7.fejezet - Emlékezetkiesés

Baglyok!

Fogalmam sincs most honnan jött ez a megszólítás csak úgy jött olyan tipikus Évi módra. Mint látjátok nem felejtettem el és itt az ígért rész csütörtökön mikor mindig szokott, de ezt ki is írtam ám. Mindig kiírom. 

Na nem jártatom a pofám. 

Jó olvasást :) xx 

Az erdői túra után energiával tele változtam vissza és mikor zuhanyzás után magam köré csavartam a törölközőt, és a tükörben álltam megpillantottam a nyakamon lévő sebemet ahol már csak egy kis heg megtalálható. Természetesen a váltás fájdalommal járt, de igaza volt Marc-nak a váltás jót tesz a seb gyógyulásnak. 

Marc.

Akárhányszor rágondolok akaratlanul a nyakam másik oldalán lévő szívás nyomra tekintek, amelynek már csak a nyoma van ott, de az is halványan. Vajon mi lehet vele? Remélem minden zördülő mentesen megy és már hazafelé tartanak, és remélem a zsarukat is sikerült kicselezniük, csak épségbe jöjjenek haza holttesttel, csak ez számít semmi más. Igaz nem tudom, hogy fogok reagálni mikor újra megáll előttem, de azt tudom mikor rágondolok akaratlanul és a szívem kiakar törni a helyéről míg a szemem megtelik könnyel, amit az ajkaim véresre harapdálásával állítok meg. Akárhányszor eszemben jut, minden eszembe jut amit vele éltem át. Ebben a fürdőszobában, a szobámban és ebben a házban. Na meg az erdőben. Nem akartam felszínre engedni az érzelmeimet, de nem tehetek róla csak úgy előtörtek és már nincs menekvés. Szeretem Marc-ot, de azt se tagadhatom, hogy Diego iránt nem érzek semmit.

Jesszusom mit csináljak?

Az arcomat a kezeimben temettem hangosan felnyögve és mikor újra a tükörben pillantottam csak egy elkeseredett szerencsétlenséget láttam, aki nem tudja eldönteni mit is érez. Az ember azt hinni, hogy egy huszonkét éves lány eltudja dönteni mit érez, de egy szerencsétlenség nem. Ki szeret bele két férfiban? Két teljesen más férfiban, akik ráadásul nem is emberek. Két férfi akik bármikor megküzdhetnek egymással és abból a harcból az egyiküket elvesztem sőt lehet mindkettőjüket. Borzalmas vagyok. 

Megrázva a fejemet a csapot megnyitottam, hogy hideg vízzel megmossam az arcom, hátha kissé kitisztul a fejem és foglalkozhatok sokkal fontosabb dologgal, amivel szemben kell néznem. Például a két pszichopatával, akikről még az apám semmit se tud, de ma este mindenre fény derül. Mindenre.

Miután befejeztem a tollászkodást és a vizes hajamat is kifésültem kiléptem a szobámból, ami nem olyan ahogy hagytam. Vagyis minden ugyanolyan csak egy valaki nem tartózkodott a szobámban mikor elmentem tusolni.

-Diego – szólaltam meg magamhoz szorítva a törülközőt mire feltett kézzel feltápászkodott.

-Bocsi, hogy csak úgy betörök – szólalt fel és közelebb lépkedett felém míg én hátralépkedtem míg az  ajtónak nem ütköztem. Kutya szorítóban kerültem.

-Mit szeretnél? - kérdeztem rá kerülve a szemkontaktust, de nehéz olyan emberrel nem a szemében nézni akinek a szemei állandóan elkápráztatnak. -Diego – szólaltam fel ismét és egyik keze a derekamra siklott míg másik kezét az arcomra simította. Teljesen elgyengültem érintéstől és mikor újra kiakartam nyitni a számat hirtelen megéreztem csókjainak ízét és azon nyomban visszacsókoltam. Kezeimet nyaka köré fontam úgy húztam még közelebb magamhoz, hogy mellkasunk összeérjen most már nem érdekelt, hogy a törölköző leesik rólam, csak élvezni akartam ezt a pillanatot. Átakartam élni, mert valami új, valami mást mutat nekem ami kellemes és nagyon csábító. Minden porcikámmal azon voltam, hogy örökké ebben a pillanatban maradjunk, de tudtam, hogy hamarosan vége, mint mindennek.

Mikor eltávolodtak ajkaink pilláit felnyitotta és gyönyörű kék szeme csillogott rám. Homlokomat a homlokához döntöttem, egy mosoly kúszott az arcomra amit kicsit se akartam elrejteni. Nem, többé nem akarok semmit se elrejteni.

-Sajnálom, Camille – húzódott el és a kezeim ismét testem mellé kerültek míg ő hátrafelé lépkedett.

-Tessék? - kaptam rögtön a szatén anyaghoz döbbent arccal.

-Ezt nem lett volna szabad, a vámpírok és a vérmacskák nem kerülnek kapcsolatban – kezeivel átfogta az arcom és felhúzott szemöldökkel néztem bele igéző szemeiben és vártam, hogy most mire is készül. -Sajnálom, Camille – kezdett ismét szabadkozni és bal szeméből egy könnycsepp kúszott végig az arcán. -De ezt nem lett volna szabad ezért is fogod elfelejteni – mielőtt felfoghattam volna mit is láttam minden elsötétült és mikor újra kinyitottam a szemem az ajtóban álltam és a szobám üres volt.

Mi történt? Olyan érzésem van, mintha elfelejtettem volna valamit, de minden normális mégse értem miért ácsorgok itt az ajtóban amikor éppen öltözködnöm kéne. Olyan vagyok, mintha részeg lennék.

Megráztam a fejem és a fiókos szekrényből tiszta fehérneműket vettem elő amit rögtön magamra is kapkodtam aztán a szekrény felé léptem, amit miután kinyitottam csak néztem mit is vegyek magamra ilyen esetkor. Halottat fogok szagolni, valószínűleg hulla szagom lesz szóval egy sima melegítő nadrág és egy sima  régi póló tökéletes az alkalomra. Igaz a póló már kissé kicsi rám így haspólónak is el mehet, de ez hullát körbeszaglászni tökéletes alkalom. 

Miután kész lettem a gyomrom megszólalt így elindultam az ajtó felől és amint kiléptem a szobából a konyha felé mentem ahol íncsiklandó illatok terjengtek. Anya főztje.

Amint beértem a konyhában anya éppen egy újságot olvasgatott miközben a sütőben sült a süti míg az asztalon valami nagyon finomnak tűnő hús fogadott,  ami csak rám várt. Viszont ahelyett, hogy az ételhez lépjek anya mellé sétáltam és mosolyogva ültem le mellé.

-Mit szeretnél, drágám? - kérdezte mosolyogva míg én az asztalra könyököltem és oldalra billentettem a fejem.

-Miért csinálod ezt, anya? Miért nem vagy apa mellett? Miért nem szólalsz fel a tanács tagok előtt? - kérdeztem rá érdeklődve mire mosolyogva csak megrázta a fejét miközben lapozott egyet. Sose értettem anyát, egyetlen egy női vérmacska sincs a tagba pedig anya simán megállná a helyét. Beleszólhatna mégse teszi. Nem tudom felfogni én biztos nem bírnám ki, talán ezért akar apám alfát faragni belőlem.

-Régen benne voltam a tanácsban – nézett fel mosolyogva mire felhúztam mindkét szemöldököm.

-És most? Miért nem vagy most is benne? Miért léptél ki? - záporoztam ki az összes kérdésem mire anya felnevetett. Ez nem vicces sose hallottam még ezt és tudni akarom minden kis részletét.

-Nem való egy nő a tanács tagok közé meg hát itt voltatok nekem ti is. Apád mindig győzködött szerinte jól csináltam, de én nem éreztem magam annyira jól sokkal jobban éreztem magam veletek – válaszolt mosolyogva mire oldalra döntöttem a fejem. Miattunk hagyta ott a tanácsot? Csak azért, mert mellettünk boldogabbnak érezte magát? Ez egy kicsit unalmas. Ki érezné magát jól a gyerekei között, ha bele is szólhat a fajtánk vezetésében? Nem értem. Nem értem anyámat. -Nem azt mondom drágám, hogy te rossz alfa leszel, mert hidd el Camille nagyszerű vezető leszel ezt kicsinek is bebizonyítottad csak majd mikor gyerekeid lesznek elgondolkodsz az élet értelmén – folytatta mire csak megforgattam a szemem. Mi van akkor, ha sose lesz gyerekem? Na jó akkor szerintem a szüleim kitagadnak, de nem a gyerek az első a listámon.

