4.fejezet - Éjszakai élet

Édeskék!

Lehet késtem egy kicsit, de valójában nem tudom mivel a napjaim sűrűk így a hétköznapom annyiból áll, hogy este beesek az ágyban. Hétvégén mikor géphez kerülhetnék mindig közbe szól valami szóval azok is kuszák. De szerintem ezt mindenki átérzi!

Lehetnek a részben néhol hibák, vagy valami, de igyekeztem kerülni a hibákat szóval elnézést, ha találtok. Következő részt dátumát majd oldalt kiírom egy kis részlettel. 

Jó olvasást babák!:)xx

Véleményt ám. 

Az éjszaka semmit se aludtam, mert mikor elaludtam megint visszatértek az álmaim pedig azt hittem már vége az álmoknak, de az este ismét visszatértek. Nagyon rossz előérzetem van ezzel az úttal kapcsolatban, de nem futamodhatok meg ez csak egy rohadt szar álom semmi több hamarosan újra eltűnik és visszatérhet minden a rendes kerékvágásban. Már, ha visszatérhet.

Az utazótáskámban bepakoltam mindent amire szükségem lesz a hétvégén és miután mindent átnéztem magam után húzva a táskát sétáltam ki a szobámból a nappaliban ahol apu köszöntött egy mosollyal míg az ajtóban Diego várakozott ugyanabba a bőrdzsekiében ami akkor volt rajta mikor először találkoztunk. A táskámat a lába elé tettem míg ő érdeklődve nézett hol a táskámra aztán felhúzott szemöldökkel engem mért végig.

-Nekem bejön ez a szerelésed cica, de azért vegyél fel valamit – szólalt meg a szokásos pimasz hangján miközben az arcán megjelent jól ismert mosollyal.

Gyorsan lenéztem és akkor döbbentem rá, hogy bepakoltam, de fel nem öltöztem. Marha.

Hátat fordítva neki futottam vissza a szobám felé és amint beértem a szekrényből elővettem egy piros felsőt amihez a sötétebb színű csőnadrágot választottam. A fiókomból előkotortam egy fehérneműt aztán a fürdőszobába zárkóztam. Gyorsan lekapkodtam magamról a pizsamám aztán felvettem mindent amit a fürdőbe hoztam. Megfésültem a szénakazalhoz hasonlító sötétbarna hajamat aztán megmostam az arcom jó hideg vízzel és kiléptem a fürdőből, most a sminkkel nincs kedvem bajlódni amúgy is a neszesszeres táskámba van minden,ami a táska alján van.

Mielőtt kiszaladtam volna a szobámból az ágyról elvettem a fekete kabátom amit fel is aggattam magamra míg kiértem a nappalihoz ahol már bátyám és legjobb barátnőm is várakozott. Felhúztam a cipőmet aztán a hajamat a fülemhez tűrtem és apám felé fordultam aki épp akkor ért elénk.

-Vigyázzatok egymásra – szólalt meg mire összenéztünk aztán vissza rá és csak bólintottunk. -Ha megérkeztek a motelbe hívjatok majd én is hívlak titeket szóval legyetek mindig elérhetőek – kötötte ki az utasítást mire csak megforgattam a szemem, de azért bólintottam.

-Minden a legnagyobb rendben lesz. Ne aggódj – biztattam egy mosollyal mire bólintott és magához ölelte lehet, hogy haragudnom kéne rá, hogy hazarángatott és belerángatott ebben a mindenben, de hiányzott az ölelése. Nem lehetek örökké dühös a családomra még akkor is, ha elveszik a szabadságom.

Miután apu elengedett még Dex vállát is megveregetve és aztán Diego-hoz szólt még, de csak szavakat ismételgetett, ami az „óvatosan”, „vigyázz rá” és a kedvencem „ha egy haja szála is meggörbül elintézem a temetésed”, kezdek egyre jobban az apámra ütni, vagy lehet az apám hasonlít rám. Érdekes dolgok, nagyon érdekesek.

Bepakoltunk az autóban ami Dex autója, de Diego rámorgott miszerint ő vezet így a bátyám és Olivia hátul foglaltak helyet míg én kénytelen vagyok előre ülni. Mire végre Diego is bepattant a kocsiban pár perc alatt be is indította a kocsit és ki is hajtott a ház előtti parkolóból.

Kezdődjön életem legrosszabb útja!

-Dex – szólt hátra Diego mire bátyám egy „mi van” kérdéssel tekintett rá. -Hol van az a Motel? - kérdezte Diego mire Dex lediktálta, hogy a fő út mellett egy kis elhagyatott házban szállunk meg ami egyáltalán nem feltűnő főleg az, hogy négy fiatal a városban kolbászol majd össze-vissza egy pszichopatát keresve. Micsoda egy élet!

Az idő alatt hol az utat néztem, hol Diego-ra sandítottam fél szemmel aki elmélyültem figyeli az utat és, mintha valamit magában motyogna. Furcsa. Hátrasandítottam, de a legjobb barátnőm épp olvasott egy Jane Austen regényt míg a lábai bátyám combján pihentek, de a bátyámat nem nagyon zavarta sőt, mintha örülne neki. Egyre furcsább.

Mikor visszafordultam előre épp Diego fél szemmel rám nézett, de mikor látta, hogy én is rátekintettem fejét rázva fordult vissza az út felé. Arccsontjai t végig futtattam tekintettemmel már amennyit láttam belőle, de a szemem sötét haján állapodott meg amit a szél kissé összekócolt. Fél oldalas arccal úgy ül mellettem, mintha egy festményre lenne festve olyan magabiztos a testtartása. Ujjai megfeszülnek a kormányon és mire észbe kaptam a kezemet a combjára tettem, nem tudom mi okból egyszerűen a testem irányítja magát a tudatom nélkül. Diego rám emelte a tekintetét aztán egyik kezét a kezemre helyezte amit megszorított és hiába akartam elhúzni, nem engedte. Mintha félne valamitől. Olyan furcsa feltételezés hisz a vámpíroknak nincs okuk félni, ők azok a természetfeletti lények akik tele vannak magabiztossággal és semmitől se rettennek meg. Talán Diego-ban maradt valami emberi, talán. 

Az út talán két órás lehetett, de mikor megpillantottam az a elhagyatott Motelt a macska bundám az egekben állt pedig nem is vagyok most átváltozva, mégis mikor jobban megpillantottam olyan érzés fogott el, mintha én már jártam volna itt egyszer.

Megráztam a fejem így miután Diego elengedte a kezem amit az út alatt végig szorongatott, kiszálltam az autóból és a táskámmal együtt indultam a Motel felé Olivia-val, de a fiúk előre törtek, mintha valami lovagok lennének akik megvédenek minket csak az a probléma se lovuk nincs, se páncéljuk. Ja és megvédeniük se kell minket.

Mikor beértünk a pultnál egy idős házaspár beszélgetett persze azonnal köszöntünk, de a fiúk gyorsan lerendezték, hogy két szoba kéne amit mosolyogva át is nyújtottak. A folyosó végén az utolsó két szoba a miénk, de mielőtt beléptünk volna hirtelen megtorpantam.

-Ki-kivel lesz egy szobában? - Fordultam feléjük mire Diego szemei felcsillantak ami hatására csak megvontam a vállam, már aludtam vele nem okozz nagy dolgot, ha még egy szobában is kell vele tartózkodnom lehet helyrehozom az érzelmeimet is.

-Szó sem lehet róla – szólt bele sipította hangon bátyám mire kérdően ráemeltem a tekintettem. -Én leszek a húgommal – vágta rá mire csak megforgattam a szemem, most bezzeg eljátsza a védelmező bátyó szerepet.

