9.fejezet - Halott buli

Barackok!

Ha tudnátok milyen szerencsétlen voltam ezzel a résszel akkor valószínűleg csak a fejeteket ráznátok. Na jó elmesélem. Írónő drágátok ezt a részt 10.fejezetnek írta word-on és kihagyta a 9.fejezetet így egy gyors átírogatás során minden más lett. Látjátok milyen béna vagyok?

 Lényeg itt a rész, a fő rész! Innentől kezdtek el utálni, ha még nem utáltok. 

Jó olvasást :) xx 

*Ehhez a részhez illik egy dal is;  Sleeping With Sirens - Iris

A nap hátralevő részében az erdőben töltöttem minden időmet természetesen macska alakomban, hisz talán sikerül kicsit kitisztítanom a fejem, mert teljes felfordulás van a fejemben. Nem értek semmit. Olyan dolgokat képzelek magam elé, amikre nem emlékszek, mert meg se történtek. Mi az ördög történik velem? Pont az, Camille az ördög! Nem sokáig élvezhettem az egyedüllétet az erdőben, mert a bátyám telepedett mellém szintén macska alakban érkezett és neki sincs túl nagy hangulata a ma estéhez. Két elcseszett gyerek egymás bajaival kinn a természetben próbál rájönni, hogy hol is rontották el. Egy ideig még ültünk kinn a fa alatt aztán Dex intett a fejével és a házig futottunk, természetesen ez egy verseny. 
Miután visszaváltoztunk és felöltöztünk a szobámban telepedtünk, de akkor se szólaltunk meg. Csak ültünk némán, mintha a csend elnyelné a gondolatainkat. Nem így volt.  Mivel pár perccel később a bátyám felém nyújtott egy fehér papírzacskót, amit felhúzott szemöldökkel kémleltem. 
-Erre most szükséged lesz - vonta meg a vállát így beletekintettem a zacskóban. Jaj. -Szóval? Marc és te.. gyereketek lesz? Tudod, hogy Vic nem tud titkot tartani - csapott le rám a bátyám egy hatalmas vigyorral az arcán, de csak vállon löktem.  Baszd meg, Vic!

-Különben is honnan van neked terhességi teszted? - kérdeztem rá felhúzott szemöldökkel bár nem biztos tudni akarom rá a választ.

-Tudod, ha a gumi kiszakad... mindegy sipirc – válaszolta miközben felhúzott és a fürdőszobám  felé kezdett lökdösni mire csak megráztam a fejem és magamra zártam az ajtót.

-Amúgy tuti működik? - kiabáltam ki mire egy „igen” szót kaptam válaszul.

A papír szerint 5 percig tart így mikor letelt az öt perc félve, de rápillantottam, de csak egyetlen egy csík jelent meg. Gyorsan a papírt fogtam meg és újra elolvastam, hogy mi is a helyzet.

„Ha két csík akkor terhes..”

Nekem csak egy csíkom van akkor az azt jelenti nem vagyok terhes, ugye? Nem vagyok terhes! Örömömben eldobtam a papírt és tapsikolni kezdtem aztán rögtön kiszaladtam az ajtón és bátyám karjaiban vetettem magam.

-Nem vagyok terhes – visítottam a fülében boldogan és ekkor megláttam Vic vidám arcát is. -Srácok én annyira megkönnyebbültem – mikor elhúzódtam a szívemre helyeztem mindkét kezem és kifújtam az eddig bent tartott levegőt.

-Anyánk ennek nem örülne – vágta rá vigyorogva Dex mire a vállába ütöttem ököllel.

-Nem érdekel ma berúghatok – ugrottam fel boldogan és már haladtam volna el mellettük, de Vic visszarántott.

-Megígérted apádnak, hogy vigyázol Nicolasa-ra – mosolygott rám Vic mire felsóhajtottam és kirántottam a kezeimet mancsai közül, hogy a kezeimet összefűztem mellkasom alatt.