-Még apa kérésére se mentél vissza? - kérdeztem rá mire megrázta a fejét. -És apa nem sértődött meg ez miatt? - Az újabb kérdésen hangosan felnevetett, mintha az év poénját mondtam volna míg én csak felhúztam a szemöldököm.

-Apád megértette – simította meg a karomat mosolyogva míg én csak oldalra döntöttem a fejem. -Mivel még mindig a háta mögött vagyok és segítek neki csak már nem járok a gyűlésekre – folytatta mire megértően és egy mosollyal bólintottam, igaz nem értem még anyámat, mert én sose mondtam volna le, de azért örülök, hogy anyám még hátulról intézkedik. -Egyszer megérted te is – nézett felém mosolyogva mire egy mosollyal bólintottam és közelebb ültem mellé, hogy megöleljem amit ő rögtön viszonzott.

-Félek – suttogtam a vállában így mikor elhúzódtunk kérdően pislogott rám. -Az alfa dologtól és az álomtól. Félek, hogy nem vagyok elég erős. Csak félek – töröltem meg a szemeimet erőltette mosollyal mire anya csak elmosolyodott és ráncos ujjaival letörölte a könnyeimet.

-Emiatt itatod az egereket, de régen mikor véres térdekkel jöttél be a házban akkor nem sírtál. Nem kell félned drágám nagyszerű alfa leszel. - Mondta anya egy nagy mosollyal mire én is elmosolyodtam hisz ez tényleg igaz példa. Amikor a térdemből ömlött a vér nem sírtam, de emiatt képes vagyok itt hisztizni, mintha életem legnagyobb problémája lenne. -Az álmodat hidd el legyőzöd csak ne félj segítséged kérni, mert mi mind melletted vagyunk – tette hozzá mire csak bólintottam. Mosolyogva öleltem magamhoz egy „köszönöm”-öt suttogva és mikor elváltunk anya állt fel és egy nagy mosollyal lépett ki a konyhából ezzel egyedül maradtam. Megint.

Körbenéztem, de a konyhapulton állapodott meg a tekintettem időközben el is felejtkeztem, hogy valójában miért jöttem a konyhában. Miért mennek az emberek, vagy a nem emberek a konyhában? Enni. Felpattantam és a konyhaszekrényből elővettem egy tányért míg a fiókból egy villát és egy kést aztán vágtam magamnak egy-két sült hús szeletet hisz már pokolian éhes vagyok. Egy kis krumplit is tettem a tányéromra aztán a pultra helyeztem a tányért és a hűtőből elővettem a kedvenc salátámat amit csak a pultra tettem és a pult előtt elkezdtem állva enni, mint a lovak. Ők is állva esznek, nem?

Miután befejeztem az étkezést a piszkos tányért és az evőeszközöket elmostam aztán a szárítóban helyeztem. A szüleim szerint jobb, ha magunk mosogatunk különben el lustulnánk meg hát így is jobban látszik, hogy „normális” emberek vagyunk. Pedig már a normális embereknek is mosogatógépük van, de az mindegy főleg az én szüleimnek.

-Cami – lépett be a konyhában Mateo míg a hátán legjobb barátnőm kapaszkodott. -Megjöttek – folytatta mire bólintottam és szalvétával megtöröltem az arcom aztán a kukában dobtam aztán együtt elindultunk a pajta felé.

-Mi van köztettek? - kérdeztem rá mikor kiértünk a házból, hogy át sétáljunk a pajtához mire Mateo megállt és Liv majdnem leesett róla.

-Csak barátok vagyunk – vágta rá Liv mire oldalra billentett fejem és egy amolyan „tudod, hogy értem” pillantással néztem rá míg legjobb barátnőm csak megforgatta a fejét. Miért hiszem azt, hogy féltékennyé akarja tenni a bátyám? Talán azért, mert ismerem ezt a gyors új párt állást vagyis úgy értem, hogy eddig mindig Dex mellett volt és most hirtelen mégis Mateo nyakán lóg.

Megráztam a fejem és folytattuk az utunk a pata feje, de amint beértünk egyből megpillantottam Marc ragyogó szőke haját ahogy a kocsiról ledobja a hullát becsomagolva aztán a hajában túr, amit már megszokásból tesz. Körbenéztem és mindenki jelen, akinek itt kell lenni az jelen volt és ezt onnan tudom, hogy épp az alfának tettek beszámolót kivéve egy fekete bőrdzsekis alak aki karba tett kézzel állt egyedül az autó előtt. Diego. Most így rá gondolva csak a hétvégén jár az agyam azon a bizonyos csókon, de  még valami beleférkőzött a gondolataimban amit nem értek és szavakban se tudom foglalni egyszerűen olyan érzésem van vele kapcsolatban, mintha valami még lenne, de nem tudom mi. Nem értem. Kezdek bekattanni.

-Csomagoljátok ki – hallottam meg az alfa parancsát és Vic letépte róla a zsákot, hogy a hulla ki guruljon. Az illető egész teste már fehér volt sőt kísértetéjesen nyitva voltak a szemei, mintha valakit figyelne és, ha ez még nem lenne elég még a szája tátva nyitva van, vagyis a feje hátra van feszítve, mert a nyakán egy harapás nyom található, ami elég mély hisz szinte látom a gégéjét.

Nem bírtam tovább nézni így a plafonon kinéztem egy pontot amire koncentrálhattam.

-Camille, Diego, Marc – szólt felénk az alfa míg én felé tekintettem. -Kérlek ti voltatok a gyilkoshoz legközelebb – apám a hullára bökött így minden erőmet összeszedve léptem a testhez vagyis a test nyakához ahol egy pillanatra leguggoltam aztán felálltam. Állva is érezem a hasonlatot.

-Ugyanaz a macska volt az aki Camille-t megtámadta – vágta rá Marc aki a test másik felén állt vagyis szó szerint előttem.

-Aha – szólalt meg Diego aki mellettem állt, de ma olyan csendes, mintha valami bántaná, ez nem az a Diego akit én megismertem. Mi történhetett vele?

-Camille? - pillantott rám apám mire megráztam a fejem és kérdőn felé néztem, de ő is várta a válaszom. Hát persze, hogy várja. 

-Ugyanaz a idegen macska volt aki megtámadott – szólaltam meg mire apám bólintott.

-Mielőtt berekesztenénk a gyűlést szerintem érdemes megszagolni az áldozat arcát és kezét amit szintén megérintett valaki aki nem ember – szólalt meg ismét Marc mire apám kérdőn felé nézett. -Egy vámpír szagát éreztük még rajta. Bocs haver, de nektek is van jellegzetes szagotok – folytatta és Diego-ra pillantott míg ő csak megvonta a vállát. Okés valami komoly baja lehet hisz semmit nem szólt vissza erre. Ez nem Diego!

-Igen, mert van egy másik gyilkos aki vámpír és most kiderült, hogy együtt dolgoznak – vágtam rá mire mindenki kérdőn pillantott rám. -Ne nézzetek így! Ma jöttem rá, de Amora tud mesélni a vámpírról – emeltem meg, mint kezem aztán a bátyám melletti angyalra pillantottam aki szigorúan pillantott a többiek felé.

-Sokat nem tudok, de végig követtem míg ezek el nem térítettek. Most itt vagyok, de megakarom találni és megakarom ölni – szólalt meg Amora mire apám csak bólintott.

-Rendben mindenki szaglássza körbe, hogy rögzüljön a gyilkosok szaga azután valaki takarítsa el addig beszélek Amora-val – adta ki az utasítást pár perc csend után apám aztán kisétált a pajtából Amora-val és a bátyámmal. Persze a bátyámnak nem muszáj körbeszaglászni, de nekem igen. Ez nem igazság, ez rohadtul nem igazság. Igaz, hogy ez a két szag örökké beleégett az orrnyergemben, mint a halott jellegzetes bűze. 

-Mi pakoltuk le – szólalt meg pár perccel később Marc és Vic mire csak megforgattam a szemem. A bátyám nem csinált semmit mégis kihúzta magát én is mehettem volna velük akkor,  nekem se kéne itt lennem a hulla szagban.

Mindannyian Mateo-ra pillantottunk aki vadul rázni kezdte a fejét.

-Nem! Mindig eltakarítom utánatok a munkát és nem akarok egész este hulla szagban bűzölögni – vágta rá egyből Mateo.