-Én nem leszek egy vérszívóval – tiltakozott Ol mire bólintottam hisz jogosan nem kedveli Diego-t.

-Én se egy varázslóval aki majdnem megölt – vágta rá Diego összefont karokkal.

-Megmentettem a nyomorult életed szóval szerintem fogd be – vágta rá kikelve magából legjobb barátnőm.

-Jó – szólalt fel bátyám mielőtt Diego megszólalhatott volna na most az egyszer örülök, hogy kinyitotta a pofáját. -A lányoké az egyik szoba és mienké a másik ennyi – zárta le a témát és már ment volna az egyik szobába, de Diego a bátyám vállára tette a kezeit így maradásra bírta.

-Egy nem leszek veled egy szobában – emelte fel elsőnek az egyik ujját Diego. -Kettő a lányoknak védelem kell szerintem legyél a kis barátnőddel míg én vigyázok a „szent” kis húgocskádra. Ne aggódj egy ujjal nem nyúlok hozzá, ha nem kéri – folytatta a végén felém villantotta tökéletes fehér fogsorát mire csak nevetve megforgattam a szemem.

-Ha egy ujjal is hozzáérsz – emelte fel a kezét Dex mire egyből közéjük álltam.

-Minden rendben lesz, ha neki nem hiszel akkor higgy nekem – szemtől szemben mondtam hátra hatok rá valamit amivel megnyugszik, de csak rám fújt és bevágta az egyik szoba ajtaját minket faképnél hagyva.

-Utána megyek – szólalt meg Ol mire egy köszönet mosollyal rámosolyogtam és már el is tűnt. Így Diego-val nekünk maradt a 121-es szoba míg a bátyámék szobája a 120-as szoba.

Hirtelen újra eszembe jutott Diego monológja mikor a bátyámról és a legjobb barátnőmről egy párként beszélt. Felhúztam a szemöldököm és percekig néztem a szobájukat aztán megráztam a fejem és a mi szobánk felé fordultam, de Diego útban állt. Kinyitotta nekem az ajtót és előre is engedett, a szoba nem egy nagy dolog, két ágy és egy nagyon régi tévé, és egy kicsi szekrény is megtalálható a szobába. A szoba színe se a legbarátságosabb talán azon látszik a legjobban, hogy ennek a szobának már sok-sok lakója lehetett  hisz szerintem mindenki rányomta a kezét a falra ami amúgy fehér, de tele van kosszal. Ha anyám itt lenne szívinfarktus kapna.

-Ha szeretnéd összetolhatjuk az ágyakat – szólalt meg Diego mire felé fordultam és a mosolya feljebb csúszott így most először vettem észre, hogy gödröcskés mosolya van így ahelyett, hogy unottan megforgattam volna a szemem csak elmolyosodtam. Nagyon édes.

Jézusom! Dehogyis. Diego minden, de nem édes. Kezdek nagyon fáradt lenni, talán most jön ki rajtam az a pár óra illetve pár perc alvás. Igen minden bizonnyal azért vagyok ilyen, mert fáradt vagyok nagyon is fáradt vagyok, ha nem lennék fáradt nem gondolnám Diego gödröcskés mosolyát édesnek. Soha.

Megráztam a fejem és az ablak felőli ágyra lepakoltam aztán szemet se vetve Diego-ra indultam meg a fürdőszoba felé, de bár ne mentem volna. A fürdőszoba még rosszabb állapotban van annyi különbséggel, hogy viszonylag tisztább a csap, a zuhanyzó és a vécé, de amúgy minden más valami barna folttal gazdagodott. Nem akarom tudni mi az a barna folt!

-Okés én nem sokat fogok ott bent tölteni – léptem ki a fürdőből, de mikor Diego-ra néztem épp a pólóját cserélte át így most egy fél pucér Diego-val találtam szemben magam ami nem zavar hisz minden fiút láttam már így, de Diego más. Ő nem azért vetkőzik le, mert átakar változni. Az ő teste nem olyan kockás, mint Marc-é, de még így is eléggé jó nézni sőt, ha megtapinthatnám... Nem, nem Camille állj le!

Az alsó ajkamat beharapva ráztam meg a fejem. Kezdek tényleg nagyon nagyon fáradt lenni.

-Pedig gondoltam mielőtt a városba megyünk lezuhanyzunk – szólalt meg mire majdnem rosszul lettem az utolsó szó hallatán. Úgy érti én és ő? Egyszerre? Oh-oh.

-Mi ketten? - Szólaltam meg kétségbeesetten mire csak felnevetett.

-Külön természetesen – mosolygott rám mire a kezeimet a szívemre tettem és kifújtam a levegőt nem azért, mert nem zuhanyoznék vele, mert nagyon is zuhanyoznék vele, de .. Vagyis soha a büdös életben nem zuhanyoznék vele! Miket beszélek én? Teljesen meghülyültem.

Mire észhez tértem Diego már fel is vett egy tiszta felsőt ami kivételesen egy fehér póló volt. Úristen nem fekete van rajta ezt a napot is megéltem.

-Te így jössz? - Szólított ismét meg mire végig néztem magamon aztán újra felnéztem rá úgyhogy ismét ragyogó kék szemeiben ütköztem. Azok a szemek mindig olyanok, mint mikor a jéggé fagyott tóra a napfénye világít. Annyira ragyogóak.

-Igen – ráztam meg a fejem felkelve az ámulatból azt hiszem a városban egy kávézót kell keresnem.

Diego megvonta a vállát és ismét ütköztek a tekinteteink csak annyit vettem észre, hogy felém közelít míg az én lábaim a földbe gyökereztek. Szemeimmel telt ajkaira pillantottam aztán gyorsan vissza pillantottam szemeire és nyeltem egy nagyot. Amikor felém ért kezével a nyakamhoz nyúlt, beharaptam alsó ajkam mivel elkezdte a sebemet simogatni amikor hirtelen a keze az arcomra tévedt jobban mondva a számra. Nagy hüvelykujjával megsimította az ajkam mire a pilláim fel-le mozogtak és még mindig a szemeiben kutattam. Nem tudom milyen ez az érzés, de tetszik. Diego jelenléte olyan, mint a mágnes egyszer nagyon taszító, de annál inkább vonzz.

Az ajtó nyikorgásra Diego elhúzta a kezeit sőt hátrébb is ugrottam szinte egyszerre fordultunk az ajtó irányában ahol hála az égnek csak legjobb barátnőm állt.

-Dex üzenni, hogy induljunk – szólalt be legjobb barátnőm mire Diego morgolódva felkapta a kabátját és elsuhant legjobb barátnőm mellett, bólintottam és elindultam legjobb barátnőm felé. -Mi történt mielőtt beléptem? - Fordult felém Ol egy huncut mosollyal mire csak megráztam a fejem. Semmi mégis sok minden.

-Inkább mi van veled és a bátyámmal? Nagyon egymáshoz vagytok lapulva – húzogattam a szemeimet mosolyogva mire most ő rázta meg a fejét.

-Csak segít ennyi az egész ő jobban szereti az emberi, naiv lányokat – válaszolt Olivia a lábait nézve mire bólintottam. Ez sajnos rohadtul igaz. Bár csak Dex-t is fejben csapná valami és érdeklődne komolyan egy lány felé mondjuk Olivia-val eléggé kiegészítenék egymást. De jobb, ha nem játszok kerítőt, mert rosszul sül el és az a kis barátság is elpárolog. -Te és Diego? Nem bíznék a mocskos képében – a végén megrázta a fejét rosszallóan mire felnéztem aztán inkább egyenesen néztem.

-Nem bízok benne, de megakarom tudni mi történt vele mármint tudod az .. álom – böktem a lényegre mire bólintott.

