5.fejezet - Végzet

Drágáim!

Kissé késve, de megérkezett az új rész. Valójában azért se - persze nem ez a fő ok - lett kitéve, mert nem volt címe. Aztán mostanra kreáltam, remélem elég kreatív lett. 

A következő időpontja (részlettel!!) oldalt megtalálható!

Jó olvasást! :)xx 

 

Amikor felébredtem egyedül minden olyan csendes volt, ami nem megszokott aztán a tudatomig jutott, hogy házon kívül vagyok, rájöttem, hogy ezért van csend. Erre még madárcsicsergést se lehet hallani. Micsoda egy lepukkant hely! Mikor Diego ágyára néztem az már meg volt vetve, mintha nem is aludt volna az ágyában, hirtelen meghallottam a víz csobogást a fürdő felől. Vajon ez ő lehet? Vagy... ? Nem, nem ezek csak rémképek nincs más ebben a Motelben, csak mi vagyunk négyen.

Óvatosan lettem meztelen lábaimat a padlóra és mihelyst felálltam az ajtóhoz settenkedtem. A fülemet az ajtóra tapasztottam a víz csobogás mellett meghallottam halk dudorászását ami csak ő lehetett igaz még nem hallottam dudorászni, de az ő hangját ezer közül is megismerem sőt életem végéig elhallgatnám, hogy beszél hozzám, mert a hangja számomra nyugtató hatással bír míg a mosollyal néha feldühít, néha mosolyra fakaszt. Furcsa érzéseket vált ki belőlem, de vonzz magához idegesítően.

Addig-addig hallgatóztam míg a víz el nem halkult és meghallottam trappoló lépteit így gyorsan az ágyhoz futottam, de mire ráugorhattam volna ő már ki is lépett a fürdőszobából. 

-Mit csináltál? - kérdezte és mikor felé fordultam magabiztosan dőlt az ajtó félfának egy szál törölközőben. 

-Felkeltem és nem találtalak – válaszoltam, mintha semmi mást nem csináltam volna a hallgatózáson kívül.

-Aha – rugaszkodott el és elindult az ágya felé. -Amúgy jól vagy? - Nézett felém a válla felett mire bólintottam. -Eléggé rossz passzban voltál éjjel – folytatta míg én csak felültem az ágyon és felhúztam a lábaimat, hogy törökülésben foglaljak helyett. Nem akarok szót hallani az álomról, nem akarok rágondolni, mert akkor a szemem előtt újra és újra lepereg amit szeretnék elkerülni. -Meddig jutottál el? - Fordult felém miközben átbújt a pólójában ami kivételesen most nem fekete színű volt, hanem terepszínű felsőt vett magára ezzel eltakarva tökéletes mellizmait. 

-Nem tudom, nem érdekel és nem akarok róla beszélni – vágtam rá megvonva a vállam.

-Pedig beszélned kell róla az segít – fonta össze a karjait a mellkasán és ekkor döbbentem rá, hogy az összes felsője nagyon vékony anyagból készült.

-De én nem akarok – mondtam hisztérikusan mire felsóhajtott és leguggolt elém így felhúzott szemöldökkel lenéztem rá.

-Pedig most elfogod mondani, hogy könnyíts a lelkeden – mondta mindvégig a szemeimben és az álláspontom hirtelen átváltozott. Beszélni akartam az álmomról amit eddig tagadtam, amitől eddig féltem most akarom.

-Menekültem egy erdőben – szólaltam meg és az álom ismét elém tárul, mintha újra átélném, ezért nem akartam, de most már akarom. Érdekes. Könnyíteni szeretnék a lelkemen ahogy Diego mondta. Bólintott, hogy folytassam és mondtam tovább a menekülésem és azt is, hogy a fekete alak követett aztán hirtelen rám ugrott. Miközben mondtam és mondtam lehunytam a szemem és újra meg újra átéltem egészen a végéig, de a végén megugrottam és Diego nyakában kapaszkodtam. -Nem, nem, nem akarom. Nem akarom újra átélni, kérlek szabadíts meg tőle – éreztem, hogy a szemeimből elindulnak könnyeim így gyorsan Diego vállában fúrtam az arcom. Nem akartam, hogy bárki lássa ahogy itt sírok egy álom miatt, de annyira megijedtem főleg, mert meghallottam a sötét alak hangját. 