-Megcsinálom – szólt bele Diego mire mindenki felhúzott szemöldökkel fordult felé. -Hogy szoktátok? Elássátok? Elégetitek, vagy mi? - kérdezte mire Marc válaszolt, hogy elégetik így bólintott. Nem zavarja, hogy a hulla szaga lesz? Miért ilyen más, most? Ez nem az a kötekedős, néha kissé idegesítő Diego akit megismertem. Sőt ő sose egyezne bele semmiben inkább másra hagyná a munkát, vagy talán ennyire félre ismertem volna? 
Nem tudom mi folyik itt, de a sok-sok agyalás következtében a fejem zúgni kezdett és az utolsó dolog amit láttam az a hulla teteme. Azután már csak külső szemlélőként a szobámat láttam és Diego-t az ágyamon ülve aztán minden elsötétült. 

***

Ahogy a szemeim kinyílnak egyből megpillantottam a plafonon a hamis csillagokat így gyorsan felugrottam. Hogy kerülők a szobámban? Előbb még a pajtában voltam kinn a hullával sőt még mindig érzem az orrnyergemben a halott jellegzetes illatát, amitől felfordul a gyomrom. Életem első halott esete és remélem utolsó. Ugyan már, ha alfa leszek akkor még több ezer ilyen dolgot kell átélnem, azt hiszem szükségem lesz egy dugóra amit az orromban tehetek mivel remélem addigra megszokom a látványt. Ha nem akkor így jártam mást nem tudok mondani és a látványon nem tudok segíteni bár, ha egy zacskót húzzunk a hulla fejére szebb látvány lenne. Csak az elfehéredett teste lenne ahogy szépen lassan elrohad. Bűz riadó.

-Fenn vagy? - lépett be a szobám ajtaján Vic mire felhúzott szemöldökkel bólintottam, a hazaérkezésem óta nem váltottunk egy szót se sőt azt hittem haragszik rám Marc miatt hisz ő áll hozzá a legközelebb. -Minden rendben? - kérdezte és beljebb sétált az íróasztalomig ahol leült a székben mire szintén csak bólintottam.

-Miről maradtam le? - kérdeztem rá mire csak megvonta a vállát ez aztán jó beszélgetés. Bejön kérdezz kettőt, leül és semmi. -Miért jöttél, Vic? Valami baj van? - próbáltam beszélgetést kezdeményezni mire csak megrázta a fejét. Kikészít. Mindig is kikészített. -Vic bökd már ki, amit mondani akarsz, amiért bejöttél a szobámban, mert azt nem hiszem el, hogy azért jöttél, hogy megnézed jól vagyok e – pattantam fel az ágyamról karba tett kézzel és ő is felállt így szemtől szemben álltam vele, de az arcán egy amolyan undor, vagy düh futott át igazából nem is tudok nevet adni annak ami az arcán hirtelen átfutott.

-Igazából csak nem értelek – szólalt meg mire oldalra billentettem a fejem. -Marc szeret téged! Mindent megtenne érted mégis csak úgy elhajítod magadtól és egy vámpír után kacsingatsz. Teljesen megőrültél, Cami. Megvagy húzatva a vámpírok nem éreznek érzelmet csak ki használnak mindenkit, de ha neked a vámpír kell akkor fuss hozzá, de a végén rájössz, hogy meg korát hibáztál és felteszed magadnak azt a kérdést miért nem Marc-ot választottad aki szeret téged tényleg, igazán – a végén már felemelte a hangját így rájöttem, hogy az a kis érzelem ami átfutott az arcán az a düh volt. Dühös. Rám. Ki gondolta volna? De én is dühös vagyok, mert olyanban üti az orrát, ami rohadtul nem rá tartozik. Ki ő, hogy itt osztogassa az észt? Ki kérte rá? Mert én nem, sőt nem érdekel a véleménye, semmit se tud mi játszódik le bennem szóval akár ki is takarodhatna a szobámból, mert nem vagyok kíváncsi a szavaira amik elhagyják a száját.

-Honnan tudod, hogy egy vámpírnak nincsenek érzései? Vámpír szakértő lettél, mert akkor kicsit mesélhetnél nekem egy-két dolgot – szólaltam meg mire csak megforgatta a szemét. -Ne forgasd a szemed, Vic! Semmit se tudsz. Semmit. Marc szeret engem ezt tudod, mert Marc a cimborád, de azt nem tudod, hogy bennem mi játszódik le, vagy mi is az igaz történet. Nem tudsz te semmit! Mi van akkor, ha érzek valamit Diego iránt? Nem tudnád megakadályozni azt, hogy ne érezzek iránta semmit. Vagy mi van akkor, ha még mindig szeretem Marc-ot? Mert szeretem őt mindig is szeretem hisz ő az első szerelmem, de nem tagadhatom, hogy Diego-ba is van valami, ami vonzz szóval kövezz meg érte, de ez van. Mindkettőt szeretem – az elején dühvel és indulattal indultam, de a végére lehalkultam, sőt a végén a földet kezdtem nézegetni mikor megéreztem, hogy szemeim bekönnyesednek és már indult volna végig az arcomon az első könnycsepp, de egyből letöröltem. Rendben van, szeretem mindkettőt.

-Nem tudtam, hogy így érzel – szólal meg Vic mire felnéztem rá és végre egy kis megértés látok a szemeiben amiket már nagyon rég láttam. Régen milyen jóba voltunk.

-Senki se tudja most vallottam be hangosan bár magamnak is csak a pár napja vallottam be – válaszoltam két kezemmel megtörölve a szemem mire megéreztem a vállamon Vic erőse kezét aztán szorosan a mellkasához nyom. A hajamat simogatja míg én csak belebújok ölelésben. Hiányzott ez az ölelés, hisz Vic karjaiban mindig úgy éreztem magam, mintha Leo vagy Dex ölelne mivel Vic mindig is olyan volt nekem, mint a bátyám.

-Minden helyre jön csak gondold végig magadban az érzelmeid – szólalt meg pár perc csend után mikor elhúzódtam és a szemeiben néztem.

-Már átgondoltam, de semmi megoldásra nem jutottam. Nem érdemlem meg Marc-ot, de Diego-t se. Ha Diego-val vagyok akkor Marc-ra gondolok, de ha Marc-al vagyok akkor Diego férkőzik a fejemben – szólaltam meg és a ujjaimat a hajamban mélyesztettem. -Ez nem valami leányálom, Vic. Ez egy ördögi kör komolyan rosszabbnak gondolom ezt, mint az álmom. Az a átkozott álom, az miatt kezdtem el érezni valamit Diego iránt hisz új lehetőség számomra és átélte már azt amit én most élek át. Ő segít nekem. Míg Marc ... tudod mi a helyzet vele. Első szerelem, első csók és a többi mindenben kimagasló helyet ért el az életemben és nem tudok csak úgy átlépni felette. Szeretem őt, még a lobbanékony énjét is pedig akkor megfojtanám egy pohár vízben, de ez Marc. Az életem – a végére leültem az ágyam szélére és a kezeimmel kezdtem babrálni míg az ágy mellettem be horpadt így felnéztem. Vic megértő pillantása nagyon jól esett legalább most már nem utál és nem esik nekem egy olyan dolog miatt aminek nem tudja a történetét.

-Ha Diego-t az álom miatt szereted akkor az egyszer elmúlik, nem? Úgy értem az álomnak vége és a szerelemnek is. Talán – szólalt meg mire mosolyogva megráztam a fejem.

-Előbb győzzem le az álmom és utána gondoljunk erre – vontam meg a vállam tehetetlenül, mert ez talán igaz lehet, de kétlem. A szerelem nem múlik el ilyen hamar és még nem állok készen arra a kérdésre, ami meghatározza az életem, a döntésem.

-Ugye tudod, hogy itt vagyok, ha szükséged van valakire akinek kiöntheted a szíved? - kérdezett rá mire egy mosollyal bólintottam és a derekát átfogva öleltem magamhoz a nagy darab srácot. Fejemet a mellkasára hajtottam míg a hajamat simogatta, mint egy testvér, mert Vic nekem egy testvér. Igaz van két bátyám, de Vic volt mindig az a bátyám aki nem vér szerinti bátyám.

-Köszönöm Vic – suttogtam. -Hogy meghallgatsz – húzódtam el tőle mosolyogva és a kezeimmel megtöröltem a szemem míg Vic csak mosolyogva megvonta a vállát.