-Visszatértek? - Kérdezte halkan mire bólintottam. -Minden rendben lesz, Cami – mondta mosolyogva legjobb barátnőm mire egy magabiztos mosollyal bólintottam. Kár, hogy semmi se lesz rendben.

Mire kiértünk a Motelből a fiúk egy másik járgány előtt álltak amit gondolom kölcsönöztek, és most fordult a kocka a lányok kerültek hátra és a fiúk ültek előre.

Az út csendesen telt egyedül az autó lökhárítóját lehetett hallani már a végén azt vártam mikor robban le ez a tragacs, de sajnos olyan szerencsém nem lett pedig már nagyon az utolsókat puffogta.

A városban érve Diego leparkolt olyan helyre ahol sok autó állt és ami fizetős is, de a fizetés dolgot elintézte és nem akarom tudni hogyan bár van egy tippem. Vagyis inkább Olivia súgta, hogy valami szuggerálással érte el, hogy ne kelljen fizetnünk. Ha rajtam használja egyszer azt a szuggerálás ízét esküszöm kiherélem.

A sétálást Diego vezette mivel ő ismeri a várost és tudja hol lapulnak a természetfeletti lények amire ráleltünk már be is sötétedett és csak egy rózsaszín tábla villogott a szememben.

-Ugye ez nem az amire gondolok? - torpantam meg oldalra billentett fejjel mire Diego csak megvonta a vállát.

-Az összes természetfeletti lény akik hímneműek itt lesznek köztük a legvadabbak is szóval nagy esély van rá, hogy a "barátunk" is itt lesz, vagy egy barátja – vágta rá gúnyos vigyorral Diego mire csak megforgattam a szemem.

-Jó akkor menjetek be mi addig Olivia-al körül szaglászunk a környéken – vontam meg a vállam mosolyogva mire a két fiú egyszer kiáltották a „nem” szót ami hatására csak feltettük a kezünket és a fiúk mögött beléptünk a helyiségben ami pont úgy nézett ki, mint ahogy a filmekben. Sok-sok asztal, egy bárpult ahol alul öltözött nők szolgálnak ki kiéhezett pasikat és persze a kifutó ahol a még alul öltözőbb nők táncoltak a férfiak kedvéért.

Diego rögtön mellettem termett és a kezeit a derekamra tette míg én érdeklődve néztem rá, de mikor bátyám is ugyanígy tett Olivia-al nagyjából megértettem.

-Bárki kérdezz titeket velünk vagytok – suttogta Diego mire bólintottam. -Most egy kicsit szerelmes párt játszunk nehogy kidobjanak titeket – bökött rám és a legjobb barátnőmre mire csak megforgattam a szemem.

-És, ha azt mondom nekik munka miatt jöttem? - kérdeztem halkan mire Dex-től egy szúrós pillantást kaptam így inkább elástam ezt a kérdésem és a fiúk kíséretével az ablak melletti bokszhoz ültünk.

Pár perc múlva egy fekete póthajú kurva lépett az asztalunkhoz és rögtön kinézte magának Diego-t.

-Mit hozhatok az uraknak? - kérdezte csábos mosollyal a kurva mire csak megforgattam a szemem.

-Szokásosat édes – vigyorgott rá Diego mire kérdően ránéztem, de csak megráztam a fejem. Elég sokat járhat ide, ha már van szokásos ital és csak úgy becézgeti a kurvákat. Hímringyó.

-És a barátod mit kér? - fordult a póthajú kurva a bátyám felé míg a bátyám arcára kiült a mosoly.

-Szerintem egy öltánc kéne neki – vágta rá nevetve Diego mire az asztal alatt bokán rúgtam. -Szívi magunkra hagynál? - fordult a fekete hajú ribanc felé mire Ő, mintha itt se lennénk megcsókolta és el riszálta a nagy seggét.

-Kérem azt az öltáncot tőle – vágta rá egyből Dex mire az asztal alatt most őt rúgtam bokán így felkiáltott. -Mi van? Ő neki miért lehet és nekem miért nem? Nem vagy az anyám – fonta össze a karjait, mintha újra 5 éves lenne. Nem vagyok az anyja, de ha az anyánk ezt megtudná ivartalanítaná az biztos.

-Halkabban haver meghallja – bökött Diego mosolyogva a pult felé.

-Ugyan már ő csak egy naiv ember – forgattam meg a szemem megrántva a vállaimat.

-Nem kezdek ki emberekkel, cica – mosolygott rám mire felvontam a szemöldököm. -És jobban tennéd, ha most csendben maradnál komoly kárt tud tenni a mancsaidban – hajolt felém így a hangja cirógatta a bőröm, de ekkor újra elém került a kép amikor az a póthajú kurva megcsókolta így megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezt a nem valós képet hisz sose szeretném azt látni. Féltékeny lennék? Ugyan hisz ő csak Diego tőle nem vártam többet.

-Bármi is az kitépem a gégéjét – vágtam rá magabiztosan mire ismét az asztalunknál termett. Gyorsan mozog.

-Valami problémád van? - kérdezte undorral a hangján.

-Igen – vágtam rá megvonva a vállam. -Nem szeretem, ha megcsókolják a tulajdonom – ugrottam fel, de Diego karja visszahúzott. Mielőtt felfoghattam volna mit mondok már kimondtam így gyorsan a számra csapta.

-A tulajdonod? Diego ő lett az új ágyasod? Azt hittem jobb vagy – nevetett fel a fekete póthajú gúnyosan míg én a kezeimmel játszadoztam összeszorított szemekkel.

-Mint mondtam szívi most nem érünk rá szóval visszamehetnél – szólalt fel mellettem Diego és fél szemmel rápillantottam. Amikor megláttam gúnyos mosolyát a pincér kurva meglökte nevetve a vállát és eltűnt a szemünk elől. -Akkor a terv a következő – fordult felénk mire megráztam a fejem azt hittem az előbbi dologról akar beszélni, de elkezdte egyeztetni azt amiért ide jöttünk. A dolgok nem voltak bonyolultak mivel Diego bemutatott mindenkinek akik tudhatnak valamit így nekünk Olivia-val annyi dolgunk volt, hogy leitassuk őket ami nehéz munka, mert természetfelettiek, de mivel bulizni jöttek sikerrel jártunk. Miután totál részegek Diego és Dex vette kezelésben akik felébresztették a mámorból őket és kiverték belőlük még a szart is. Persze erre alkalmas hely a tető volt ahol senki se láthatott, halhatott semmit se.

-Ki az a átkozott Jimmy? - fakadt ki a kocsiban Dex mivel csak ennyit tudtunk meg minden egyes vámpírtól persze volt olyan akik semmit se tudtak, de ők is halálba kívánták a pszichopata meg persze most már minket is. Ellenségeket könnyű szerezni.

-Régen sokszor összefutottam vele nem volt egy nagy cimborám, de jól lehetett vele vedelni – szólalt meg Diego az utat figyelve.

-És tudod hol lakik? Vagy például a teljes nevét? - kérdezte a bátyám mire Diego csak megforgatta a szemét.

-Régen történt ez örülök, hogy a nevére emlékszem és az emberre, egy lepukkant, csövinek néztem először mindig arról traktál, hogy ő egyszer elér valamit az életben és ő lesz az ász. Persze kinevetettem hisz totálisan be volt rúgva – válaszolt Diego a végét elnevette mire csak megforgattam a szemem.

-Szóval akkor tudjuk, hogy Jimmy és, hogy egy csöves, nagyravágyó természetfeletti – rajzoltam egy pipát a levegőben. -Ez sok kóborra igaz. Egyéb? - hajoltam előre Diego-ra pillantva, de csak megrázta a fejét. -Remek, remek – ültem vissza a helyemre tapsolva aztán csak megráztam a fejem. -Ugyan ott vagyunk ahonnan elindultunk – fonta össze a karomat a melleim alatt a hideg ablaknak döntve a fejem.