-Majd Dex vigyázz rá neki úgyis most gondolkodásra van szüksége és ne aggódjatok én se iszom le magam. Soha többé – erősítettem meg egy mosollyal mire mindkettő felnevetett, de nem sokáig, mert kifelé kezdetem lökdösni mindkét idiótát. Amint kilökdöstem a srácokat és csuktam volna vissza a szobám ajtaját legjobb barátnőm összefont karokkal fogadott. 

-Mi van? - tártam szét a karjaimat mosolyogva nem tehetek róla ezzel a terhesség dologgal egyik teher leesett a vállamról bár egy új teher esett a vállamra hisz, ha nem vagyok terhes akkor ez az egész mi?

-Mit mondtál Dex-nek míg kettesbe voltatok? - kérdezett rá míg én beljebb sétáltam és megvontam a vállam.

-Miért hazudsz magadnak? - kérdeztem rá és én is összefontam a karom, míg ő beljebb lépkedett és az ágyamra ült.

-Nem hazudok magamnak, de te meg ne avatkozz bele, ami az én dolgom. Dex a bátyám és ez így tökéletes – huppantam le az ágyamra és felhúzta a lábait törökülésben, mire csak szem forgatva a szekrényem felé sétáltam. -Szóval mit beszélgetettek több órán keresztül? - fordult felém mire fél szemmel rápillantottam és csak megvontam a vállam.

-Macska alakban gondolkodtunk az életen milyen elcseszett, idióták vagyunk. Tudod ő az én bátyám! Neked nem a bátyád – a végén teljesen testemmel felé fordultam mire a szemei majd kiestek a helyéről. -Az én testvérem! És még Nicolasa és Leo testvére  – javítottam ki magam mire duzzogva eldőlt az ágyamon. -Te nem a testvére vagy – folytattam és  a szekrényemre néztem, aminek az ajtaja nyitva van és akartamon kívül elkezdtem gondolkozni a ma esti ruhámon. Igaz nem szoktunk kiöltözni ilyenkor, de most, hogy megtudtam nem hordok a szívem alatt semmilyen kölyköt ünnepelni akarok. Emlékszem régen az ilyesfajta bulikon mindig Marc mackónadrágjában és felsőjében ittam le magam, de ez régen volt. Jó régen.

-Akkor mi nekem? - kérdezett rá mire rápillantottam.

-Szerintem tudod csak magadnak se vallod be – válaszoltam mire maga elé meredve bámult míg én visszafordultam a szekrényem felé ahol elkezdtem kotorászni, és Diego-n gondolkoztam. Kikapcsolta az érzelmeit, de tudom, hogy van még benne valamennyi emberség hisz nem veszíthettem el. Nem most mikor szükségem van rá.

Megpillantottam egy fekete egybe részes ruhát, ami majdnem érinti a combomat és elképzeltem magam benne Diego előtt, ha ebbe meglát akkor visszakapcsolja vagyis nagyon remélem bár azért Marc fejére is kíváncsi lennék, de nem előbb Diego-t kell helyrehoznom, mert miattam van abban az állapotban. Én tehetek mindenről, ami benne zajlik. Miután megmentem Diego-t el kell döntenem mit, illetve kit is akarok, de olyan nehéz, mert két olyan férfi szeretek, akik természetfeletti lények. Ha egymásnak esnek megölhetik egymást, amit nagyon szeretnék elkerülni. Hogy tudom ezt elkerülni, mert ha nem választok azért esnek egymásnak, de ha választok akkor azért. Hol ebben a helyes cselekedett? Szeretem Diego vadságát és beszólásait, de viszont szeretem Marc gyengeségét és makacs, öszvér fejét. Szeretem mindkettőt és tudom, hogy ez bűn, de nem tudok mit tenni ellene valamiért szükségem van mindkettőre.

-Hé, figyelsz rám? - szólított vissza a valóságban Liv hangja, mire megrázva a fejem felé fordultam a kezemben a fekete ruhával. -Uh azt veszed föl azt hittem nem öltözünk ki – villantotta a tekintettét a ruhámra a szemöldökét húzogatva persze közben a sunyi mosolyával.