-Olyan vagy, mint a húgom mióta lenyomtad Dex-et 7 évesen – vágta rá vigyorogva mire csak nevetve bólintottam. -Mindig számíthatsz rám a szívügyektől kezdve az álmokig. Mindig itt leszek neked, Camille – karolta át a vállam, hogy ismét magához húzón és egy puszit nyomott a fejem tetejére míg én mosolyogva bólintottam. Mindig is számíthattam Vic-re bár tudtam, hogy pipa rám hisz lehet, hogy Vic az én fogadott bátyám, de elsősorban  Marc legjobb barátja így számítottam kioktatásra, de arra is, hogy meghallgatja az én bajaimat és mellettem áll. Mert ez Vic. Az örök pártatlan.

A szívem egy része reménykedik abban, hogy majd mikor sikerül legyőznöm az álmom akkor az érzelmeim is megszűnnek Diego iránt, de viszont a szívem másik része nem hisz ebben és valamiért én se. Nem akarok nem érezni semmit Diego iránt, de nem akarom egyiket se bántani, sőt választani Marc és Diego között egy élet múlik. 

Ekkor hirtelen eszembe jutott az ájulásom, aminek az okát még most se tudom, de azt tudom, hogy egy ember, illetve természetfeletti nem ájul el ok nélkül. 

-Vic! - Húzódtam tőle el kérdő tekintettel míg ő csak felhúzta a szemöldökét. -Miért ájultam el? Mi ennek az oka? - kérdeztem rá hisz biztos kihívták a dokit, aki elmondta szóval tudnom kell, jogom van tudni, mert akkor rájöhetek miért láttam Diego-t az ágyamon ülve, elgondolkozva.

-A doki szerint a sok stressz miatt ami ér, de fogalmunk sincs – válaszolt megvonva a vállát mire egy amolyan „komolyan kérdem” fejjel ránéztem és ekkora felsóhajtott. Tudtam több van ennél. -Valaki szuggerált, hogy valamit felejts el és ezt váltotta ki belőled – bökte ki mire az állam leesett a megdöbbenéstől. Elfelejtettem valamit? Ez hülyeség minden egyes apró részlétre emlékszem amióta hazajöttem.

-Vic ez ostobaság – ráztam meg a fejem mosolyogva mire ő csak megvonta a vállát.

-Lehetséges, de ennyit mondott.

-Ha valaki szuggerált volna akkor az elmémben lenne egy kis lyuk, de nincs. Mindenre emlékszem amióta itthon vagyok – vágtam rá mosolyogva.

-Te tudod, de ne aggódj mi is nevettünk ezen – szólalt meg mosolyogva mire bólintottam hisz ez a leghülyébb feltételezés, azt hittem a doki ennél okosabb, de úgy hiszem tévedtem.

Hirtelen a gyomrom kavarogni kezdett és arrébb lökve Vic-et szaladtam a fürdőszobában egyenesen a vécé fölé hajoltam ahonnan ömlött ki belőlem... a hányás? Nem, az túl emberi lenne. Vért hánytam. Mikor végeztem a fejemet fogva szuszogtam míg meg nem éreztem egy kezet a vállamon és mikor felnéztem Vic guggolt mellettem.

-Nem lehet, hogy ez más? - kérdeztem nyöszörögve mire oldalra billentette a fejét. -Nem lehet, hogy terhes vagyok? - még én se fogtam fel mit mondtam, de minden összeállt. Marc nem használt óvszert hisz hirtelen jött gyors menet volt és az elájulás, a vér hányás erre árulkodhat. Nem, vagyis úgy értem a vérmacskáknál gyakori a vérhányás, ha állapotos a nőstény. Csak ennek az egyetlen ténynek van igazán értelme.

6.fejezet - Igazságok

Barackok!

Betartottam most az időpontot pont akkor teszem ki amit ott oldalt kiírtam. Vannak pillanatok, sőt ősz szünet miatt gondoltam, hogy két részt kirakok, de a dolgok nem úgy sültek el. A következő rész is várhatólag mához egy két hétre érkezik! (Majd kiírom oldalra)

Jó olvasást édeskék és akkor most vár jól jönne egy-két visszajelzés is ám! :)xx 

CAMILLE FERNANDA SANCHEZ

Miután Amora mindent elmondott amit tudott elhatároztuk, hogy autóba ülük és visszamegyünk a csomagokért, hogy aztán összecsomagoljunk és a saját autónkban ülhessünk. Mivel Amora-nak is volt autója így ő meg bátyám, sőt még Olivia is azzal az autóval ment így én megkaptam Diego-t útitársnak, hiába könyörögtem legjobb barátnőmnek ő inkább távol akart maradni Diego gúnyos megjegyzéseitől, de szerintem csak a bátyámon és Amora-n akarja tartani a szemét. Még nem mondtam el neki a feltételezésem és várom, hogy ő mondja el szóval amint hazaérünk egy kis beszélgetés vár Olivia-ra.

-Amúgy mondhatni megmentettem az életed – mosolyogtam rá egy idő után mire a szája neki is feljebb húzódott, de nem nézett rám az utat figyelte árgus szemekkel. 

-Tudom – válaszolt mire még mindig mosolyogva bólintottam.

A következő percekben ismét csak a rádió hangja szólt amin csak zenék mentek sorba és sorba, míg hirtelen egy fontos rész meg nem szakította a kedvenc zeném és már mordultam volna fel, de Diego egyik kezét elvette a kormányról és a számra nyomtam. Hozzá se kell tennem egyből beleharaptam az ujjaiban így a combomra csapott aztán a rádióra bökött. 

-Valencia városában egy kis kocsma melletti sikátorban egy pincérnőt találtak. A sebek szerint állattámadás, de a helyi rendőrök nyomoznak az ügyön. Vajon miféle állat kerítheti magában nyugodt, kis városunkat? - Újabb állattámadás? Ha már a rendőrök rajta vannak az ügyön akkor hamarosan szagra lelhetnek, de nekünk ezt meg kell akadályoznunk hisz, ha előbb rájönnek miféle teremtmény ólálkodik a városban akkor mi is lelepleződünk, amit nem hagyhatunk. Beszélnem kell apával, ő már sok mindent elsikkasztotta a rendőrök elől, hogy ne kerüljenek közel a fajunkhoz csak neki van tapasztalata, hogy ilyenkor mit kell cselekedni. 

-Felhívom aput – vágtam rá mihelyst a rádióból újra zenére váltott és fél szemmel Diego-ra néztem mire bólintott és lejjebb halkította a rádiót. Mikor előkotortam telefonom már csörögni is kezdett így habozás nélkül a zöld gombot húztam jobbra aztán a fülemhez emeltem. 

-Gondolom hallottad a hírt – szólt bele a telefonban mire bólintottam bár ő ezt nem láthatja.

-Mit tegyünk apu? - kérdeztem rá mire a háttérbe a szék nyikorogni kezdett szóval előre hajolt. Ideges, ezt telefonon keresztül is remekül megérzem.

-Semmit. Gyertek haza, kiküldünk egy másik csapatot majd ők eltakarítanak a helyszínen mielőtt a rendőrök kezdenek bele – adta ki az utasítást mire csak megforgattam a szemem hisz mi is képesek lennénk arra, hogy eltakarítjuk a holtestet. -Tudom, hogy azt hiszed te is képes lennél rá Camille, de hidd el nem. Ehhez Marc jobban ért. Gyorsabbak. Most nem lesz idő gondolkozni, gyorsan kell mindent csinálniuk és feltűnés mentesen így hagyd, hadd csinálják a fiúk – folytatta, mintha a fejemben kutatna, vagy csak nagyon jól ismer. Amit az alfa parancsol azt kell tennünk és, ha az alfa így dönt nekünk fejet kell hintetnünk. Életemben először hallgatok az apámra mivel így belegondolva nem szép látvány lehet a holttest. -Mikor értek haza? - kérdezett rá mire kérdően Diego-ra néztem aki a kezével egy kettest mutatott.

-Még két óra – válaszoltam.

-Rendben akkor a srácok eltakarítják a nyomokat aztán hajnalban a pajtában kielemezzük a holtestet – a szék újra nyikorogni kezdett gondolom most dőlt vissza a székben. Kielemezzük a holtestet? Szóval mindenképpen látnom kell a szerencsétlen hullát. Jaj nekem. 