-Nem éppen – szólt bele Diego mire felemeltem a fejem és érdeklődve ránéztem. -Egyetlen egy kocsmában járt azt is tudom hova járt szóval holnap kikérdezzük a csapost – állította le a motort mire habozva, de bólintottam bár kétlem, hogy az a csapos tudna valamit Jimmy-ről.

-Nézzek valami varázslatot hátha segíthetek – szállt ki az autóból Ol mire bólintottam és én is kiszálltam aztán becsaptam a kocsiajtót.

A Motel üres volt mikor beléptünk így elindultunk a szobánk fel a két szova között elköszöntünk így egyedül maradtam a szobában Diego-val.

-Átöltözöm – léptem a táskám felé ahonnan elővarázsoltam a pizsamám és a fürdőszoba felé léptem és gyorsan átöltöztem mivel nem akarok sokáig ebben a helyiségben tengeni.

Mikor kiléptem a fürdőszobából Diego már hanyatt fekve az ágyán heverészett és a plafont bámulta, de mikor megpillantott rám nézett míg én megráztam a fejem és az ágyamhoz léptem. A táskát az ágy mellé tettem aztán felemeltem a takarót és befeküdtem a kissé kényelmetlen ágyban és elkezdtem én is a plafont bámulni.

-Nem vagyok a tulajdonod – szólalt meg pár perc csend után így a fejemet felé fordítottam, de ő még mindig a plafont néztem. Most képzelődök, vagy tényleg megszólalt? -Miért mondtad, hogy a tulajdonod vagyok? Miért zavart, hogy megcsókol más valaki? Mi ez az egész Cami? Marc-ot szereted szóval nem értem – fordította felém a fejét így beleütköztem a kéken csillogó szemeiben, de csak megráztam a fejem. Fogalmam sincs miért mondtam és nem zavart csak … egy idióta vagyok. Nem tudom mit érzek Marc iránt, de mikor ránézek az érzelmeim szikrázni kezdenek és a hasam egy teniszlabda alakját veszi fel míg Diego... Diego. Felbosszant és valami új dolog fénylik benne, és bennem is mikor a közelében vagyok, mintha ez nem lenne egy valóság. Olyan valóságtalannak találom magamat vele mégis vágyakozok rá. Ma szó szerint azt kiabálta a szívem, hogy megakarom csókolni szóval nem értem magamat. Nem tudom mi van velem, de ez az egész belülről fogyaszt el és a végére huss. Volt Camille, nincs Camille.

-Camille – szólított vissza a valóságban hangja mikor ismét rápillantottam kéken csillogó szemei a lelkemig hatoltak és még így vaksötétben is látom ajkait amik ajkaimra tapadnak.

Megráztam a fejem kitisztítva a gondolataimat ami nagyjából sikerült is. Jézusom mi folyik velem?

-Mesélj az álmaidról – szólaltam meg mire a rugók nyikorogni kezdtek mivel Diego felült.

Ne gyere ide, ne gyere ide, ne gyere ide! Ha idejön akkor teljesen megzavarodok jobb, ha van köztük egy kis távolság azt hiszem. Addig míg meg nem tudom mi is ez az egész ami körülvesz.

-Miért akarsz róla tudni? - kérdezte míg én is feljebb ültem és megvontam a vállam.

-Érdekel és tudni akarom mire számítsak – válaszoltam mire ő megrázta a fejét.

-Te ezt nem éled majd át – vágta rá.

-Honnan vagy te ebben olyan biztos? - kérdeztem rá oldalra billentett fejjel.

-Mert melletted ott áll a családod és a barátaid is ott vannak míg mögöttem senki sem volt aki segíthetek volna rajtam. Egyedül éltem állt az álmokat míg az valóssá nem vált akkor megküzdöttem a félelmemmel és vesztettem. Elvesztettem önmagam – úgy beszélt, mintha magában újra felidézni az emlékeket valószínűleg fel is idézi. -Szörnyű dolgokat tettem és erre akkor jöttem rá mikor visszatértem, mikor Iren a csaj aki megcsókolt visszahozott a valóságban – a végén elmosolyodott míg én a kezemben temetettem az arcom. Szóval az a csaj egy ismerőse sőt neki köszönheti, hogy megmenekült önmagától. Milyen idióta vagyok! Bár a csókot azért nem értem és mindig hányingerem van a látványtól. 

-Azután elmúltak az álmok? - kérdeztem ismét felnézve rá mire bólintott.

-Igen, de mikor visszatértem a bűntudat árasztotta el a testem – válaszolt.

-Na jó ez nagyon zavaros. Elmúltak az álmaid aztán megvalósult az a átkozott álom és elvesztetted saját magad ami következtében rosszakat tettél és aztán visszatértél, mintha mi se történt volna és az álmaidnak végleg vége. Ez így nagyon zagyva – tettem a kezemet a homlokomhoz megrázva a fejem, hogy kissé elgondoljam, de fogalmam sincs, hogy alakult.

-Kissé bonyolult is, de így volt ahogy mondom akkor múltak el az álmok mikor megálmodtam az álombeli történetem végét és akkor hirtelen minden megvalósult. Persze nem azonnal hisz mikor elmúlt az álom egy hétig nyugodt voltam aztán beteg lettem pedig mi vámpírok nem vagyunk betegek és azután kezdődött el az álmom a valóságban és rá egy hónapra elvesztettem önmagamat, mintha kicseréltek volna – Diego hol felnézett rám, hol maga elé meredt és a csúnya padlót kémlelte már amennyit látott belőle. -Olyan voltam, mintha kikapcsoltam volna az érzelmeim és mindenkit meggyűlöltem sőt volt akiket meg is öltem – folytatta mire nagy erőt vettem magamon és felálltam, hogy mellé telepedjek az ágyra aztán a fejemet a vállára hajtottam. -Öltem már embert, de őket akiket megöltem kedveltem, a barátaim voltak. Jézus ez olyan nyálas – egyenesedett fel ezzel ellökött magától.

-Nem te voltál az – két kezem közé fogtam az arcát, hogy minden szavam a szemében mondhassak. -Nem voltál saját magad, nem tehettél róla – suttogtam végig a szemeiben nézve mire ő csak megrázta a fejét.

-Persze, hogy nem csak utálom kimutatni valakinek a gyengeségem ezért is volt kevés barátom és ezért nincs már egy se – vonta meg a vállát hanyagul.

-Pedig a barátok jók – tettem a kezem a vállára és rám nézett így egy mosolyt küldtem felé. -Én mondjuk a barátod vagyok – mosolyogtam rá mire leverte a kezemet a válláról. -Vagy nem? - vontam fel a szemöldököm hisz sose gondoltam volna, de Diego egész kedves és érzékeny is tud lenni.

-Nem, nekem nincsenek barátaim – feküdt vissza az ágyra háttal nekem morgolódva míg én pár percig néztem aztán megráztam a fejem és visszabújtam az én kis vackomban.

Pár percig néztem aztán a szemhéjaim elnehezedtek és áttértem az álmok világában. Rám fér már egy kis alvás és ahogy láttam a telefonom kijelzőjén már nincs sok időm aludni szóval minden kis másodpercet ki kell használom ezen a kényelmetlen ágyon.

 ***

Valaki a vállamnál fogva rángatott míg én ide-oda csapkodtam éppen az erdőben szaladtam míg valaki rám nem vetette magát és ekkor kipattantak a szemeim. Zihálva fogtam meg izzadságtól nedves homlokom míg másik kezemet a dobogó szívemre tettem.