-Az igazat bevallva helyre kell hoznom valamit, vagyis valakit ma este – vakartam meg szabad kezemmel a homlokom mire oldalra billentette a fejét.

-Marc? Újra összejössz vele? Mert nagyon cuki és nagyon rendes annyira látszik, hogy szeret – kezdett el Marc-ról áradozni mire a szemöldököm a magasban szökött.

-Diego-ról beszélek – szóltam közben mire egy „mi van” kérdéssel felült. -Kikapcsolta az érzelmeit – folytattam mire csak megforgatta a szemét. -Miattam szóval muszáj segítenem rajta – vágtam rá mire csak visszadőlt az ágyamra karba tett kézzel.

-Marc jobb – vágta rá duzzogva mire csak nevetve megforgattam a szemem.

-Két embert szeretni szar – válaszoltam és leültem az ágyamra én is mire csak megértően bólintott.

-Olyan embert szeretni, aki rád se hederít még rosszabb – válaszolt mire nevetve megráztam a fejem.

-Legalább bevallottad – mosolyogtam rá mire a párnával fejbe vágott. -Szereted a bátyám – visítottam, mire előhúzta a varázspálcáját és fenyegetően nézett rám.

-Befogod, vagy egy varázsigével elnémítalak – vágta rá vigyorogva mire csak nevetve megforgattam a szemem. Nem tenné meg. Ismerem hisz a legjobb barátnőm.

-Inkább készülődjünk – álltam fel mire bólintva felugrott és a szekrényemhez szaladt kérdezés nélkül bár nem hiszem talál olyan ruhát, amilyet szeretne mivel Olivia szereti a túlzottan vad kinézetű ruhákat amiken mindent kirakhat az áruházban míg nekem csak egy-két ruhám van olyan, de nem az ő ízlése. Amikor becsapta a szekrényem ajtaját és kiteleportálta magát a szobámból megbizonyosodott a gyanúm így nevetve halásztam elő a fiókból egy fekete harisnyát meg tiszta fehérneműket, hogy a fürdő felé vehessem az irányt.

Egy gyors pihentető zuhanyzás után felöltöztem és rá kellett jönnöm, hogy ez a ruha összement, vagy én nőttem. A mellemnél kissé szűkebb lett pedig szerintem azok lányok körében tartozok akiknek nincs a legnagyobb mellük, de úgy hiszem tévedtem, vagy a ruha ment össze. Mikor a tükör elé álltam próbáltam lejjebb húzogatni, hogy legalább félig takarja a combom, de nem igazán akart összejönni. Feladva fésültem ki a hajamat amivel különösebben semmit se tettem hagytam hadd omoljon a vállamra, illetve a hátamra így is kissé kunkori alul a hajam szóval még tökéletesen is áll. Most.

Egy ideig bámultam a smink készletem és próbáltam magamban egy pró és kontra listát írni miért lenne jó és miért nem lenne jó a smink ma este. Végül is győzött a kis természetes smink vagyis egy kis szempillaspirál és a bőrhibáimat is kijavítottam aztán egy nem túl erős rúzst kentem a számra hisz imádom a rúzst használni. Talán Marc miatt, mert szerinte a rúzs szexisé tesz. Ez az este érzem hosszú lesz.

Miután kész lettem kiléptem a fürdőszobámból ahol Olivia teljesen hadi készen állt egy diadalmas mosollyal. Egy fehér topot viselt és hozzá egy rövid fehér szoknyát még talán az én fekete ruhám is hosszabb az ő ruhájánál. A haját begöndörítette és úgy ömlött a két vállára míg az arcán nem kevés smink látható. Mindig ilyen, ha sminkről van szó meg buliról nem ismer határt ruha téren se.

-Mehetünk? - kérdezte mire bólintottam, de előtte felvettem a fekete bakancsomat, amit ilyen bulikra szoktam felvenni ezzel a ruhával. Mikor kész lettem utoljára a tükörben álltam aztán elindultam Olivia után mivel ő már az ajtón túl volt.