Miután apa még elmondta a szokásos „vigyázz magadra” szövegeit és szó szerint megfenyegette Diego-t, hogy ha valami balesetet okozz nem lesz többé halhatatlan, ezek után elköszöntünk egymástól és letettük a telefont. Apa nem tud arról, hogy Amora is velük jön mivel még nem volt alkalmunk elmondanunk neki és ez nem  telefon téma annyit tud, hogy semmi újat nem tudunk a gyilkosról csak amennyit Amora tud bár szerintem ő többet tud róla személyileg és kinézetileg, mint mi csak azt nem tudjuk most hol lehet vagyis most már tudjuk, hogy ma hol volt hisz hagyott maga után egy pincérnőt szóval, ha ma este megérezünk a holtesten valamilyen szagot az a gyilkosé lesz így egy lépéssel közelebb leszünk hozzá. Míg én egy lépéssel közelebb leszek a végzetemhez.

-Láttál már halottat? - néztem Diego felé érdeklődve mire egy amolyan „ezt most komolyan kérded” mosollyal felém nézett míg én csak megforgattam a szemem. Gondoltam.

-De te nem. Ugye? - kérdezett rá mosolyogva mire csak megvontam a vállam.

-Nem, de tudom, hogy mi történik egy ilyen esetkor. Tudod az apám jó tanár és mindent elmondott, de ez lesz életem első hullája akit körbe szaglászok – válaszoltam őszintén és a végén fintorogva felhúztam az orrom míg ő mellettem felnevetett.

-Ha megnyugtat szebb látvány lesz, mint egy egészséges halálban meghalt öreg – nézett felém egy fél mosollyal mire oldalra döntöttem a fejem. Honnan veszi?

-Ezt te honnan tudod? - kérdeztem rá mire Diego csak megrázta a fejét és az arca elkomorult aztán inkább ismét az útra koncentrált.

-Sehonnan, mindegy – vágta rá és ismét beállt a néma csend míg fel nem hangosítottam a rádiót ahol újra meg újra lejátszották a zenéket. 
Persze tudom, hogy hazudik, mert amint rákérdeztem az arcán átfutott egy érzelem és eltűnt a vidám Diego. Annyi mindent rejteget magában, ha megmutatná a valódi arcát talán többen kedvelnék bár én most is kedvelem. Nem tudom miért csak szeretem a rejtélyeket és nem is ronda srác, sőt a korához képest eléggé helyes.

Megráztam a fejem és elhessegettem az idióta gondolataimat inkább az ablakon kibámulva néztem a mellettünk elhaladó fákat. Mennyivel könnyebb lenne macska alakban csak futni az erdőben. Az erdői kalandokról mindig Marc jut eszemben hisz, ha magánéletet akartunk akkor mindig az erdőben menekültünk így jobban ismerem az erdőt, mint a saját családom. Emlékszem mikor elvitt egy vízeséshez. Csodálatos pillanat volt. Azon a helyen randiztunk először és akkor csókolt meg először, sőt azon a helyen volt életem első csókja. Vele. Marc az életemben mindenben kimagasló helyen állt hisz nem csak tőle kapta az első csókom, de neki adtam magam oda először és nem bántam meg, egyetlen egy kétségem se volt afelől, hogy vigyázni fog rám. Ő volt az első szerelmem, de véget ért most mégis úgy érzem, mintha feltörtek volna az érzéseim és amit eddig tagadtam az visszatér. Még mindig szeretem!

Nem, nem, .. nem! Micsoda? Jesszus teljesen össze vagyok zavarodva. Ezért se akartam hazajönni, mert itthon mindig megváltozik valami és most az érzéseim. Francos érzelmek.

Mire feleszméltem a házunk tárult elém és hirtelen megugrottam mikor valaki az ablakon kopogott, de mikor megláttam ki csak megforgattam a szemem és kiszálltam az autóból.

-Seggfej vagy – vágtam rá mosolyogva mire gúnyos vigyorral meghajolt így bokán rúgtam.

-Vajon a hulla gondozók elmentek már? - kérdezte Diego miközben a kocsiból pakolt ki míg én körülnéztem és Marc terepjárója nem állt a parkolóban. Elmentek.

Bólintottam és megfogva a cuccaimat indultam az ajtó felé amikor hirtelen megtorpantam hisz a bátyámék is épp pakoltak ki és Amora meg a bátyám elég jól elszórakoznak míg Olivia folyamatosan őket méregette bár inkább dühösen nézi Amora minden mozdulatát. Ajaj. Ebből problémák lesznek, de nagyon gyorsan, ha valaki nem szakítsa meg Olivia bámulását.

Mikor Diego beért a kezébe nyomtam a cuccaimat és a bátyám autója felé rohantam egyenesen legjobb barátnőm mellé, hogy megragadjam a karját ezzel kizökkentve a gondolataiból.

-Nem éri meg – súgtam neki oda mire megrázta a fejét és felém fordult érdeklődő tekintettel míg én egy amolyan „szerinted mire értem” fejjel ránéztem, de még mindig nem értette így megragadtam legjobb barátnőm karját, hogy magam után húzzam. Diego még ott állt minket vagyis engem várva, de egy könyörgő pillantást vetettem rá és már el is indult Olivia cuccaiért így amint beértünk a házban átvágva a nappalin a szobám felé vettem az irányt.

-Nem akarom, hogy a mocskos kezeivel a cuccaimhoz nyúljon – fakadt ki Olivia amint beértünk a szobámban  mire csak megforgattam a szemeimet.

-Tudom, hogy kedveled a bátyám – vágtam rá összefont karokkal mire a szemei nagyra nyíltak és a kezeit leengedte maga mellé. -Látom, hogy nézel rá és, ha most nem rángatlak el onnan megsütötted volna Amora haját. Hidd el a varázserőddel képes vagy rá – folytattam mivel láttam semmit se tud mondani, de erre se tud semmit mondani csak lehajtotta a fejét és a szemeit összeszorította miközben a karját dörzsölte. -Miért nem mondtad el? - kérdeztem rá mire felemelte a fejét és már nyitotta volna ki a száját, de belevágtam a szavában. -Féltél mit szólok hozzá, mert a nővéremként tekintek rád és emiatt úgy érezted a bátyám iránt is testvérként  kéne érezned, de nem. Kedveled őt és én ennek örülök – a végén elmosolyodtam míg ő csak bólintott és a végén egy mosolyra húzta a száját. Elsőnek nem értettem miért félt ettől, de mikor kicsit jobban belegondoltam rájöttem erre a megoldásra ami tök hülyeség, de ő Olivia mindig túl sokat agyal.

-Mindegy Cami, ha kedvelem is, ha nem ő láthatólag nem kedvel. Jobban kedveli az angyalokat és az emberi lányokat – szólalt meg mire felhúztam a szemöldököm, de aztán megráztam a fejem.

-Nem. Nem adhatod fel – vágtam rá mire csak megforgatta a szemeit. -Tudom a bátyám nem könnyű eset és nem mondom azt, hogy azonnal megváltozik csak arra kérlek harcolj. Küzdj érte, mert szeretném, ha a bátyám is boldog lenne és hiába mondja, hogy őt ez teszi boldoggá nem hiszek neki. Szüksége van rád. Hidd el nekem! – Nem csak legjobb barátnőm arcát láttam ahogy nézz a bátyámra, hanem Dex arcát is láttam ahogy néz Olivia-ra. Lehet, hogy még nem tudja az én töketlen bátyám, hogy szerelmes belé, de tudom, hogy valamit érezz iránta.

-Mellette leszek mindig, mint a húga – válaszolt mire most én forgattam meg a szemem.

-Van két húga. Hidd el nekem arra már nincs szüksége – ráztam meg a fejem egy gúnyos mosollyal mire felhúzta a szemöldökét rémülten míg én elkezdtem mosolyogva a szemöldököm húzogatni.

-Nem! Abszolút nem. Csak testvérként tekint rám nem fogok epekedni utána, mint egy hülye tinilány – vágta rá a fejét rázva mire csípőre tettem a kezem és szúrós tekintettel pillantottam rá. -Nyugalom a húgod mást fajta tini – tette fel a kezeit védekezésben.

-Kedveled őt és ő is téged csak még nem tudja – folytattam a nyaggatást mire az ágyamra ugrott és a fejére húzta a párnát. -Nem akarsz úgy viselkedni, mint egy hülye tinilány mégis úgy viselkedsz – ráztam meg a fejemet mire csak felém tekintett kérdően és az ágyra meg a párnámra mutattam így gyorsan felpattant. -Miért nem akarsz küzdeni a bátyámért? - kérdeztem rá mire csak felsóhajtott.