-Jól vagy? - ült le mellém az ágyra Diego mire megráztam a fejem. -Mi történt? - kérdezte mire ismét megráztam a fejem és a következő lépésben kezeimet a dereka köré csavartam és szó szerint belebújtam az ölelésében. Nem akartam erről beszélni csak valaki közelében akartam maradni aki ezt már átélte és aki mellett biztonságban érzem magam azt hiszem ez a személy most Diego. Egyedül összesegíthet lenyugtatni míg mindig döbörgő szívemet, hogy ne törjön ki a helyéről, mint egy láva és csak most jöttem rá, hogy az ő karjaiban sikerül is megnyugodnom sőt biztonság érzetet nyúlt felém.

Mikor visszaakart helyezni a párnámra már nem voltam magamnál annyira megnyugodtam a karjaiban, hogy még el is aludtam. 

3.fejezet - Elhibázott lépések

Drágák!

Mint látjátok két nappal előbb érkezett a rész aminek több oka van, de az első leglényegesebb az a részek új megjelenése. Igaz még semmi se biztos, de sokan soknak tartották a két hetet így amint megkapom az órarendem átváltunk arra, hogy minden héten egy rész. (De ez oldalon úgyis kiírom szóval mindegy.)

Másik oka meg teljesen mindegy egyszerűen csak a hétvége most nekem nem alkalmas, de rész nélkül nem hagylak titeket. 

Szóval jó olvasást és emiatt a jó dolgok miatt egy-két komment, véleményt várok ám!:)

-Jó reggelt napsugaram – hunyorogva nyitottam ki a szemem a szobában a redő le volt húzva így sötétség borult a szobára  és valami keményen feküdtem. Mikor felnéztem a hang irányába a szobát betöltötte kéken villogó két szempár így gyorsan felugrottam és jobban körülnéztem a sötét szobában ami minden bizonnyal a bátyám szobája  szóval elaludtam és Diego magához tért makk egészségesen. Ezt is Olivia-nak köszönheti, ha ő nincs akkor már nem mosolyogna ilyen vidáman.

-Bocsánat – szabadkoztam és egyből felkeltem míg ő mosolyogva megvonta a vállát. Jókedve van, idegesítően jókedve. -Nem zavar, hogy a bátyám ágyában heverészel? - Tettem csípőre a kezem elrejtve a mosolyom, de ez teljesen lehetetlen olyan nyugodtan heverészik a bátyám ágyában, mintha a sajátja lenne. 

-Inkább a te ágyadban heverészek cica? - Kérdezte mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemem.

-Nem azt mondtam – szóltam rá mire csak mosolyogva megvonta a vállát így a takarót megrántottam, de nem esett le róla. -Jó mindegy – engedtem el a takarót és hátat fordítva neki indultam az ajtó felé, de mikor az ajtóhoz értem előttem állt vigyorogva. -Mi van? - Kérdeztem oldalra billentett fejjel mire mosolyogva a nyakamat simította végig, de ekkor hirtelen lefagyott a mosolya és ekkor kaptam észhez. Azt a felét simogatta ami ki van szívva! Gyorsan a nyakamhoz kaptam bár már késő hisz meglátta, de nem is értem miért titokzatoskodom hisz Diego csak a barátom, azt hiszem nem tartozok neki semmi magyarázattal.

-Azt hiszem nem férek el az ágyban – rázta meg a fejét rosszallóan.

-Nem is mondtam, hogy gyere – vágtam rá nevetve, de egyből lehervadt a mosoly mikor megláttam goromban és keserű tekintetét.

-El se férnék – megemelt és arrébb helyezett aztán a következő pillanatban kirontott a szobából annyira, hogy az ajtó csapódás mellé még szelet is hagyott maga után. Ebbe meg mi a fene ütött?

Sóhajtva kinyitottam az ajtót és ott egy aggódó tekintetű Dex állt mögötte meg Olivia próbált kikukkantani.

-Te teljesen megőrültél drága húgocskám? - Tört rám fiatalabbik bátyám engem arrébb lökve és már csapta volna be az ajtót, de Olivia még gyorsan beslisszant. Az ágyához rontott míg én kérdő tekintettel fordultam felé. Álltam szúrós pillantását és vártam, vártam, hogy végre belekezdjen, hogy aztán én is beleszólhassak és elküldhessem oda ahova való. Hiába mond olyat ami igaz akkor se az én életemben üsse az orrát elég elcseszett a sajátja is szóval ott kapirgáljon. -Hogy lehetsz ekkor egy idióta liba? - von kérdőre mire csak megforgattam a szemem nem ezt akarta a végén mondani, de annyi tisztelet van benne, hogy az „r” betűs szót ne mondja ki különben is akkor ő jár rosszabbul. -Marc szeret téged! Oké megértem te továbbléptél, de nem állítottad le és még mindig bizakodik míg te Diego-val bújsz ágyban aki szintén minden nyomodat lesi. Te egy akkor egy.. - nem tudta befejezni a mondanivalóját mivel Olivia a szájára csapta a kezét. Jogosan oktat ki. Rohadtul jogos minden szava, de csak elaludtam Diego mellett, mert nem akartam, hogy meghaljon, de Diego nekem csak egy barát, mint a srácok míg Marc bonyolultabb helyzet. Ő vele egyszer jártam sőt ő többet akar, de még fiatal voltam és élni akartam az életem, de Marc nem jött velem így elhagytam szó nélkül szóval szerintem ezt megérdemeltem, hogy csak úgy megdugott és otthagyott azt hittem ez valami „kölcsön kenyér” játék, de úgy hiszem tévedtem.

-Tudok ám egy olyan varázsigét amivel a ti agyatokat is szétloccsantom? - sziszegte felénk Olivia, de én nem szóltam semmit. Elfordítottam a fejem és próbáltam összeszedni a kusza gondolataimat. Lekiabálnám a fejét, hogy ne üsse bele az orrát olyanban ami nem rátartozik, de semmi értelme nem lenne hisz már megtettem a múltban nem egyszer. Bevált? Rohadtul nem. Azért még megpróbálok értelmet verni a bátyám fejében? Naná, hogy.

-Ol vedd el a kezed a a szájáról – szóltam legjobb barátnőmre mire felhúzta a szemöldökeit gondolom furcsa neki milyen nyugodt vagyok tudná, hogy az izgalmas részek ezután jönnek. -Igazad van! Egy ribanc vagyok azért, mert törődök Diego épségével és Marc dologhoz meg semmiközöd, mert nem tudod a történetet sőt úgy igazából semmihez sincs közöd. Attól, mert a testvérem vagy nem szólhatsz bele az életemben, én se teszem. Sertepertélj a te tájadon és szakadj le rólam! - A végén már kiabáltam, de cseppet se rezzent meg végig állta a pillantásom sőt egyszer-egyszer bólintott és hümmögött is, mintha nagyon érdekelné mit is akarok mondani, de igazából csak azt várja, hogy ő is szóhoz jusson és megint a képemben vágjon valamit. Rettentően jól ismerem a bátyámat.

-Tudod mit neked van igazad – szólalt fel Dex mire oldalra billentettem a fejem, de nem csak engem lepett meg ez a kijelentése míg Olivia álla is leesett. -A te életed húgi és felnőtt vagy, már nem liheghetek a nyakadban csak tudod akikkel játszadozol nem kis emberek, hanem egy vérszomjas lények akik nem szimpla verekedéssel küzdenek meg szóval ezt tartsd észben mikor újra Diego-val bújsz ágyban amit Marc láthat – közelebb lépett felém és elővette az idióta vigyorát mire csak rámorogtam, de az utolsó szó után megdermedtem. Látta? Baszd meg!

