Bevezető - Az álom

Üdvözlet!

Mint látjátok megnyílt az első olyan blogom ami nem olyan FF, mint a többi ez egy teljesen más témájú blog valójában. Már régebb óta íródik csak addig nem akartam közzétenni míg 10.fejezetig el nem ér és mivel nyár elején a szakmai gyakorlatomnak köszönhetően akkor tudtam írni most már egyre kevésbé, de haladok. (9.fejezetig jutottam el, de shh)

A részek még fogalmam sincs, hogy fognak megjelenni mivel ki szeretném élvezni a nyaramat, az utolsó nyaramat.

Köszönöm, hogy benéztetek és jó olvasást! :)xx

Nagyon fontos a ti véleményetek szóval bombázzatok.

Könyveimet magamhoz szorítva sétálok ki az egyetem főépületéből kissé dideregve indulok neki a kollégium felé néhol már futva nem igen vagyok hozzá szokva a szeptemberi mínuszoknak hisz otthon ilyenkor még egy szál pólóban rohangálunk, de most már kezdek hozzászokni ehhez hisz 2 éve élek az egyetemen távol a családomtól. Magánéletem van ahol ott sose adathatott meg, mert a szüleim állandóan a nyomomban lihegtek na meg persze a fiúk is kémkedtek utánam. Most már 2 éve élek olyan életet amit mindig is akartam; normálisat.
Amint beérek a kollégium kapuin egyből megcsap a meleg levegő és úgy érzem magam, mintha szaunában lennék elég vicces, hogy pár másodperce még kinn halálra fagytam és amint belépek vetkőzni van kedvem.
A szobám felé veszem az utam ahol legjobb barátnőmre lelek aki épp valami csili-vilis ruhát próbál fel, de amint meglát mosolyogva fogadt.
-Cami szerinted ez jó lesz? - támadott le egyből míg én csak becsuktam az ajtót és a könyveimet az ágyamra dobtam saját magammal együtt.
-Biztosan – vontam meg a vállam fogalmam sincs miért akar így kiöltözni még csak hét közepe van nagyon messze vagyunk a hétvégétől ami annyit jelent, hogy leugrunk a bárban iszogatni, de nem ilyen csillogós ruhában ami fogadni mernék méreg drága lehetett.
-Te elfelejtetted? Basszus te totálisan elfelejtetted – csapta magát fejben mire oldalra billentett fejjel vártam mi az ördög üthetett belé. -Hétvégén lesz az egyetemi bál most lesz 50 éves az egyetem – oktatott ki mire elsőként összeráncoltam a homlokom aztán fejben csaptam magam. Baszd ki az most lesz? Totálisan elfelejtettem pedig múlthéten még Matthew-al beszéltük, hogy együtt megyünk úgy néz ki a memóriám romokban van, de erről nem én tehetek, hanem a mostani álmaim amik miatt alig alszom. Semmi különös csak a szokásos pánikjaim amik mindig előjönnek.
-Nem akarsz nekem priccs-pracolni valami rucit? - kérdeztem vigyorogva mire Olivia csak megforgatta a szemét.
-Ha ma nem szólok szerintem a bál helyett lemész a bárban – válaszolt nevetve mire habozva, de bólintottam valószínűleg így lett volna. -Meglátom mit tehetek a ruháddal – mondta aztán beszaladt a fürdőben míg én felültem és a könyveket kezdtem lapozgatni. Általában szeretek olvasni, de most valahogy semmire se vágynék jobban csak egy lazító fürdőre és egy kis alvás, de ha alszok akkor álmodok én meg nem akarok álmodni.
Olivia öt perc múlva hétköznapi ruhában kifutott és a táskáját meg a kabátját megfogva futott is gondolom órára persze azért intett.