-Mert csak csalódnék benne. Látom, hogy nézz Amora-ra és látom, hogy nézz rám. Én egy lány vagyok a szemében aki olyan, mint a húga míg Amora az a lány akivel már kavart és láthatóan nagyon élvezte – a végén elfintorodott és dühében a lámpámból a villanykörte felrobbant így hátrább ugrottam. Jesszusom vajon mit tett volna Amora-val, ha ott hagyom?

-Amora egy régi „barátja”, de most már csak barátok, tényleg míg az emberi lányok csak egy játékszerek neki, de te más vagy a szemében. Hidd el, ismerem a bátyám – mosolyogtam rá mire nevetve megrázta a fejét.

-Mi volt ez? - csapódott ki az ajtó és Mateo jelent meg az ajtóban csak egy gatyában és bűzlött az izzadságtól. -Mit csináltok itt, szépségek? - kérdezte mosolyogva Mateo és beljebb lépett mire csak nevetve megforgattam a szemem, de most ahelyett, hogy velem flörtölt volna Olivia-hoz lépett. Jaj.

-Semmit inkább kicsomagolok – vágta rá Liv.

-Segíthetek? - kérdezte Matoe csábos mosollyal mire csak megforgattam a szemem. Csak mondj nemet!

-Persze – vonta meg a vállát mosolyogva Liv. Elástad magad!

-Másképp nézz rád – kiabáltam utána mielőtt kilépett a szobából, de csak megrázta a fejét és az ajtó becsukódott aztán leültem az ágyamra kifújva az eddig bent tartott levegőt. Szerelem. Tisztára egy bonyolult dolog.

Pár percig ültem az ágyamon gondolkozva aztán eszembe jutottak a cuccom amit Diego-nál hagytam így felpattantam és mikor az ajtót kiakartam nyitni pont ő rá leltem az ajtóban a táskámmal. Belenéztem gyönyörű szép kék szemeiben és hirtelen elkezdett fájni a torkom sőt a hangszálaim is használhatatlanok voltak. Csak bámultam gyönyörű szép szemeit aztán lejjebb siklott a tekintettem ajkaira, amik oly csábítóak számomra, a csók óta csak ezekről az ajkakról ábrándozok. Ajkaimban harapva hessegettem el a vágyát ami hatására ő is hangosan felsóhajtott szóval nem csak én elemzem ki az arcán egy-két szép részét pedig még lentebb nem is vándoroltam.

Jesszus Cami.

-Csak a cuccaidat hoztam – nyújtotta át rekedt hangon mire bólintottam aztán a számra csaptam.

-Vagyis köszi – erőltettem egy mosolyt az arcomra míg Diego egy nagy mosollyal bólintott és már fordult volna el, de utána szóltam így egyből visszafordult. -Csak köszönök mindent – ráztam meg a fejem és zavartan a kezemben temettem az arcom kínosan felnevetve.

-Ugyan már – legyintette a kezét kuncogva.

Hirtelen megéreztem kezeimen a kezeit amiket a mellkasára helyezett és közelebb lépett hozzám már szinte éreztem  leheletét az arcomon mikor hirtelen szétrebbentünk.

-Nővérkém – visítva lökte arrébb Diego-t Nicolasa és a karjaimban vetette magát míg én csak mosolyogva öleltem magamhoz az én ünneprontó húgom. Mindig rosszul érkezik. -Beszélnünk kell – suttogta aztán elhúzódott és a szobám felé bökött miközben az ujjain mutatta, hogy csak ketten és csak bólintottam. Diego-nak még egyszer megköszöntem a cuccaimat, de addigra a húgom beljebb lépett így míg Diego teste el nem tűnt a folyosóról addig kinn ácsorogtam így megtekinthettem hátulról is.

Ajkaimban harapva léptem be a szobámban az ajtót magam után becsukva, hogy annak dőlhessek míg a húgom érdeklődve pillantott rám.

-Te és Diego? - kérdezett rá hirtelen mire megugrottam és egyből elkezdtem a fejemet rázni.

-Dehogyis. Ne légy hülye – léptem az ágyamhoz, hogy leüljek mellé és a lábaimat felhúzzam. -Na, de mi a helyzet? - tértem a témára hisz nem akarok a húgommal beszélgetni egy irtó szexi vámpírról aki után lehet érdeklődök kicsit sőt így belegondolva senkinek se akarok erről beszélni, mert ebben a házban a falnak is füle van és, ha ez Marc fülében jut égi háború lesz.

-Jelentkezett a tanárom – szólalt meg mire felkaptam a tekintettem és érdeklődve döntöttem a fejemet. -Korrepetálni akar és meghívtam holnap magunkhoz – folytatta mire elmosolyodtam lehet tényleg csak egy pedofil tanár áll velünk szemben. Milyen jó duma ez a „korrepetálás” azt hiszem Marc is ezt mondta apáéknak mikor egész vasárnap a szobámban tartózkodott. Valójában korrepetált csak azt nem tanítják az iskolában amit ő korrepetált nekem. -Nem az amire gondolsz bár – szólalt fel nevetve és a mosoly lehervadt az arcomról. Nem állok készen a 15 éves húgommal a szexről beszélgetni.

-Jó inkább térjünk a lényegre – szakítottam félben a húgom piszkos gondolatait. -Szóval Mr Pedofil holnap tanítás után meglátogat minket? Biztos jó ötlet egy embert magunkhoz hívni? - emlékszem mikor én jártam középiskolában egyetlen egy barátomat se hoztam haza sőt szerintem azt pletykálták rólam, hogy nincs is lakásom, de jobbnak láttuk nem meghívni őket. Ember nem való ebben a házban.

-És, ha nem ember? - kérdezett rá mire elgondolkozva a kérdésen bólintottam.

-Okés lehet, hogy nem ember, de mi van, ha mégis? Apu tud róla? - kérdeztem rá hisz apu nem engedne egy embert a házban.

-Anyu tud róla mivel apu holnap tanácsgyűlésen lesz. Nem lesz baj – nyugtatott meg mire nagy küszködés után bólintottam, ha a 15 éves húgom mondja akkor... baj lesz.

-És, ha megtudjuk micsoda akkor mi lesz? - kérdeztem rá hisz lehet bármilyen lény nem zárhatjuk be a pincében azért, mert nem ember.

-Randizok vele? - tárta ki a karjait idétlen mosollyal mire csak megforgattam a szemem. Ez egy jó cél mondhatom. -És lehet tud valamit a gyilkos macskáról – vonta meg a vállát mire mosolyogva bólintottam na így már sokkal jobban hangzik.

-Reménykedjünk, mert – hirtelen megakadtam, mert a kép kocka összeállt. Mi van akkor, ha Amora egy vámpírt követ? A dolgok amiket Amora elmondott a pasasról az csak egy vámpírra lehet igaz bár ebben még magam se lehetek biztos. Azonnal beszélnem kell Amora-val!

Gyorsan felpattantam és egy szó nélkül az ajtóhoz eredtem amit gyorsan kirántottam, és a szemben lévő szobában kezdtem kopácsolni aztán be is nyitottam a szobában ahol Dex és Amora feküdt egymás mellett az ágyon és épp nevetgéltek. Biztos nosztalgiáztak. Jaj.

-Mit akarsz, húgocskám? - kérdezte gúnyos vigyorral Dex mire csak ráfújtam.

-Amora-hoz jöttem – csaptam be magam után az ajtót míg Amora felhúzott szemöldökkel feljebb tornázta magát. -Te egy vámpírt követsz? Számodra egy vámpír a gyilkos vagyis egy vámpír tett tönkre - kérdeztem rá egyből mire furcsán, de bólintott. Bingo. -Akkor van egy vámpír is és az a vámpír ölte meg Jimmy-t – döbbentem le és bátyám arcára pillantottam akinek szintén leesett miért is rontottam be és az ő álla is a padlót súrolta. Mivel Jimmy-re sehol se leltünk még a kedvenc kocsmájában se volt így Olivia elvégzett egy kereső varázslatot, de sehol se találta így arra következtettünk, hogy halott.  Szóval akkor van egy pszichopata vérmacska akiről semmit se tudunk és van egy pszichopata vámpír is akiről annyit tudunk amit Amora elmond, aki elég jól ismerte szóval azt tudjuk, hogy kattant és keress valakit aki én vagyok. Akkor nem egy vérmacska vadászik rám. Nem csak.

-Igen múlt éjszaka mielőtt rám találtatok megölt egy srácot, a nevét nem tudom – húzta fel a szemöldökeit Amora mire fejbe csaptam magam. Az a srác Jimmy ezért nem találtuk meg. Azt hiszem most kapirgálunk valamerre.