-Látta? - Kérdeztem rá, de legjobb barátnőmre néztem aki csak szomorúan bólintott. Még utoljára bátyámra pillantottam aki gúnyosan rám mosolygott, de csak bokán rúgtam aztán kiszaladtam a szobából és egyből a hangos kiáltást kerestem, de minden csendes volt. Nagyon csendes. Olyan vihar előtti csend volt ami nagyon nem jó.

Hirtelen apám irodája nyílt ki ahonnan az említette lépett ki és amint meglátott mosolyogva lépkedett felém.

-Fernanda pont téged kerestelek – tette a kezét a vállamra mosolyogva mire gyanakodva, de bólintottam.

Apu beljebb invitált az irodában ahol egy lélek se tartózkodott míg ő helyet foglalt a helyén, én csendesen az asztal előtti székhez léptem és vele szemben leültem. Felkönyökölt az asztalra mosolyogva és engem kémlelt mintha akarna tőlem valamit, vagy tudna valamit.

Ajajaj.

Nem készültem arra fel, hogy apámmal a szexuális életemről beszélgessek pedig tuti biztos tud Marc-al aló afféromról sőt biztosan tud arról is, hogy Diego-val aludtam. Valamiért egyikről se szeretnék beszélni pont az apámmal, de van egy olyan érzésem, hogy a végén erre fog kilyukadni.

-Mit akarsz apu? - Kérdeztem rá miközben elkezdtem ide-oda mozgolódni a székben hisz a pillantása szinte a lelkemig hatol.
-Mesélj nekem a barátodról – dőlt hátra a széken apa mosolyogva mire kérdően pillantottam rá. Milyen barát? Jaj. -Az egyetemi fiúdról szeretnék tudni egy-két dolgot – magyarázta el apám mire bólintottam bár még mindig nem értem miért akar erről tudni, de a végén megtudom.
-Mit akarsz róla tudni? - kérdeztem rá mire megvonta a vállát. -Ő egy srác apa ne aggódj nem tud rólunk és nem is sejti csak egy srác. Tudom, hogy most azért érdekel, mert papolni akarsz nekem, hogy mi nem randizunk emberekkel, de a fiúk is lógnak emberekkel sőt Dex mindegyiket meg is húzza – nyugodt maradtam pedig fiatalabbik bátyám nevénél felidegesítettem magam hisz nem rég estünk majdnem egymás torkának bár az a vita nyugisabb volt, mint a régebbik viták na akkor tényleg egymás torkának estünk. Mindig Leo idegesített és Dex volt az a bátyám akinek a vállán aludtam, akivel éjszakánként nassoltunk, de ezek az idők elmúltak úgy hiszem most ő az idegesítő testvér.

-Az más dolog drágám – szólított vissza a valóságban apu hangja mire csak megforgattam a szemem.

-Ugyanaz apu, tudok vigyázni és különben is csak egy kapcsolat nem azt jelenti, hogy a férjem is ő lesz – vágtam rá mire az apám a hatás kedvéért a kezét a mellkasához nyomtam és felsóhajt míg én csak megforgattam a szemem. De azért nem te döntőd el kihez megyek hozzá! Tettem hozzá magamban, de szerintem ezt ő maga is kitalálta hisz az elmúlt években nem egyszer vágtam a képében talán most már meg is tanulta a leckét, de ha nem akkor rájön, hogy nem tud irányítani még most se.

-Rendben, új téma – szólalt meg apám mire bólintottam. Oké, eddig minden jól ment, vagy tévedek? -Mi a helyzet Diego-val? Nem akarom, hogy egy vámpír ágyában köss ki – szerintem lottózni fogok tudtam, hogy előhozza Diego-t. Az apám senki ágyában se akar látni kivéve Marc ágyában, mert szerinte Marc mindent megadhat nekem és én ezt nem is tagadom, de nem akarom még ilyen fiatalon elkötelezni magam és ezt Marc nem értette meg sőt nem is jött utánam. De ezek már lejárt lemezek.

-Majdnem meghalt az én hibámból ennyivel  tartoztam neki, hogy mellette voltam – válaszoltam a kérdésére mire büszkén elmosolyodott. Hú ehhez még hozzá kell szoknom.

-Ezért büszke is vagyok rád kicsim, de Diego más szemmel nézd rád és tudom, hogy ezt te is látod – folytatta apa és az a büszke mosoly el is szivárgott helyette visszaállt a szája egyenes helyére mire én csak bólintottam. Most már sejtem sőt azt hiszem ma jöttem rá, hogy Diego mást akar tőlem, mint szimpla barátságot és nem azt mondom csúnya meg minden, de nem tudom, az érzelmeim össze-vissza cikáznak. Diego valami különlegeset, újat mutathatna nekem, de Marc … Marc már bonyolultabb eset hisz ő mindig mellettem volt, mindenben ő volt nekem az első és nehéz tőle megszabadulnom most, hogy újra egy házban élek vele és mindennap látom. Egyik részem szereti míg a másik elakarja engedni. Nem értem önmagamat. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok.

-Visszaakarok menni – vágtam rá túl gyorsan mielőtt még magamban átgondolhattam volna a dolgokat. -Visszaakarok menni az egyetemre és vissza is fogok menni – szólaltam fel ismét mire apa előrehajolt és hevesen rázni kezdet a fejét. -Apa felnőtt vagyok eltudom dönteni mit akarok és mi jó nekem, és ez nekem nem jó. Itt minden olyan kusza csak egy normális életre vágyok, normális emberek között akik nem két méteres szőrös macskák – folytattam igaz, hogy néha hiányoznak a szőrös macskáim, mert a barátaim, de itthon minden más. Alig vagyok még itthon, de az érzelmeim hullámoznak és olyan idegennek érzem magam itthon ez a ház már nem az enyém innen már egyszer kirepültem illetve elmenekültem, de az mindegy a lényeg, hogy nem bírok itthon lenni és nem csak Marc meg Diego miatt, hanem a felelősség miatt is. Komolyan én, mint alfa? Ez még viccnek is rossz!

-Kicsim nem engedhetlek vissza amíg nem biztonságos – szólalt meg apu mire megráztam a fejem.

-Nem apu te ezt nem érted, én nem engedélyt kértem, hanem bejelentettem, hogy visszamegyek megyek hisz felnőtt vagyok – vontam meg a végén a vállam bár tudom, hogy még ez se tarthat vissza és nem fog engedni, de meg kell próbálnom.

-A fiúk visszahoznak – vágta rá apám vállat vonva.

-Kiherélve térnek haza tudod, hogy erősebb vagyok náluk – válaszoltam nem törődve mire bólintott ezzel egyetértve azzal, hogy erősebb vagyok.

-És mi lesz azzal, hogy alfává válsz? - Kérdezett rá mire kifújtam az eddig bent tartott levegőm.

-Apa ne viccelj már, nem vagyok alfának való míg Marc tökéletes lenne erre a szerepre szóval ezt felejtsd el – vágtam rá egy kis mosolyt eresztve felé, de ő csak a fejét rázta.

-Félsz – döntötte oldalra a fejét mire én érdeklődve pislogtam rá. -Félsz a felelősségtől és össze van zavarodva a szíved így menekülni akarsz – folytatta mire az állam leesett hisz ezeket ki se mondtam mégis megállapította. Jesszusom. -Drágám a menekvés nem mindig a legjobb módszer sose hittem volna, hogy az én harcos kislányom a menekvést választja, mindig azt hittem, hogy te megküzdesz a problémákkal. Hol van az én harcos hercegnőm? Hol az én kislányom? - Apu előrehajolt és mindvégig az arcomat kémlelt míg, lehajtottam a fejem azt hittem vitatkozni fogunk ez miatt. Arra számítottam és nem erre az egészre. Ez az egész nagyon váratlanul ért úgy olvasott le mindent rólam az apám, mintha a homlokomra lenne írva és ez megrémiszt. Vajon régen is ennyire jól tudta mi bánt? Basszus akkor ezért öntöttem ki neki mindig a szívem akkor ezért vele beszélgettem mindig többet. Az apám egy kicseszett gondolatolvasó.