Egy-két oldal után arra a következtetésre jutottam, hogy megérdemlek egy lazító fürdőt így a könyvet összecsukva pattantam fel az ágyamról és a szekrényből elővett tiszta fehérneműkkel indultam el a fürdő fel, de hirtelen megtorpantam és az ablak felé pillantottam. Egy sötét alak bujkált a kollégium előtti fa mögött ezt szerencsére szuper képességű látásomnak köszönhetem sőt azt is, hogy az a bizonyos sötét alak az én ablakomat bámulja. A falhoz nyomtam magam és lekapcsoltam a villanyt mire a sötét alak megmozdult és a kollégium bejárata felé igyekezett. Halk és gyors mozdulatokkal indultam az ajtó felé, hogy az ajtó mögé bújhassak, ha tényleg az ablakot bámulta akkor valószínűleg valamiért ide akarok bejutni. Kár, hogy én ezt most megfogom akadályozni.
Másodpercekkel később az ajtó óvatosan kinyílt és mikor egy fekete bakancs lépte át a küszöböt csak arra vártam, hogy beljebb lépjen, hogy rávethessem magam. A fickó beljebb lépett fekete hajkoronája beleolvadta a szoba sötétségében csak úgymint a fekete bőrdzsekije és a fekete nadrágja is. Ez a srác valami fekete gyülekezete tagja, vagy mi?
Mikor belépett és csukta volna be az ajtót gyorsan lecsaptam a nyakában és a szemközti falnak nyomtam nekem háttal az ajtót a lábammal becsaptam nem lenne jó, ha a többiek látnák a valódi énem.
-És most áruld el mit akarsz, vagy csúnya dolgok tanúja leszel – vicsorítottam a fülében miközben erősen fogtam a nyakát tudom, hogy így emberként nem keltek nagy veszélyt rá, de ha átváltoznék fordulna a kocka kár, hogy arra nem volt időm.
Az illető gyors mozdulattal kitört a szorításomból és mindkét karomat megragadva az ágyhoz vonszolt ahol alulra kerültem. Gyorsabban mozog, mint az ember és erősebben a szorítása is. Tuti, hogy nem ember, de macska szaga sincs.
-Camille Fernanda Sanchez? - kérdezte és kéken csillogó szemei ragyogták be a szoba sötétségét mire mérgesen mocorogni kezdtem, de semmi esélyem nem volt és ez bosszant. Engem nem nagyon sikerül így lenyomnia senkinek általában én vagyok mindig az erősebben, de ez a valaki engem is túlszárnyal.
-Engedj el seggfej – vicsorítottam a képében mire jókedvűen felnevetett a bunkó még nevetgél is felettem.
-Te támadtál rám, cica szóval én vagyok az áldozat – mosolygott rám kivillantva tökéletes fehér fogait mire még jobban mocorogni kezdtem, de még a lábaimat se tudtam felhúzni, hogy lerúgjam magamról ezt a szerencsétlent. -Ne akadékoskodj én csak egy kérdést tettem fel, ha jó cica leszel elengedlek – szólalt meg ismét mire csak ráfújtam és ismét mocorgásban kezdtem mikor lejjebb hajolt hozzám. Lehelete csikizte az arcom, de csak rámorogtam mire jókedvűen felnevetett. -Nem félek tőled cicus – mosolygott le rám mire csak megforgattam a szemeimet pedig jobb lenne tudom most nem vagyok ijesztő, de nagyon is félhetne tőlem.
-Pedig amint elengedsz megígérhetem neked, hogy egy lábon ugrálva hagyod el a szobát – vágtam rá fenyegetve mire ismét jókedvűen felnevetett.
-Ne fenyegetőzz cica – jobban idegesít ez a becenév most már, mint az, hogy magatehetetlenné tett. Ismét elkezdtem mozgolódni és már szinte felrobbantam a dühtől míg Ő csak jókedvűen ült rajtam, mintha semmi dolga nem volna. Mindig az nevet aki a végén nevet.
-Szállj le rólam, de marha gyorsan – figyelmeztettem mire végre meghallgatta a kérésem és lemászott rólam mikor talpra állt felém tartotta a kezét, de csak morgolódva ellöktem és egy magam álltam talpra. -És most mond el mi a francot akarsz – fontam össze a karjaimat a mellkasom alatt.