-Amora elmesélnéd újra mit tudsz a vámpírról – ültem le az ágy végében mire bólintott.

-Egy szemét alak – kezdett bele mire bólintottam és elmesélt mindent amire emlékezett. Elmesélte, hogy egy buliban találkoztak és kavartak, hogy aztán kirúgassa az angyalok köréből. Aztán elmesélte azt is, hogy amint kirúgták faképnél hagyta és tovább állt. Elmondta, hogy nem volt rossz vámpír az elején csak később kattant be, de akkor nagyon hisz minden este egy bárba kötött ki, hogy újabb és újabb áldozatokat találjon akiket átváltoztasson és megölhessen. És ez így megy mai napig.

-Nem volt egy ismerőse, barátja vagy valakije akivel telefonon, vagy személyesen találkozott? - kérdeztem rá mikor befejezte.

-Nem tudok róla – rázta meg a fejét aztán hirtelen homlokon csapta magát. -Van egy csaj aki szintén kattant, akivel elméletileg megcsalt és amolyan se veled, se nélküled kapcsolatban állnak, de a lánynak is hírneve van. Azt hiszem a lány vámpír beceneve Hasfelmetsző, vagy micsoda – válaszolt mire bólintottam ez egy igazán jó becenév mondhatom. 

-Vérmacskát nem láttál a közelében akik szintén kattantak volt? Mondjuk egy kóbort – szólalt fel a bátyám érdeklődve míg Amora oldalra billentette a fejét hát persze nem mindenki tudja kik a kóborok. -Tudod akik a városban bóklásznak, akik emberek voltak és úgy lettek macskák, mint Marc – ha kóbor téma van mindig Marc-ot hozzák fel hisz ő is egy közülük csak neki annyi szerencséje volt, hogy apám felkarolta. Nem minden kóbornak van szerencséje sőt a többi alfa nem igen fogad be egy kóbort a családban, az apám az egyetlen alfa aki kóbort befogadott be a családjában.

-Ja hát egy kóbor botorkált a közelében, de sose vettem róla tudomást. Nem igen kedvelheti hisz mindig morcos mikor a kóbor körülötte ólálkodik – válaszolt mire bólintottam. Érdekes. Felettébb érdekes. Azt hittem legalább összejátszanak bár lehet, hogy összejátszanak csak nem viselik el egymást.

-Köszönöm Amora – mosolyogtam rá kedvesen mire mosolyogva bólintott. -Aput tájékoztatnunk kell az új hírekről, hogy nem csak egy vérmacskát üldözünk – szóltam bátyám felé mire csak bólintott.

-Este a pajtában ráér megbeszélni a formalitást, úgyis kiderül minden ma este – válaszolt Dex mire bólintottam. Igaza van. Remélem mindkét gyilkos szaga rajta van az áldozaton, mert akkor könnyebb dolgunk lesz valamennyire.

Udvariasan elköszöntem tőlük és magukra hagytam aztán visszamentem a szobámban ahol nem csak húgomra leltem, hanem legjobb barátnőmre aki az ágyamon hasalt mosolyogva.

-Tudtad, hogy Olivia és Mateo randiznak? - kérdezte vigyorogva Nicolasa mire az állam leesett így a lábammal becsaptam magam után az ajtót. Tudtam, hogy Mateo ráfog mászni, de erre végképp nem számítottam, azt hittem Liv okos és letudja koppintani, és inkább hallgat rám, de úgy néz ki a falnak beszélek.

-Igen? - kérdeztem karba tett kézzel és szúrós szemekkel méregettem legjobb barátnőmet aki legurult az ágyról, hogy aztán ülőhelyzetben tornázza magát zavarában. -Nem tudtam, hogy kedveled a fogadott bátyám – hangsúlyoztam ki a végén a „bátyám” szót mire halkan felsóhajtott. -Azt hittem úgy tekintesz rá, mint a bátyádra hisz nekem a nővérem vagyis  úgy kéne – folytattam mire felpattant és már ment volna az ajtó irányában, de visszarántottam. -A nővérem vagy, ugye? - kérdeztem egy ártatlan mosollyal mire gúnyosan vigyorral bólintott.

-Tudom mit akarsz mondani – vágta rá. -Csak azért randizok vele, mert a bátyád nem kedvel – folytatta míg én bólintani akartam mivel végre bevallotta, de mögülünk az ajtó kinyílt és mikor hátrafordultunk egy nem várt személy nyitott be. Nézzük a jó oldalát bevallotta.

DEX EMILIO SANCHEZ 

-Csak azért randizok vele, mert a bátyád nem kedvel – hangzott fel a fejemben ismét Olivia hangja. Pontosan végszóra léptem be idősebbik húgom szobájában ahol úgy néz ki épp vita dúlt hisz Olivia nem éppen kedvesen szólalt fel.

Várjunk csak.. Rólam beszélt? Én vagyok Camille és Nicolasa egyik bátya. Egyik, szóval lehet Leo-ról beszélt. Nem kedvelhet engem Olivia, bár én  kedvelem őt hisz jó fej és nagyon csinos is, de mégis csak a húgom legjobb barátnője. Viszont csak kedvel, szóval nem tudom miért verem így nagy dobra úgy gondolok erre a kedvelt dologra, mintha szerelmes lenne belém amit kizártnak tartok. Egy olyan lány, mint Olivia nem lehet szerelmes egy ilyen szerencsétlen idiótában. Különben is csak megbántanám szegény lány érzéseit, nem vagyok képes egy kapcsolatra ahhoz túl jó vagyok. Ez van valaki  kapcsolat mániás, aki előre tervezi a jövőjét míg vagyok én aki hülye a kapcsolatokhoz és nincs is rá szükségem. Jól vagyok én így ahogy vagyok.

-Mi szél hozott ide, bátyus? - szólalt fel vigyorogva idősebbik húgom mire felhúztam a szemöldököm. Nagyon vigyorog. Nem értem. Sőt már a megnevezés furcsa utoljára akkor hívott így amikor unatkozott és valamit nagyon szeretett volna. 

-Csak beugrottam a kedvenc húgomhoz – vontam meg a vállam mivel annyira lefoglalt az amit hallottam, hogy el is felejtettem az okát miért is jöttem a szobájában.

-Hé – rikkantott fel Nicolasa mire vigyorogva megvontam a vállam.

-Nem hallottál valami furcsát, de jót mikor beléptél a szobámban? - kérdezte mosolyogva Cami mire csak furán néztem rá, de csak megráztam a fejem. Ha elakarja Olivia mondani elmondja, ha nem akkor nem fontos és lehet nincs is semmihez közöm.

-Tényleg? - szólalt fel ledöbbenve Liv mire bólintottam ami hatására húgom ököllel a vállamban ütött így rögtön arra kaptam a kezem hisz ez nagyon erős volt. Hangosan sose vallanám be, de Camille mindig is erőset tudott ütni, sőt már kiskorában is erős volt, de azokat az időszakokat nem akarom felhozni, mert rám nézve ciki. Vadóc húgocskám van. 

-Baszki ezt meg miért kaptam? - kérdeztem feldúltam a húgomtól mire duzzogva lehuppant az ágyára.

-Mert egy segg vagy – vágta rá és újra felugrott. -Húgi nem jössz ki az erdőben? - fordult  a kishúgunk felé aki vigyorogva felpattant és ki is szaladtak a szobából így a kettesben maradtam a szobában Olivia-val aki ugyanott állt mikor beérkeztem, mint egy cölöp és a szemközti falat kémlelte.

-Azok a képek még a középiskolában készültek Cami-ről és az ember barátairól – szólaltam meg a falon lógó képekre bökve mire rám nézett és bólintott.

-Akiket megdugtál? - kérdezett rá mire felnevetettem feltételezésén.

-Nem mindegyiket - vágtam rá feltett kézzel mire egy döbbent arcot vágott amin ismét felnevettem.

-Mi történt? Nem dőltek be a bájadnak? - kérdezett rá mosolyogva mire csak megforgattam a szemem.