Senki sincs biztonságban.

Az a valami nem csak engem akar, hanem a családomat és a barátaimat. Micsoda egy mocskos kurafi! Vajon köze van az álombeli alaknak a valós pszichopatához? Nem, nem ez hülyeség ez csak egy álom amitől meg kell valahogy szabadulnom és ebben Diego segíthet míg a másik pszichopatát meg kell ölnünk, vagy a végén ő fog minket kinyírni. 

-Figyelj rám – szólított vissza a valóságban Diego hangja és a kezét az állam alá helyezte, hogy a fejemet felszegezze így ismét belebotlottam kéken ragyogó szemeiben. -Ha álmodsz azt rögtön mond el valakinek. Ne tartsd magadban, mert akkor hagyod, hogy győzzön. Győzd le azzal, hogy elmondod másnak miszerint te nem félsz tőle – minden szavát a szememben mondta míg az én szemem lejjebb vándorolt szájára ami folyamatosan mozgott és mikor abbahagyta arra jöttem rá, hogy az alsó ajkamat rágom véresre míg ő a kezeivel a combomat simogatja. Pár pillanatra lepillantottam kezeire, de aztán gyorsan visszanéztem és a testem gyorsabban reagált, mint az eszem, mert a kezeimet a nyaka köré fontam és úgy húztam fel magamhoz, hogy ajkaink találkozzanak. Ahhoz, hogy megtartson a  kezeit csípőmre helyezte  míg én fekete haját fedeztem fel és itt-ott meg is húzogattam ami hatására csak belemorgott a csókunkban.

Vadul csókolóztunk mikor hirtelen kezével a pólóm alá nyúlt és már tépte volna le rólam az anyagot amikor az eszemig eljutott mit is csinálok.

Állj.

Nekem ez nem megy és nem azért, mert én nem akarom csak nekem ez az egész nem megy, olyan gyors minden. Valamit érzek Diego iránt az már biztos, de nem vagyok abban biztos, hogy ez szerelem hisz egyszer éreztem már igaz szerelmet és az teljesen más volt. Teljesen más érzelmeim vannak Marc felé, mint most Diego felé. Diego mellett teljesen más emberré válok és más érzelmek kerítenek magához, mint amit eddig éreztem. Valami új, valami más, de nagyon csábító.

-Sajnálom – húzódtam el és a kezeimmel lejjebb húzogattam a pólóm míg másik kezemmel barna hajamban túrtam.

Diego fapofa fejjel bólintott és csak felemelt kézzel bólintott aztán elhagyta a szobát.

Amelyik kezemmel a hajamban túrtam azzal csaptam meg homlokom és dőltem el az ágyon a mennyezetett nézegetve. Akkor egy szerencsétlenség vagyok! Folyamatosan rossz dolgokat cselekszek bár ez nem is annyira rossz csak mégis ahogy arra gondolok a szívemet körülveszi valami más amitől a mellkasom szúrni kezd és amitől szomorú leszek. Nem akarok szomorú lenni. Valami megváltozott bennem és nem csak az érzelmeim változtak meg, hanem én magam is.

***

-Mi ez a hely? - kérdeztem miközben becsaptam magam mögött a kocsi ajtaját és az elhagyott büfére nézek ahol egy lélek se járhatott már úgy nagyjából 20 éve. -Éhesek vagytok és egy lepukkant büféhez jöttök? Ugye tisztába vagytok itt nincs semmi ehető? - Kezeimet csípőre tettem miközben oldalra billentett fejjel meredtem a bátyámra és a fekete hajú vámpírra.