Amint kiléptem megpillantottam a húgomat, aki sokkal idősebbnek nézett ki a túl sok smink miatt és ez a kurvás ruha. Jó Camille mondod te! Viszont Nicolasa akkor is még csak egy gyerek és ez élete első bulija így nem szólhatok bele majd apáék megteszik. Remélem.

Húgom mellett Amora is ott áll készen na igen az angyalok is szeretnek csilin-Vilin öltözködni. Bevallom az összes természetfeletti lény imádja, ha kitűnik a tömegből.

-Mehetünk? - pörgött fel a húgom úgyhogy majdnem el is esett a magassarkú cipőjében kell neki olyat felvenni. A lányokkal összenéztünk és egy bólintással elindultunk, titkon reméltem, hogy a nappaliban összefutunk az egyik ősünkkel és Nicolasa-t visszaküldik, de mikor kiléptünk az ajtón már tudtam, hogy ez nem fog megtörténni.

A nap már lemenő fényben csillogott az égbolton míg a végrehajtói házból hangos beszélgetések szűrődtek ki, amin csak elmosolyodtam hisz olyan, mint a régi szép időkben. Amint felléptünk a ház teraszán szememmel felnéztem Marc szobájára ahol égett még a villany szóval még nem csatlakozott a fiúk köréhez. Vajon Diego már ott van? Oh, kérlek csak jöjjön el.

Amikor beléptünk a fiúk ámulva, de mosolyogva fogadtak és beljebb is invitáltak a kanapék felé, amik öregebbek voltak, mint ők maguk. Míg a többiek leültek én körültekintettem a házban, de nem láttam Diego-t sőt az illatát se éreztem. Nem jött el? Ekkor hirtelen a lépcsőn Marc lépett le meztelen mellkassal így a szemeim majd kiestek a helyéről míg az állam a földet súrolta. Marc napbarnított bőre mellé a kidolgozott mellizmai mindig kedvenc látványa volt a szemeimnek. Nem bírtam elnézni tőle, de szerencsére Leo segített és megragadva a karom invitált a kanapé fel ahol leültem a legszélére.

-Mit kértek? - állt fel Mateo, az alkohol felelős.

-Sex on the beach – vágta rá Amora és Liv egyszerre míg egymásra néztek, de Liv majdnem megölte a tekintetével aztán Dex-re néztem aki felhúzott szemöldökkel jött rá, hogy mindkét lánynak ugyanaz a kedvenc koktélja. Érdekes alkohol, pasi és még valami?

-Meglepetést – törte meg a csendet Nicolasa mosolyogva.

-Kevés alkohollal – szóltam oda Mateo-nak aztán tőlem várta mit kérek már épp szólaltam volna meg, de megelőzött egy másik hang.

-Margarita sok jéggel – vágta rá Marc mire rátekintettem és már a földön ült egy mosolyt villantva felém. -Ismerlek – kacsintott rám mire mosolyogva megráztam a fejem. Tényleg ismerem mivel mindig ezt ittam bár az egyetemen többet ittam Margarite-t, mint itthon szóval csak nagyon jó megfigyelő, vagy törődik velem.

Akkor ébredtem fel a merengésből mikor Mateo a kezemben a nyomta a italom, ami elméletileg Margarita, de a sunyi feje azt tükrözte, hogy van benne egy kis meglepetés ami különlegessé teszi, hát persze ő és a meglepetései, de egyszer élünk szóval miért ne. Különben is mikor Amora-nak és Liv-nek adta át az italukat akkor is csak mosolygott szóval ők is kaptak amolyan meglepetést. Hurrá. Remélem a húgom kevés meglepetést kapott, mert szerintem őt se hagyta ki a buliból hiába még csak gyerek és szerintem azt se érdekli, hogy szétrúgom a seggét.

Mielőtt beleihattunk volna az italunk előtte mindenki kezében vette az alkoholját és középre emelte, hogy koccintsunk aztán egyszerre húztuk le. Az alkohol égette a torkom sőt még a könnyeim is kicsordultak, ebben nem kevés alkohol lehet, Mateo sose spórolt az alkohollal. 