-A bájamnak mindenki bedől még te is bedőlnél neki – léptem hozzá közelebb mire a mosoly az arcáról eltűnt sőt alsó ajkát kezdte harapdálni. -Elsőként is mélyen a lányok szemében nézek azoktól már elélveznek – kezeimmel álla alá nyúltam és megpillantottam Olivia mogyoróbarna szemeit körbe-körbe örvény lenni, ami hatásra nyelt egyet. -Aztán elkezdtem az arcukat simogatni. Na akkor már a bugyijukban nyúlhatok – folytattam mosolyogva és hüvelykujjammal elkezdtem az arcát simogatni ami hatására ajkait még mindig harapdálva behunyta a szemét és közelebb hajoltam hozzá, hogy ajkaink között csak egy pici távolság legyen. -Aztán bumm lecsapok az ajkaikra – válaszoltam és a kezeimet elvettem arcáról, hogy visszaálljak előző helyzetemben. -Na ki az ász? - Tártam szét a karjaimat vigyorogva mire megrázta a fejét. Mondtam, hogy őt is megbabonázom a bájammal, de tök jól csinálta, mintha érezne irántam valamit, ennyire még egyik lány se élvezte a közelségem, mint Olivia. Komolyan, mintha érezne valamit irántam.

-Eléggé könnyen kapható lányok – szólalt fel a fal felé tekintve mire megvontam a vállam büszke mosollyal az arcomon. 

-Téged is megbabonáztalak hisz láttam mennyire élvezted a közelségem már szinte könyörgött az ajkad, hogy csókoljalak meg – vágtam rá nevetve mire felém tekintett és indult volna az ajtó felé, de gyorsan megrántottam a karját, hogy visszarántsam. -Valami rosszat mondtam? - kérdeztem rá mire rám emelte gyönyörű szép szemeit, de csak egy fél mosollyal megrázta a fejét.

-Nem, te sose csinálsz, vagy mondasz rosszat. Neked ez az életed – válaszolt és kirántotta a kezeit a kezeim közül és kilépett a szobából úgyhogy a húzat csapta be az ajtót.

Nem értem. Olivia-al tök jó viszonyom volt amikor megismertem azt hittem olyan lesz, mint a húgom és úgyis tekintek rá hisz ő a húgom, de mikor először megpillantottam nem a húgomat láttam benne, valami mást, valami sokkal többet, de ha másképp nézek rá és közel engedem magamhoz csak megbántom. Nem az a srác vagyok aki boldoggá tudja tenni és ő nem érdemel meg egy olyan srácot aki csak kihasználná. Nem érdemel meg engem. Ezért jobbnak hittem azt, hogy csak húgomként nézek rá, de a mostani események után azt hiszem nem tudom magamtól távol tartani hisz ma hallottam, hogy kedvel valószínűleg engem, de ez se biztos hisz félre hallhattam, de most ahogy a szemeiben néztem valami furcsa dolog éledt fel bennem, ami eddig még soha és amikor hozzáértem ő átélte, mintha titokba erre várt volna. Mintha ő is érezne irántam valamit. Talán szerelmes belém?

Megráztam a fejem, hogy kitisztítsam kusza gondolataimat és kirontottam a szobámból vissza az én barlangomban ahol épp Amora matatott a cuccaim között.

-Megengedtem? - kérdeztem rá ami hatására megugrott így hozzám vágott egy tollat. Egy tollat? Mit keress az asztalomon egy golyóstoll? Miután befejeztem a középiskolát minden iskolai cuccom elégetem a tollakkal együtt, nem vagyok az írók tagja.

-Csak nézelődök – válaszolt mosolyogva míg én az ágyamhoz léptem ahova egyből ledőltem. -Sokat változtál – pillantott felém egy képpel a kezében ahol a 16 éves énem volt a húgommal vagyis Camille-el aki még akkor egy 11 éves kislány volt. Ahhoz a képhez képest kívülről tényleg sokat változtam akkoriban még középiskolában jártam és beakartam illeszkedni az emberek közé így piercinget lövettem a számban, hogy én is egy legyek közülük. Mekkora egy barom voltam. Viszont belülről ugyanolyan voltam, mint most. Buliztam, ittam és emberi lányokat fektettem meg, mert ahhoz volt kedvem. Nekem ez a boldogságom. Azt hiszem.

-Csak kívülről belül ugyanolyan romlott vagyok, mint most – vágtam rá mire nevetve megrázta a fejét és az ágyhoz sétált.

-Szerintem nem. Sose voltál romlott – ült le az ágyra a képeket nézegetve mire csak megráztam a fejem. -Nem hiszel nekem? - fordult felém oldalra fordított fejjel mire egy mosollyal megráztam a fejem. -Megvédted a családod, harcoltál a húgaidért és kiálltál mindig a barátaidért. Egy hős vagy – kezdett el érvelni egy mosoly kíséretében míg én csak megforgattam a szemem. Ez alap dolog ettől még nem vagyok hős.

-Ettől még nem leszek hős – ráztam meg a fejem és Amora a hasamra dobta a képet. Egyetlen egy normális képünk Cami-vel a többi képen mindig belemozgolódtunk, de ez a képen önfeledten mosolygunk a kamerában miközben én hátulról átölelem a kishúgom akit az életem árán is megvédenék. Persze Nicolasa-t is, de ő olyan más, mint Camille. Camille állandóan a bajt kereste így állandóan a nyomában kellett járnom, hogy megvédjem míg Nicolasa olyan, mint Leo. Felelősségteljes és tisztelettudó bár most, hogy egyre többet van Camille-el valamit titkol, csak nehogy bajban keveredjenek. Valaki újat emel a húgaimra karmaim kinyílnak az illető pofájában.

-Tudom mi a bajod – szólított vissza a valóságban Amora mire kérdőn ráemeltem a tekintettem. -Nem szexeltél – kuncogott mire hozzávágtam a párnámat, bár igaza van amióta a húgom hazajött nem volt időm lemenni a bárban és felszedni valami lányt. -Csak nem végre elkezdtél komolyan érdeklődni valaki iránt? Megtörne a jég – dobta vissza a párnát vidáman amit én egy kézzel elkaptam és a fejem alá gyűrtem. Az évek során nagyon kevés lány után érdeklődtem komolyan ezért is élvezem ezt a kicsapongó életet, de mindig van egy lány aki mélyen a szívemben maradt. Egy emberi lány akit szeretem volna, de meghalt. Megölték. Igazából nem volt különleges hisz ugyanúgy ismertem meg, mint a többit csak ő nem adta magát oly könnyen sőt nagyon hasonlított rám ugyanaz miatt jött le inni, mint én. De még egy éjszakát se sikerült együtt töltenünk csak röpke pár órát mivel másnapra már benne voltak a hírekben, hogy egy állat megtámadta. Persze, hogy nem állat volt, de mindegy. Ő lett volna az a lány akivel még el is képzeltem volna a jövőm, de akkor is csak bebizonyult a tény, hogy az élet nem mindig a boldogságról szól. Így maradtak az egyéjszakás kalandjaimnál vagyis folytattam, mintha mi se történt volna és elég jól alakul.

Vagyis alakult.

Olivia.

Nem tudom miért, de mikor az ő neve hangzik fel a gondolataimban a szívem szinte kiakar törni a helyéről. Valamit kezdek érezni iránta, de én egyáltalán nem akarom ezt hisz, ha még közelebb engedem magamhoz akkor a végén őt is elveszítem. Nem akarom elveszíteni! Ezért se akarok érezni iránta semmit se a barátságon kívül. Vajon még visszatudom fordítani az érzéseimet, vagy már késő? Vajon sikerül közömbösnek maradnom Olivia-val, hogy ne sérüljön? Vajon sikerül egyszer megváltoznom?

-Föld hívja Dex-t – hessegette a kezeit előttem Amora mire megugrottam ami hatására megfejeltem Amora kézfejét amin elkezdett jő ízűen kacagni. Kacc-kacc nagyon vicces. -Mi baj, édes? Elbambultál – nézett felém mosolyogva mire csak elmosolyodtam a becézésén mindig ezt csinálja. Állandóan becézget miközben semmi közünk egymáshoz csak barátok vagyunk, régi barátok. Ja meg régi ágymelegítők, de az mindegy az már elmúlt. 

-Csak gondolkoztam – válaszoltam megvonva a vállaimat és visszadőltem a párnáimra.

-Micsodán? A varázsló csajon? - kérdezett rá mosolyogva mire ismét felültem és kérdőn Amora felé fordultam. -A homlokodra van írva, hogy rágondolsz. Csak nem tetszik? Összeillenétek amúgy is a csaj egész út alatt kiakart nyiffantani úgy hiszem neki eléggé bejössz – csak mondta és mondta a magáét, de én leragadtam annál a résznél, hogy Olivia-nak tetszek. Ha Amora ezt látja rajta akkor .. Ezért viselkedett olyan furán Camille. Ő is tudja!

Olivia szerelmes belém. És velem mi van?