-Apu – szólaltam meg suttogva és felemeltem a fejem, de több szó nem jött ki a hangomon fogalmam sincs mit mondhatnék hisz mindent elmondott és nem tudom letagadni, mert igaz. Sarokban szorultam az igazságaival amiket most már nem tudok csak úgy átlépni itt a vég, itt az én végem.

-Ne félj kiscicám, ha azt mondom én is féltem mikor alfa lettem elhiszed nekem? - Kérdezte meg apa mosolyogva mire megráztam a fejem hisz sose mutatta ki apu a félelem jeleit mindig is bátor volt, semmitől se rettent meg. Hősként néztem rá és mindig is olyan akartam lenni, mint ő, de ezt sose vallottam be és most se fogom. -Pedig féltem hisz mégis az én nyakamat fogja nyomni a felelősség, de az én apám azt mondta nekem, hogy ha megfutamodok akkor ők is megfognak futamodni így a bukás biztos meg lesz, de ha előre lépek még győzhetek is a csapatommal, mert akkor minden erőnket összerakjuk. Egy család leszünk – nem tudok sokat az apai nagyszüleimről, mert korán meghaltak, de azt tudom, hogy azért haltak meg, mert védelmet nyújtottak valakinek szóval hősként haltak meg.

-Okés apu értem, de mi van akkor, ha elvállalom, de nem vagyok jó benne? - Kérdeztem rá mire apám csak felnevetett. Oh.

-Kössünk egy alkut – szólalt meg mosolyogva mire a szemeim felcsillantak, szeretek alkukat kötni, mert abba baromi jó vagyok. -Két évig végrehajtóként dolgozol nekem, de ha nem tetszik szabad lehetsz, odamész ahova akarsz, ha viszont tetszik alfává válsz – terítette ki apu a lapjait mire elgondolkoztam aztán megráztam a fejem.

-Egy év – vágtam rá.

-Két év kell a betanításodra, vagy semmi – dőlt hátra a székben apu. -Különben is én már adtam neked két évet az egyetemen - szólt közben mosolyogva és ilyenkor apu arc kísértetéjesen hasonlít Dex mosolygós arcára. 
Megrázva a fejem csak ráfújtam és elkezdtem gondolkozni az ötleten aztán nagy nehezen, egy nagy levegőt véve bólintottam. 

-Két év, de nem akarok idétlen párt magam mellé – egyeztem bele mire bólintott és ismét felült.

-Rendben még a párodon gondolkozok – mosolygott rám. Jaj, nagyon rosszat sejtek. -Mindegy is holnap reggel elküldök egy csapatot kikérdezni egy-két anyátlan kóbort hát, ha tudnak valamit – a mosoly az arcáról eltűnt szóval ismét lecsapott az a szemét. -Szeretnél menni? - Kérdezett rá mire én csak nagyokat pislogtam. Szeretnék? Végül is addig kiszabadulhatok ebből az átkozott házból.

Bólintottam mire apám egy mosollyal jutalmazott.

-Marc, Dex és Olivia megy a varázslat szempontja miatt – szólalt meg mire hátratántorodtam ez a felállás nagyon nem tetszik nekem.

-Marc? - Kérdeztem rá mire bólintott.

-Ő kitudja rávenni a kóborokat a beszédre – válaszolt apu mire bólintottam. Hát persze Marc jelleme nagy segítség.

-És a bátyám? - kérdeztem ismét rá hisz bárkit elküldhetne mégis a saját fiát küldi.

-Ha Olivia-nak baja esik akkor csak a bátyád tud neki segíteni – mondta mire bólintottam bár ebben kételkedek, de nem tudok minden részletet így csak bólintottam. -Csak egy hétvége – nyugtatott meg, mintha a gondolataimban olvasna megint. -Talán addigra az érzelmeid is egyenesben jönnek – mosolygott rám apám mire csak megforgattam a szemem mivel azt szeretné, hogy Marc-al jöjjünk egyenesben. Talán ezért is ajánlotta fel az utazást sőt biztos vagyok benne hisz az utazás során esélyem lesz kettesben lenni Marc-al. 

A telefon csörgése szakította meg a beszélgetésünket mire apám csak sóhajtva a füléhez emelte a kütyüt. Nem hallgatóztam egyszerűen apám arcáról olvastam le mindent sőt mikor meghallottam káromkodni a szemöldököm a magasban szökött. Jesszusom egy alfa káromkodik? Ez újdonság. A végére rájöttem, hogy egy másik alfával beszél sőt mikor csak úgy lecsapta a telefont és a kezében temette az arcát akkor jöttem rá, hogy az a átkozott gyilkos volt a téma.

-Minden rendben? - Szólaltam meg egy-két perc csend után mire felemelte a fejét.

-Semmi sincs rendben, kicsim – válaszolt a fejét rázva. -Eddig a mi ügyünk volt, de most már a többi alfa is beleakar szólni, mert betört a gyilkos egy másik alfa birtokára is így holnap miután elmentek tanácsgyűlés lesz – avatott be apa a dolgokban mire bólintottam ez elég nagy gáz mivel nem mindegyik alfa ért egyet apámmal így most szar helyzetben van.

-Nem lesz baj azzal, hogy elküldesz minket? - Dehogynem. Viszont ezt nem fogja bevallani, de ez a magán akció nagy bajba fogja sodorni apámat hisz a többi alfa nem fogja ezt jó szemmel nézni sőt, ha megtudják, hogy én is megyek … szegény apu.

-Megoldom, kiscicám – vágta rá mire csak megráztam a fejem.

-Apu szerintem itthon kéne maradnunk főleg nekem, ha a tanács többi tagja megtudja, hogy elküldesz nagyon nagy bajban kerülsz – szólaltam fel mire ő csak rám mosolygott. Hogy tud ilyen nyugodt lenni ilyenkor is? Egyik alfa se teszi a lányát végrehajtónak hisz veszélyes míg apám teljesen máshogy nevelt, mint ahogy a többi lányt nevelték ezért is vagyok én erősebb, mint más lányok, de ha a tanács tagjai megtudják, hogy apám elküldött egy küldetésre megtorolják és még kitudja mi lesz. Ezt nem hagyhatom.

-Kézben tartok mindent kicsim a tanács bekaphatja, ha nem fogadja el a döntésem miszerint az én kislányom alfa lesz – mosolygott rám mire csak rosszallóan megráztam a fejem. Ismét egy csúnya szót használt és akkor engem leszólt mikor én beszéltem így.  -És nem akarok erről beszélni! Behívnád a fiúkat velük is egyeztettek míg te pakolsz, mert mész még akkor is, ha én rugdoslak ki – parancsolta rám az alfán mire nagy nehezen, de bólintottam és felálltam a helyemről, hogy az ajtóhoz battyogjak.

Mikor kinyitottam az ajtót egy pillanatra visszanéztem és apám már tárcsázott is gondolom a bátyját hívja aki szintén alfa és támogatást kér tőle. Megráztam a fejem és kiléptem az irodából, és miután becsuktam magam az után az ajtót már indultam volna a fiúk keresésére, de húgom termet előttem aki a szobája felé rángatott ahova szinte csak belökött.

-Mi a franc? - fakadtam ki ráemelve a tekintettem míg ő csak az ágyára ugrott, de az arcán a vigyor szinte a szeméig ért.