-Jaj ne sírj Cami itt vagyunk – bökdösött meg Vic nevetve mire ököllel a vállába vágtam aztán megtöröltem a szememet óvatosan.

-Tuti az enyémbe öntötted a legtöbbet, te sunyi dög – fordítottam a tekintettem Mat felé, aki vigyorogva megvonta a vállát aztán Liv nyakába bújt. Ezután akaratlanul is bátyámra pillantottam, aki csak Olivia-t nézi amióta csak beléptünk a házban. Sőt egészen biztos vagyok benne, hogy azóta őt nézi és még abba is biztos vagyok, hogy Mateo és Olivia közelsége nagyon is zavarja, mert míg Mateo még közelebb férkőzik Liv-hez addig a bátyám közelebb húzogatta magához Amora-t. Ez egy nagyon érdekes este lesz.

Miközben egész végig döntöttük magunkban a különféle alkoholt addig cikis, illetve érdekes tényeket soroltunk fel egymásról, vagy éppen cikis sztorikat meséltünk amin jókat kacarásztunk, de egész éjszaka alatt Marc pillantását éreztem a tarkómon és sokat nem is tévedtem. Bámult. Már nagyon zavaróan, de bámult így én egy mosollyal válaszoltam neki, ami hatására meglepődött, de visszamosolyogott. Mintha üzentem volna neki, valójában azt is tettem, de az okát nem tudom talán az alkohol miatt, vagy talán azért, mert akartam. Akartam.

-Mi a ördög folyik itt? - csapta ki az ajtót egy hang. ami kizökkentett az ábrándból így mikor az ajtó felé fordultam egy fekete hajkorona állt az ajtóban igéző kék szemekkel. Nem tudom valamiért a kinézete miatt elkezdtem kuncogni aztán hátradőltem még mindig kacarászva. -Berúgtok és még meg se hívtok? Szégyen – csapta be az ajtót és a kanapéhoz sétált, de mivel nem maradt már hely ezért a kanapé karfájára ült vagyis mellém. Felültem mosolyogva és a szemeiben néztem aztán akaratlanul a kezeimet a térdére tettem. -Hú mi van veled, cica? Totál részeg vagy – kacagott Diego mire csak megráztam a fejem, de elég rosszul tettem, mert forgott velem a világ. Forog a világ, milyen vicces elképzelés.

-Csak szórakozok – csuklott el a hangom a végén aztán elpillantottam Diego-ról a többiek felé és ismét felvettem a poharamat, ami üres volt így felemelve lengetem meg Mateo-ra pillantva aki nevetve megrázta a fejét.

-Rossz kislányok nem kapnak – válaszolt mire csak ráfújtam és már álltam volna fel, de egyből visszaestem. Okés ez nem jó ötlet. -Játszunk valamit – szólalt újra fel Mat mire kérdően ránéztem, de Liv kezdett el eszeveszettül jelentkezni, mint egy szorgalmas kis diák.

-Tudok egyet, tudok egyet – visított Liv mire mindenki felé nézett így letette a kezeit. -Játszunk fekete, fehér, igen, nem játékot – folytatta mire mindenki unottan felsóhajtott. -De, aki kimondja az egyik szót az iszik – fejezte be tapsikolva mire mindenki az ivás szónál felnézett és mosolyogva bólintott. -Én kezdem! Vic milyen színű ruha van rajtam? - tette először nyomás alá Liv Vic-et, mire az illető tarkóját kezdette vakargatni aztán a pohárért nyúlt.

-Fehér – köhögte bele és le is húzta az italát.

A játék során mindenki csak azt a négy szót mondogatta, hogy igyon mikor Diego vigyorogva fordult felém.

-Megakarsz csókolni? - tette fel ismét a kérdést Diego mosolyogva mire a szemeim kitágultak és akaratlanul is telt ajkaira pillantottam. Mióta megkaparintottam egyszer azokat az ajkakat azóta vágyódok róla újra és újra. Viszont most is akarom itt mindenki előtt? 