-Vannak rémálmaid? Amikben üldözz valaki és a végén elkap? - kérdezte nem törődve az én kérésemtől mire csak megvontam a vállam. Honnan tud az álmaimról? Sőt ki ez a fazon? És mit keress itt? Ki küldte illetve hívta? Miért van itt és miért érdeklődik az álmaimról?
Mindegy is nem bízok annyira ebben a paliban, hogy kiöntsem neki a szívem ezekről a dolgokról.
-És, ha vannak akkor mi van? Ami engem érdekel honnan tudod és miért érdekel? Na meg azt is jó lenne tudni ki küldött? - záporoztam rá a kérdéseimet ingerülten mire csak a fejét csóválva fordította el rólam a tekintetét.
-Az álmaid valóra fognak válni hidd el nekem – válaszolt nekem háttal mire a karjaimat leengedtem magam mellé és érdeklődve pislogtam felé. Miről makog ez nekem? -Álmokkal kezdődnek aztán bumm megtörténik és a poklodban találod magad ahonnan nem könnyű elmenekülni – folytatta halk stílusban míg az állam leesett úgy néz ki Ő is átélte ezt amit én hisz úgy mesél erről, mintha Ő ezt már rég átélte volna. Jesszus. -De ez nem lényeges – fordult ismét felém megdörgölve festményre festhető arcát mire megvontam a vállam és próbáltam ezek után ismét közönyös hangnemben beszélni vele.
-Mit akarsz itt? Ki küldött? - tettem fel újra a kérdéseimet, de most már nehezebb volt bunkón bánni vele pedig még most se bízok benne, de mikor megnyílt nekem átéreztem a helyzetét pedig nekem csak álmok vannak meg amik alapból borzasztóak így el se tudnám képzelni mi lenne, ha valós lenne.
-Haza viszlek, hogy biztonságban lehess hidd el, ha itt maradsz megtörténik az álmod. Otthon biztonságban leszel – válaszolt mire egyből elkezdtem vadul rázni a fejem. Na még mit nem én nem megyek haza emiatt a hülye álom miatt se. És ekkor a villanykörte fényleni kezdett a fejem felett.
-Az apám küldött – böktem rá a lényegre. -Ő akarja, hogy hazamenjek! Hát persze, hogy Ő akarja, mert el se engedett és alig várta, hogy találjon egy okot, hogy hazajuttasson hát közlöm vele, hogy nem megyek haza – vágtam rá és ismét összefontam mellem alatt a karjaimat. Már az elején amikor megláttam kintről ezt a valakit akkor rá kellett volna jönnöm, hogy ez az egész apám műve, hogy haza rángasson bármi áron képes arra, hogy hazavigyen, de nem fog ki rajtam. Ez nem az első alkalom, hogy rám küld valakit, hogy vigyen haza, de azokat a srácokat ismertem míg Ő totál ismeretlen szóval azt hitte, hogy egy ismeretlen haza tud rángatni. Elég rosszul hitte.
-Camille ezt nem érted az apád jót akar neked, ha nem jössz haza akkor az álombeli szörnyed a személyes poklodban lök – szólalt meg ismét az ismeretlen mire csak megráztam a fejem. -Higgy nekem én ezt az egészet már átéltem, de nekem nem volt egy apám aki megvédjen, vagy egy családom nekem saját magam kellett megszöknöm és újra kezdeni az életem míg neked van lehetőséged ettől megszabadulni – nem tudom miért, de hiszek ennek az ismeretlen alaknak mégse vagyok abban biztos, hogy otthon biztonságban lehetek és megszabadulhatok ettől az álomtól sőt amint hazatérek az apám soha többé nem veszít szeme elől, ha kell a ketrecben zár be, hogy otthon tartson. Búcsút vehetek a magánélettől és az életemtől pedig az életem az enyém nem az Övé kár, hogy Ő ezt nem fogja fel.