-Kérdezd a legjobb barátnőd aki szerint itt lehet valaki – vágta rá gúnyos mosollyal Diego mire csak megforgattam a szemem és próbáltam visszafojtani a nevetésem ami sikerült is.

-A varázslat nem hazudik – vágta rá gúnyosan Olivia ami hatására Diego csak megforgatta a szemét.

-Szóval mit láttál itt? - fordultam a legjobb barátnőm felé és mindenki így tett míg Diego is bár az ő szeméből csöpögött a gúny és erről még a vigyora is árulkodott.

-Nem tudom, de éreztem, hogy itt van valaki és ez a búvóhely egy pszichopatára utal – válaszolt Olivia mire bólintottam és a büfére pillantottam. Igen eléggé pszichopatás. Egy elhagyott büfé ami el van kerítve ilyen sárga szalaggal, igen ez a gyilkosokra vall. 

-Ha itt állunk sose tudjuk meg mi, vagyis ki tartózkodik itt – csapta össze a tenyereit a bátyám mire bólintottam és már indultam volna meg, de Diego a kezével visszalökött. -Majd mi megyünk elől – válaszolt helyette a bátyám mire csak megforgattam a szemem és a kezeimet feltéve értettem egyet velük bár duzzogtam, de ha hősködni akarnak akkor nem állok az útjukban majd hátulról fedezem őket.

Miközben a fiúk elől haladtak Olivia-val körültekintve figyeltünk minden kis mozgást amikor hirtelen a fiúk megálltak így mi nekik mentünk.

-Mi a franc van? - fakadtunk ki egyszerre Olivia-val míg ők csak a szemüket forgatva felénk fordultak. Pontosan a sárga szalag előtt álltak meg így már csak pár sétálás lenne a büfé bejáratáig, de ez már mellékes. 

-Maradjatok itt megnézem hátul és bent mi a helyzet – vázolta fel a tervet Dex mire a szemeim felpattantak és a fejemet kezdtem rázni.

-Nem – vágtam rá. -Egyedül nem mészbe, ha be akarsz menni akkor Diego is veled megy – folytattam míg Diego csak megvonta a vállát, de a bátyám csak rosszallóan rázta a fejét. Ez totál megzakkant.

-Valakinek rátok is vigyázni kell és én vagyok a leggyorsabb – válaszolt mire csak felvontam a szemöldököm. Ez most tényleg most akar kérkedni azzal, hogy ő a leggyorsabb? Mert ez nem igaz.

-Én gyorsabb vagyok – löktem meg a vállánál és elkezdődött a szokásos „én gyorsabb vagyok” vita míg Diego fel nem nevetett így mindketten felé fordultunk kérdően.

-Nem akarom megzavarni az édes vitátokat, de valaki, vagy valami bent bujkál míg én meg halálra unom az életem és nem bírom elviselni, hogy nem veszitek észre, hogy egy vámpír gyorsabb, mint egy macska – miközben Diego mondta a magáét a bátyámra néztem aki elismerően bólintott ezzel egyetértve azzal, hogy Diego gyorsabb nála míg én csak megforgattam a szemem.

-Azért ne ess túlzásban – vágtam rá gúnyos vigyorral mire csak jóízűen felnevetett.

-Cica, ha szeretnéd újra lenyomlak, de nem most – hajolt hozzám közelebb így lehelete cirógatta az arcomat és már majdnem elgyengültem, de eszemben jutott, hogy a bátyám és a legjobb barátnőm is mellettünk van.

-Menj és térképezd fel a terepet – adta ki az utasítást Dex így Diego elhúzódott tőlem és már is hiányzott közelsége. Jézus. -Öt perced van szóval megmutathatod a képességed – folytatta a bátyám mire Diego mosolyogva bólintott.