-Talán – válaszoltam egy fél mosollyal mire csak mosolyogva biccentett, de Marc torokköszörülése magára vonta a figyelmet.

-Ol érzel valamit irántam? - szólalt fel Dex így mindenki Marc-ról rápillantott bár már mindenki kellően illuminált állapotban van szóval nem hiszem, hogy értették meg emlékezni is  fognak rá. Én biztos nem. 

-Igen – vágta rá mosolyogva és egyből a szájához emeltem a poharát míg a bátyám szemöldöke feljebb szökött. Mosolyogva egy „én meg mondtam” fejjel felé néztem és nyúltam volna a poharam felé, de még mindig üresen állt. Valaki igazán keverhetne újat, mert kezd kiszivárogni belőlem az alkohol, ekkor hirtelen Diego-ra néztem és kikaptam a kezéből az üveg sörét, amit egyből meg is húztam.

-Köszi – mosolyogtam rá bár nem vagyok egy nagy sör imádó, de jobb, mint a nulla százalékos alkohol. -Mateo – adtam vissza a kezében az üveget aztán szép szemekkel Mat felé pillantottam mire nevetve felállt és eltántorgott a konyha felé míg én egy „köszi”-t kiabáltam felé míg Liv egy „én is kérek” mondatott.

Hirtelen mellettem Diego megfeszült és az ajtóra szegezte a pillantását míg én kérdően egy nagy vigyorral az arcomon rápillantottam, de ő csak megrázta a fejét és rögtön az ajtó elé szivárgót és ki is nyitotta az ajtót.

-Jól éreztem – motyogta az ajtónak mire én is felálltam, de alig sikerült, mert forgott velem a föld, vagy mi, de nagy nehezen odabattyogtam mellé míg a többiek kérdően néztek felénk. Amikor megpillantottam mit néz hirtelen felkeltem az alkohol mámorából, mert egy vérbe fekvő macska feküdt a teraszon, de nem olyan házi macska, mint amit az emberek tartanak, hanem egy olyan, mint mi. Egy közénk való.

-Ez ki? - kaptam a számhoz rémülten és, ha Diego nincs mellettem majdnem meg is botlok, de szerencsére elkapott és ekkor Marc jelent meg mellettem, aki elrántott tőle.

-Ne nyúlj hozzá! - Szótagolta szét Marc feldúltan miközben saját lábamra állított, de még mindig maga mellett tartott míg Diego csak megforgatta a szemét.

-Szerintem nagyobb problémánk van, mint a kibaszott féltékenykedéseid – vágta rá durván Diego. -Amúgy se értem mit akadsz ki úgy tudtam elhagyott és szabad, többé már nem tudod birtokolni – folytatta az ingerlést mire Marc agya elborult így arrébb lökött, hogy aztán Diego-ra vethesse magát, de csak a szemközti falnak nyomta. Hirtelen felébredtem és a feléjük indultam, hogy Marc-ot a vállánál fogja ellökjem Diego-tól, ami majdnem sikerült, de Marc ellökött így elestem volna, ha a bátyám nem kap el aki Olivia-t lökte el.

-Hagyj – rántottam ki magam a mancsai közül és a földre küldtem egyenesen legjobb barátnőmre, de most nem is figyeltem annyira inkább újra nekik iramodtam és most sikerrel taszítottam szét a két töketlen. -Fejezzétek már be! Olyanok vagytok, mint a gyerekek – álltam közéjük nehezen forgó nyelvvel, de Diego csak megvonta a vállát míg Marc sóhajtva és a dühével együtt a konyhában sietett így végig néztem ahogy eltűnik az alakja aztán a padlóra néztem ahol a bátyám és a legjobb barátnőm smárolt. Ezt akkor csináltam mikor ellöktem a bátyámat? Oké.