Ajtó nyikorgásra lettem figyelmes ami hatására megugrottam és a szívem hevesebben kezdett elverni, de mikor meghallottam legjobb barátnőm morgolódását egyből megnyugodtam. Olivia amint megpillantotta a vendégünket először ledermedt aztán mindent eldobva magától használva egyik varázsigéjét és a falhoz vágta az illetőt. A szemeim kitágultak és kapkodtam ide-oda a fejem hisz Olivia még mindig mormolta a varázsigét míg a földön a vendégünk a fejét szorongatta és nyögdécselt. Amikor az illető szájából vér kezdett elfolyni beleszóltam.
-Olivia fejezd be – ráztam meg legjobb barátnőm mire befejezte és megrázta magát.
-Mit keress a szobánkban egy mocskos vérszívó? - kérdezte feldúltan mire most tört rám a felismerés, hogy a srác vámpír eddig nem tudtam eldönteni mivel még sose találkoztam másfajta fajjal egyedül Olivia-val aki varázsló, de a többi faj olyan, mint én emiatt nem tudtam eldönteni a srácról mi csak azt tudtam más.
-Nem tudom, de az álmaimról makogott valamit, hogy valósak és haza kell mennem, hogy biztonságban legyek – legyintettem a kezemmel, mintha valami hétköznapi dologról tárgyalnánk, de ez egyáltalán nem hétköznapi dolog, vagy is nekem hétköznapiak.
-Ugye nem hiszel neki? A vámpírok hazugok – vágta rá Olivia.
-Na – huppant fel mire legjobb barátnőm ismét rázendített volna, de a srác védelmére álltam szerintem már eleget kapott és különben is még én is tartozok neki. -Tisztességesekben vagyunk, mint a kis varázslók akik azért verik magukat nagy dobra, mert mindenre van egy jó varázsigéjük – folytatta a kellemetlen vendég mire felé fordultam egy amolyan „ezzel nem segítesz” tekintettel hisz, ha legalább a védelme elé állok akkor maradjon csöndben.
-Fogd be vérszívó – üvöltötte Olivia.
-Tényleg fogd be – szóltam rá mire összefonta a karjait a mellkasán és azt hittem bevágja a durcást, de nagyot tévedtem.
-Nem – szólalt meg mire megforgattam a szemem. -Amit mondtam az a színtiszta igazság és, ha kicsit is érdekel a legjobb barátnőd akkor segítesz nekem, hogy biztonságban legyen – azt hittem hozzám fog szólni így nagyon meglepett mikor Olivia-t bombázta meg. -Álmai vannak, de gondolom erről tudsz azt álmodja, hogy menekül valaki elől aki aztán elkapja és ez valós, ez mind megfog történni, hogy az a nem tudom mi elvigye a poklában – vázolta fel röviden ismét a vámpír mire Olivia habozva, de billentett, hogy folytassa. -Ezt megtudnánk akadályozni, ha hazamenne az otthon biztonságot nyújt neki ott leküzdhetné ezt a valakit, mert ha egyszer elkap a sötét alak akkor onnan nehezen szabadulsz ki és még önmagad se leszel – folytatta mire Olivia hátra felé lépkedett és leült az ágyamra okés ez az egész kezd átmenni nagyon ijesztővé.
-Olivia? Mi van? - ültem le legjobb barátnőm mellé mire Ő csak megrázta a fejét.
-Semmi csak – kezdett bele mire a vámpírra tekintettem aki szintén érdeklődve fülelt. -Amikor ma reggel keltettelek akkor láttam valamit – igen erre emlékszem pont akkor ültem fel mikor Olivia megdermedve állt az ágyam előtt semmire se reagálva, de aztán csak annyit mondott látomása volt ami nem újdonság hisz mindig van valami látomása és azt mondta ez jó fajta, de úgy néz ki nem jó fajta.
-Mit láttál? - lépte te át a vámpír Olivia ágyát és aztán velem szemben leült, hogy térdére könyökölhessen.
-Cami sikoltott és hiába akartam segíteni nem lehetett egyszerűen eltűnt – válaszolta végig a vámpírt nézve mire egy nagyot nyeltem kezdem lenyelni azt, hogy ezt az apám tervelte ki. -Talán tényleg biztonságosabban lenne hazamenned – fordult felém mire megráztam a fejem és felébredtem a merengésemből.