-Egy is elég – vágta rá és már el is suhant a büfé felé míg én pár percig néztem a helyét ahol állt aztán a büfére pillantottam.

-Olyan nagyképű pöcs – vágta rá Ol mire megráztam a fejem és egyetértően bólintott hisz ebben igaza van, de nem szívből bólintottam rá csak megszokásból.

-Marc-al sokkal jobb dolgozni bár ő is parancsolgat, de legalább nem lekezelő, mint Diego aki szerint a vámpírok az istenek – szólalt fel a bátyám mire rápillantottam és a legjobb barátnőmmel. Elkezdték szapulni Diego-t pedig azt hittem a bátyám bírja, de azt hiszem Diego-nak nincs annyira elragadó külseje, vagy csak nem mutatja ki mindig. Mert szerintem nagyon elragadó a személyiség és több van benne, mint amit mutat magából az biztosan tudom.

Marc említésére viszont újra összeszorult a gyomrom míg a mellkasom elkezdett szúrni olyan érzés, mintha ezer kis kést dobálnának a szívemben. Bűntudatom lenne? Miért? Nem is vagyok együtt Marc-al mégis mikor a közelében vagyok a szívem felgyorsul és szaporán kapkodom a levegőt teljesen olyanná válok a közelében, mint régen. Az érzelmeim visszatérnek mikor a közelében vagyok,  valamiért még mindig vonzz magához lobbanékony természete.

Össze vagyok zavarodva már nem értem mi ez az egész csak azt tudom, hogy elakarok tüntetni mindenféle érzelmet ami a szívemben van. Nem akarok érezni, de az a baj, ha nem érzek akkor nem élek. Micsoda megfogalmazás ezt még apám mondta nekem mikor beleszerettem Marc-ban, akkoriban minden könnyebb volt most meg minden bonyolult.

Hirtelen egy hangos kiáltásra lettem figyelmes ami a büfé felől érkezett és azonnal felismertem a kiáltást így csapot-papot otthagyva szaladtam a büfé felé. A büfé mögé mentem és egyből kicsaptam az ajtót ahol egy ismeretlen lány állt a kezében egy fadarabbal míg pontosan a lány előtt Diego összegörnyedve szenvedett. Ő lenne a gyilkos? Nem! Nem stimmel az illata a gyilkoséval ő is más, de nem olyan, mint az a szag amit az erdőben éreztem. Ő nem lehet a gyilkos, vagy a szaglásom tévedne?

Megráztam a fejem és Diego mellé telepedtem.

-Jól vagy? - simítottam ki a homlokából fekete haját.

-Menekülj – nyöszörögte mire megráztam a fejem, ez teljesen megbolondult.

-Nem – vágtam rá és kezével ellökött annyira, hogy az ajtónak estem vagyis majdnem hisz bátyám lába közé estem aki a hónaljamnál fogva felhúzott. 

-Mi a lószar? - fakadt ki mögülem Dex és a lányra nézett aki szúrós szemmel méregetett minket míg a fát felénk szegezte.

-Tűnés, vagy ti is a barátotok kárára juttok – szólalt meg fenyegető hangon mire hátra pillantottam bátyámra aki mögött Ol leselkedett.

-Ol? - kérdeztem legjobb barátnőmet mire csak megrázta a fejét.

-Ő nem lehet az – válaszolt és elszörnyedve méregette a fenyegetőző lányt.

-Mégis megtámadta Diego-t – vágtam rá és visszafordultam az ellenfelem felé. Már indultam volna felé, hogy a fát amit a kezében tartott a szívében döfjem, de a bátyám megakadályozott ebben és hiába ficánkoltam nem engedett. -Mi a francot képzelsz magadról? Miért csinálod ezt? - keltem ki magamból míg Diego nagy nehezen feltámaszkodott, de nem tudta kihúzni a hátából a fát ami szinte a szívét súrolta  így csak szem forgatva ellöktem magamtól a bátyám és a fát ami Diego hátából állt ki megmarkoltam, hogy kihúzhassam belőle. Amint kihúztam hangosan felkiáltott és mérgesen pillantott felém. -Szívesen – vontam meg a vállam egy fél mosollyal mire csak megforgatta a szemét.