-Elrakom a pajtában a holttestet – szólított vissza a gondolatban Diego hangja mire ráemeltem a tekintettem és eszembe jutott az ital előtti tervem, hogy miért is öltöztem ki. Szemeiben meg láttam, hogy még mindig nem érez semmit és az alkohol egyik fele elszivárgott a szervezetemből.

-Segítek – vágtam rá habozás nélkül mire Diego csak megvonta a vállát és kilépett, hogy felkapja a sérült, illetve halott vérmacskát míg én hátranéztem a többiek érdeklődő pillantására, de folytatták tovább amit elkezdtek ahogy a bátyám és a legjobb barátnőm.

Megrázva a fejem Diego után mentem ügyetlenül, botorkáltam a sötét éjszakában és alig láttam Diego testét sőt nem is láttam míg neki nem mentem egy kemény dzsekinek.

-Vigyázz – szólalt meg, de nem láttam mire csak bólintottam és a kezemben nyomtam a telefonját míg én kérdőn néztem rá bár tuti nem lát. -Fényt – szólalt meg ismét mire bólintottam és ujjammal megnyomtam a telefonján az egyetlen egy gombot, ami akkora fényt adott, hogy majdnem megvakultam így nagyokat kellet pislognom.

A pajtához érve nem szóltunk egymáshoz és míg ő ledobta valahova a testet én megkerestem a kis villanyt, amit fel is kapcsoltam. Fénybe sokkal barátságosabb ez a hely. Diego a test mellett állt zsebre tett kézzel és hol a testet nézte, hol rám pillantott kérdő tekintettel míg én felé léptem és átnyújtottam felé a telefont, de mikor elvette volna elhúzta míg ő kérdőn felvonta a szemöldökét.

-Kapcsold vissza – vágtam rá mire csak elnevette magát. -Kell a telefonod? Kapcsold vissza – folytattam mire csak megrázta a fejét. -Érezned kell! Szeretném, ha éreznél, mert amíg ilyen vagy.. nem élsz – a végén végig mutattam rajta, teljesen mást akartam mondani, de úgy érzem az a másik dolog nem ide való és nem most kéne.

-Pedig nagyon is élek. Jobban élek, mint akkor amikor éreztem – vágta rá a fejét rázva mire kérdően rápillantottam. -Nem mondom boldog vagyok, mert nem vagyok az, mert nem érzek, de nem is vagyok szomorú. Megvagyok és ez elég nekem – közelebb lépte felém így mellkasunk már súrolta egymást mire én felnéztem a szemeiben és csak megráztam a fejem.

-Tudod mi vagy? Gyáva vagy. Nem tudsz megküzdeni a fájdalmaiddal és inkább kikapcsolod. Na ez gyávaság – elhúzódtam tőle és kezeimmel a mellkasát ütögettem mire ő megragadta a csuklóm és erősen szorította. -Tessék, csak nyugodtan. Törd el a kezem, okozz nekem fájdalmat. Hajrá, ha ezt akarod – vágtam rá és meg se próbáltam kihúzni a kezeimet a kezei közül mire ő ellökött magától egyenesen a földre. Ma másodjára küldtek a földre. Remek.

-Megölhetnélek, mert nem éreznék utána fájdalmat – szólalt meg elfordulva míg, felálltam és elkezdtem magam leporolni.

-Miért nem teszed meg? - kérdeztem rá, egyáltalán nem féltem a választól és még tőle se féltem, mert ha tényleg fájdalmat akart volna okozni akkor eltörte volna előbb a csuklóm, de csak ott hagyta a csuklómon a kézlenyomatát, ez semmi.