-Most már ne makacskodj – szólt bele a vérszívó mire csak megforgattam a szemem.
-Ha hazamegyek megint úgy kell mozognom ahogy apám fütyül – vágtam rá.
-A biztonságod érdekében el kell viselned – szólalt meg mellettem legjobb barátnőm.
-Bumm – ugrott fel a vámpír mire oldalra billentett fejjel meredtem rá. -Csomagolj, indulunk – vágta rá gyorsan mire nevetve felálltam és csak a fejemet ráztam.
-Egy nem mondtam, hogy megyek és kettő amúgy se veled mennék hisz nem is ismerlek – szólaltam meg mire csak megvonta a vállát mosolyogva.
-A nevem Diego Ramírez az úgynevezett vérszívó akit apád küldött ahogy mondtad nem régibben. Ja és én nem akadékoskodnék sok tapasztalatom nem vagyok éppen fiatal a kinézetemhez képest ami felér egy Isten kinézetével – húzta ki magát öntelt vigyorral mire felhúzott szemöldökkel meredtem rá. Jó nem azt mondom, hogy ronda sőt nagyon szexi meg minden, de ennyi egoizmust se láttam még senkiben se pedig fiúkkal nőttem fel ahol egoizmus túltengés volt mégis Ő illetve Diego felül múlja Őket. -Pakolj – parancsolta ismét mire megráztam a fejem.
-Örülök, hogy megismerhetlek Diego, de nem – vontam meg a vállam mosolyogva.
-Oh miért? - kérdezte szenvedve ami hatására felnevettem.
-Mert nem utazok seggfejekkel akik lenyomnak – vágtam rá.
-Oh még mindig harapós cica vagy amiért alulra nyomtalak pedig azt hittem te alsó játékos vagy, de úgy néz ki felül szeretsz lenni cica – villantotta rám a csábos mosolyát mire csak nevetve megforgattam a szemem. -Na, de pakoljatok – adta ki ismét az utasítást mire Ő lehuppant az íróasztal előtti lévő székben.
-Hé vérszívókám én nem megyek veled, mert nem bírom a pofád – csattant fel Olivia.
-Azt hittem megvéded a legjobb barátnőd ejnye – csóválta a fejét Diego mire csak hozzávágtam az ágyamon talált bugyimat amit mosolyogva kémlelt. Jesszus ez idióta.
-Nyugodtan jöhetsz Liv a szüleim kedvesek az újakkal van hely mindenki számára amúgy se akarok egy seggfejjel egész úton egy levegőt szívni még véletlen valaki öngyilkos lesz az út közben – válaszoltam mire Olivia mosolyogva bólintott ezzel beleegyezve, hogy jön így rögtön magamhoz öleltem legalább a legjobb barátnőm mellettem lesz életem legrosszabb utazásán.
-Na pakolás van – dobta hozzám a bugyimat Diego. -Azt vedd fel tetszik a csipkés bugyi – villantotta rám tökéletes fogsorát mire csak megforgattam a szemem és az ágyam alól előhúztam a bőröndöm, hogy neki kezdjek a pakolásnak.
Azt hittem ma egy lazító fürdőt vehetek aztán utána nyugodtan nyugovóra térhetek a fejem alatt a könyveimmel, de úgy néz ki a tökéletes estémet tönkre vágták. Már előre félek mi vár otthon bár ez egyszerű egy anyuka aki a nyakamba fog ugorni miközben a magában a fejem felé teszi ismét a fátyolt, egy apuka aki, ha dühös lesz a cellába zár ami a pincében van hisz mégis csak elszöktem és utána nem engedelmeskedtem az alfának. A testvéreim valószínűleg örömmel fognak fogadni úgyszintén a végrehajtók vagyis a barátaim kivéve egyetlen egy végrehajtó nem fog örömmel fogadni szerintem Marc utál. Látni se akar majd amit megérdemlek hisz elhagytam és egy ideig én is rosszul éreztem magam hisz szeretem, ha létezik igaz szerelem akkor nekem Ő volt az mégis elhagytam. Életemben nem féltem még ennyire valamitől, mint ettől a haza úttól!