-Ez nem közönséges fa volt, cica. Ez egy karó volt ami megölhetett volna – válaszolt Diego kihúzva magát mire oldalra pillantottam elég kevés dolgot tudok a vámpírokról. -De mindegy – folytatta és hátat fordítva nekem fordult a támadója felé, hogy a nyakát megragadva nyomja a a legközelebbi falhoz. -Te megbeszélj! Miért támadtál rám? Ki vagy te? - vicsorgott a lányra és egy percre én is megijedtem az arcától mikor átváltozott. Ilyenkor nem jó vele szemkontaktust tartani.

-Ugyanazt keresem, mint ti – nyöszörögte nagy nehezen a furcsa lány mire oldalra billentettem a fejem és közelebb lépkedtem feléjük, hogy a kezemet Diego vállára tegyem.

-A gyilkost? - kérdeztem rá és oldalra billentette a fejét már amennyire tudta.

-A gyilkost? Ti így nevezitek? Én csak egy fasznak hívom aki tönkre tette az életem – lökte el magától Diego-t aki majdnem rám esett, de hátra nyúlva megmarkolta a derekam így csak a hátára tapadtam. -Tönkre tette az életem. Kitagadott miatta a családom így bosszút állok azon a férgen csak találjam meg – folytatta ebben a csajban több a gyűlölet, mint a szeretet. -És, ha ti nem támadtok rám már a nyomában lehetnék – fújtatott és a nyakához kapott ahol még látszott Diego kéznyomata, de az már kezdett halványulni. Hogy a fenében gyógyul ilyen gyorsan? Ő nem macska, de nem is vámpír és még az embertől is messze áll. De hát akkor meg mi?

-Te angyal vagy – szólalt fel leghátulról Ol mire mindannyian rápillantottunk. Okés ez most olyan volt, mintha a gondolataimban olvasna. -Te nem vagy macska, nem vagy vámpír sőt még varázsló se így csak angyal lehetsz, de ha kitagadtak akkor... - Olivia nem fejezte be a mondanivalóját, de mindenki rájött mit is akar befejezni. Bukott angyal. Ezért nem hasonlít egyetlen angyalra se, ezért nincs szárnya és ezért olyan utálkozó.

-Amora – kapott a szájához a bátyám mire ráemeltem a tekintettem. Ismeri? És én ezen csodálkozom? Hülye vagyok, hisz a bátyám mikor nem embereket dugott akkor angyal lányokra vadászott és egy-kettővel közelebbről is megismerkedett.

-Dex? - szólalt meg az úgynevezett Amora és oldalra billentette a fejét aztán az arca átváltozott és most nem utálattal nézett felénk, hanem mosolygott és áttört közöttünk, hogy bátyám karjaiban vethesse magát. -Jézusom. Mikor is? 4 éve? Hogy repül az idő. Férfi lettél – Amora mosolyogva csípte meg bátyám arcát mire a mellettem álló Diego-ra pillantottam aki meg se próbálta elrejteni vigyorát így hasba vágtam. Az ajtóból Olivia állt teljesen lefagyva a döbbenet eltűnt az arcáról inkább valami mássá alakult át. Szomorú. De miért?

Kedveli a bátyám.

Kedveli a bátyám?