-Bassza meg – lökte arrébb az egyik széna bálát a helyéről a szemközti falnak míg én felhúzott szemöldökkel figyeltem. -Azért nem, mert szeretlek – fordult felém és megláttam a szemén valami csillogást, amit könnyeknek hívnak. Sír. Nem ezt akartam elérni csak azt akartam, hogy kapcsolja vissza. -És most nézd meg te kértél rá visszakapcsoltam. Annyira egy pocsék ez a helyzet, Camille. Kikapcsoltam, hogy ne szeresselek, de te itt vagy és megváltoztatsz egy csettintésre mindet. Rohadt nagy hatással vagy rám, sajnos – tette hozzá a végén a „sajnos” szót és két kezével megdörgölte az arcát míg a lábaim előbb reagálták a kitörésére és már is mellette termettem. Kezemmel megérintettem arcát ahol már érezhető volt a borosta és mikor belenéztem kéken ragyogó szemeiben, ami a könnyektől csillogtak aztán kezét az enyémre tette és megszorítva helyezte a kezem a mellkasára ahol a szíve majd kirobbant a helyéről. -Látod milyen hatással vagy rám? - kérdezett rá mire ismét felnéztem rá és egy nagyot nyelve szedtem össze minden erőmet, hogy elhúzzam a kezem mégis a következő pillanatban ajkait megéreztem ajkaimon és nem tudom minek köszönhetem, de egyből visszacsókoltam. Lehet az alkoholnak, ami bennem bujkál, de lehet csak megszokásból. Nem, nem ez több annál! Nem tagadhatom, hogy nem érzek iránta semmit mikor sokkal többet érzek iránta, mint barátság, vagy egy testvér, vagy egy megtűrt személy. Ő sokkal több ezeknél a szavaknál.

Hirtelen a szemeim a csók közben felpattantak és, mint egy villámcsapás tört rám egy emlék kép, amit már korábban láttam. Ugyanaz a emlék volt, amit múltkor láttam, ugyanúgy csókolóztam Diego-val a szobámban és egy szál törölközőben aztán a csók után mélyen a szememben nézett és eltűnt, míg a fejem összezavarodott. Elfelejtette velem. Mármint szuggerált. Tényleg megtette, pedig hittem benne, hogy ő nem tenne ilyet, de megtette. Ha egyszer képes rá, akkor ...

Megrázva a fejem toltam el magamtól míg ő felnyitotta a szemeit és kérdően pillantott rám.

-Mi a baj? Te nem – kezdett bele, de ököllel hason vágtam aztán hátat fordítva neki futottam ki a pajtából a sötétségben. Nem érdekelt merre, nem érdekelt az se, hogy az orrom hegyéig se látok, semmi sem érdekelt csak távol akartam tőle lenni és úgyis tudom, hogy mindjárt utánam jön hisz nem hagyna magamra egyedül a sötét erdőben. Nem tenne ilyet.

Már egy ideje battyogok az erdőben, de a szélén mivel a lombok mögött látom a végrehajtói ház fényeit. Míg egyedül battyogok a sötétben van időm gondolkozni, de még mindig nem tudok semmi értelmet keresni arra, hogy miért felejtette el velem Diego a csókunkat. Mi oka lehetett arra? Csak azt tudom, hogy dühös vagyok rá hisz emiatt a szuggerálás dolog miatt lettem rosszul, emiatt a dolog miatt hittem magamról, hogy terhes vagyok, de legalább kiderült, hogy a szuggerálás a macskákra ilyen hatást vált ki. Dühös vagyok rá, de megakarom érteni miért tette ezért is hittem azt, hogy utánam jön és elmagyarázza, de nem jött azt hiszem eldőlt. Ennyit ér neki a magyarázta, de mit vártam tőle ő Diego. A vámpír, akinek csak egy kapcsoló és egy önző, gyilkológép lesz.

A sok-sok agyalás közben arra a következtetésre jutottam, hogy visszaindulok a ház felé mikor hirtelen valaki elkapta a karom. Elsőnek azt hittem Diego sőt sokkal jobban örültem volna neki pedig mikor megéreztem idegen illatát tudtam, hogy nem ő az mégis meg van a jellegzetes vámpír szaga. Ez a pszichopata!
-Végre találkozhatunk szemtől szemben, cica – szólalt meg mosolygó hangon, de ettől a hangtól a hátamon is felállt a szőr. -És most add azt a tetves szert – szólt oda valakinek míg én próbáltam elrúgni magamtól, de mikor sikerült volna a szemhéjaim elnehezedtek és a földre estem.