Ha egyáltalán kedvelné a bátyámat akkor elmondaná hisz ő a legjobb barátnőm mindent megosztunk egymással. Vagyis .. Jó okés talán mégse. Ha kedveli a bátyám akkor tegnap elmondta volna hisz én már gondoltam erre, de nem mondott semmit így azt hittem csak bátyóként tekint rá. Hogy én mekkorát tévedtem. Amint hazaérünk beszélnem kell Olivia-val hisz, ha tényleg kedveli a bátyám akkor most darabokban van törve a szíve és a legjobb barátnőm, köteles vagyok segíteni neki hisz annyira elhanyagolom mostanság a barátaim, mert csak magammal törődök. Szörnyeteg vagyok.

-Okés tubicáim elég volt a bájcsevejből térjünk a tárgyra – szólt közben Diego és észre se vettem, hogy azok ketten még mindig beszélgetnek, de lehet jobb, ha nem is tudok róla miről beszélgetnek mindig is ódzkodtam a bátyáim szexuális életétől. Bár mindig eldicsekedtek újabb kalandjaikról, de viszont, ha én hoztam fel akkor már kiakadtak. Fiúk ...

-Camille? - fordult felém Amora mire bólintottam. -Jól megnőttél mikor utoljára láttalak a 18.születésnapod ünnepelted a barátod oldalán. Tényleg, hogy vagytok Marc-al? Olyan cukik voltatok – el is felejtettem a 18.születésnapom már akkor bennem volt, hogy elszökök, de akkor még nem voltam rá készen. Még nem bírtam elhagyni Marc-ot és akkor úgy képzeltem, hogy együtt megyünk .. tévedtem.

-Szakítottam Marc-al – vagyis valami olyasmi hisz szóban nem mondtam neki, hogy vége csak megszöktem ami azzal egyenlő. Ugye? Viszont ez már bonyolult lenne neki kifejteni így maradtam a jó öreg szakítottunk dumánál. 

-Oh sajnálom – nézett rám sajnálattal mire csak legyintettem a kezemmel miszerint semmibaj, de azért ne beszéljünk Marc-ról bár ezt már csak magamban tettem hozzá. 

-Okés inkább beszéljünk a fószerről akit követsz – szakította félbe idegesen Diego a beszélgetésünket míg Amora felé szegezte a pillantását kérdően. -Hol van most? - tért a lényegre ami engem is érdekelt így én is felé fordultam érdeklődve.

-Elvesztettem, tegnap még a városban volt és ma indult tovább áldozatokat keresni akiket megölhet – válaszolt Amora mire bólintottam szóval nem kerültünk közelebb a célhoz.

-Miért gyilkol? - kérdeztem rá lehet buta kérdés, de azért megkérdem hisz valami oka biztos van.

-Keress valakit, de nem tudom kit, arra gondoltam még időben megölhetem mielőtt megtalálja azt akit keress, mert bárki is az nem éli túl a találkozást – a végén elkomorodtam hisz az álom ugrott be. Mi van akkor, ha engem keress? Igaz, hogy nem ismer, de az álmomban lévő sötét alak se mégis üldözz és megakar ölni. Mi van akkor, ha ő az álombeli alak? Mi van akkor, ha ő üldözz minden este?

Nem, nem, nem. Ez képtelenség ilyen nem lehet, vagy talán mégis? Hisz annyi minden dolog lehetetlen, ami mégis valamilyen formában lehetséges.

-De kit kereshet? - térített vissza a valóságban a bátyám hangja.

Engem.

Diego rám pillantott, mintha a gondolataimban olvasna valószínűleg a fejemben matat és most ő is tudja mire gondolok.

Ha az a alak egyenlő azzal aki az álmomban megakar ölni akkor nem csak én vagyok veszélyben, hanem a családom is hisz ő maga mondta – vagyis az álombeli gyilkos -, hogy senki sincs biztonságban. Nem! Ezt a harcot nekem kell megküzdenem vele bárki is az, de nem keverhetem bajban a családomat és a barátaimat, mert ők semmit se tettek, egyedül engem akar. Nekem kell megküzdenem a sötét alakkal, egyedül nekem, mert ő az én végzetem.