-Boldog vagyok – visította és még mindig fel-le ugrált az ágyán míg én felhúzott szemöldökkel meredtem a dilis húgocskámra amikor hirtelen lepattant és szétterült az ágyán.

-Miért vagy boldog? - Fordultam felé és felhúztam a lábaimat az ágyára míg Nicolasa csak vigyorogva kémlelte a mennyezettet.

Kamaszok.

-Az élet szép. Miért ne legyek boldog? - Tárta szét a kezeit felém mosolyogva mire nevetve feltettem a kezeimet. Örülök, hogy legalább a húgom boldog. -Amúgy, ha tudni akarod – ült fel hirtelen míg én hátratántorodtam. -De ne mond el apáéknak – szólalt fel figyelmeztető hangon felemelve a kezeit mire a kezemet a szívemre tettem, ha nem okozz veszélyt a családra akkor nem kell anyáéknak semmit se tudnia arról miért is boldog a kicsi lányuk. -Van egy srác – kezdett bele mire bólintottam. Mindig van egy srác!

-Ember? - Kérdeztem rá gyorsan mire összeráncolta a homlokát, de hevesen megrázta a fejét. Okés akkor minden a legnagyobb rendben van.

-Vagyis nem tudom – folytatta a körmeit birizgálva mire a szemöldökeim feljebb csúsztak. Nem tudja? Az, hogy lehet? Ajjaj. -A suliban tanít és nem olyan, mint a többi ember valaminél több náluk, de nem tudom – temette a kezében az arcát mire bólintottam.

Ácsi. Egy tanár? Jesszusom a húgom nálam is rosszabb.

-Tanít? Egy tanár? - Kérdeztem rá mire bólintott pedig azt hittem félre hallottam, de úgy tűnik akibe a húgom beleszeretett egy tanár. Jézusom.

-De fiatal és nagyon helyes – mosolyodott el szégyenlősen míg én visszatartva a nevetést bólintottam. Képzelem milyen órái lehetnek vele szerintem azon az órán figyel egyedül. Egy pedofil testnevelés tanár aki nagyon szexi. -Nem tudjuk hány éves, mert mindig kitér alóla, de olyan veled korabeli a kinézete. Bámulatos – szólalt fel hirtelen mire én megráztam a fejem kitisztítva a gondolataim. Bezzeg mikor én jártam középiskolában csak vén csontok tanítottak.

-Furcsa és nem érzed embernek? - Kérdeztem rá hümmögve mire megrázta a fejét. -Akkor közénk valónak érzed? - Tettem fel újra a kérdésem mire ismét a fejét rázta. -Akkor meg micsodának? - Tártam szét a karomat hisz, ha nem ember és nem vérmacska akkor... Nem, nem az kizárt! Nem lehet vámpír akkor apu kinyiffantja Nicolasa-t és a tanár vámpírt is.

-Diego-val beszélgettem és elmondta, hogy ő is 162 éves mégis kinéz annyinak, mint te szóval lehet – szólalt fel ismét Nicolasa mire a fejemet vadul rázni kezdtem.

-Az nem lehet apu azt mondta a vámpírok nagy városokban bóklásznak – vágtam rá egyből mikor hirtelen a villanykörte csipogott a fejem felett. Baszki, hogy erre nem gondoltam! -Lehet ő is benne van a gyilkolás dologban – csaptam a számra hirtelen hisz ezt nem a húgomnak kéne mondanom, hanem az apámnak így rögtön felálltam, de Nicolasa egyből visszahúzott.

-Megígérted nem szólsz apuéknak – rivallt rám mire a lábamat a padlóhoz vágtam. Bassza meg.

-De ezt tudniuk kéne – szóltam rá hisztérikusan mire a kezét a számra csapta.

-Majd, ha biztosan tudjuk elmondom nekik, de te megígérted és az ígéret – kezdte el egy fél mosollyal mire csak megforgattam a szemem.

-.Szép szó – fejeztem be durcásan mire egy hatalmas mosollyal magához ölelt így én is megöleltem az én kissé lökött húgom. -Ugye tudod, ha bármit megtudsz szólsz nekem – szóltam rá mikor elhúzódtunk mire Nicolasa tisztelgésben tette a kezeit. -Hétvégén nem leszek itthon, mert apu kiküld a csapattal, de utána ráállunk az ügyre és kiderítsük, hogy a szexi tanárod egy pszichopata gyilkos, vagy csak pedofil – vigyorogtam rá mire a vállamnál fogva nevetve meglökött.

Együtt léptünk ki a szobájából míg én gyorsan kiáltottam a bátyámnak és Olivia-nak akik a nappaliban filmeztek aztán Marc keresésére indultam, de épp akkor jött be a házban, de rám se nézett. Szóltam neki, hogy keresi az apám mire megvonta a vállát és csak elhaladt mellettem az iroda felé míg én a nappaliban mentem és leültem a modern kanapénkra ami már jó párszor ki lett cserélve.

A tévét kapcsolgatva unatkoztam mivel semmi értelmes adás nincs ebben az átkozott dobozban, de mikor hirtelen valaki rám vetette magát gyors cselekedetből lelöktem magamról.

-Áú – kiáltott fel Mateo szenvedő hangon mire csak mosolyogva megvontam a vállam.

-A reflexeim nagyon jók – villantottam rá fehér fogsorom mire morgolódva felült mellém a kanapéra.

-Mit unatkozol itt kicsi lányka? - Döntötte a fejét az ölemben és lentről mosolygott rám míg én elkezdtem a haját babrálni amit ki nem állhat.

-Holnap indulunk kutatni így gondoltam rám fér egy semmit tevés, ha már az erdőben nem mehetek ki vagyis azt nem mondta az apám – a végén oldalra billentettem a fejem és lelöktem magamról Mateo fejét, hogy felpattanhassak. Lekaptam magamról a felsőm és már indultam volna ki mikor hirtelen valaki elkapott. -Baszd meg, Vic – szidtam le a támadom míg ő csak a kanapéra dobott.

-Nem szeretnénk, ha újra megsérülnél – ült le a fotelben közönyös hang nemmel na igen biztos Vic is hallott Marc-ról és Diego-ról. Remek.

-De unatkozom – nyavalyogtam míg Vic csak megvonta a vállát. -Mateo kérlek – húztam el az „é” betűt és a fejemet a vállához hajtottam hátha megszánja a szenvedésem és elkezd vitatkozni az egyik barátjával.

-Sajnállak – vigyorgott rám Mat mire csak ráfújtam és visszaültem előző helyemben karba tett kézzel. -Duzzogj csak az se hatásos – vágta rá nevetve mire egy párnát a képében nyomtam és hiába hajolt el még így is-úgyis sikerült teliben a fejében nyomnom. A marha.

Hirtelen az iroda ajtó csapódott ki amin Marc száguldozott ki sebesen még a házból is kifutott egyedül az ajtócsapódást hagyta maga után. Vic és Mateo összenéztek aztán egyből utána eredtek míg az irodából Dex és Olivia nézett utána meg persze az apám.

-Mi történt? - Fordultam feléjük kérdő tekintettel.

-Te történtél – vágta rá a bátyám durván és el is tűnt a folyosón míg Olivia bocsánatkérőn és nyugodtan rám mosolygott aztán utána eredt.

-Apu ezt nem értem – húztam fel a szemöldököm mire apám kijjebb jött és a kanapé mögé állt. -Már megint miért dühös Marc? - Néztem fel rá mire Ő csak felsóhajtott. Marc sok okból lehet dühös miattam szóval ennek is biztos hozzám van köze, de nem értem, azt hittem örülni fog, hogy együtt leszünk hisz ezt akarta míg én nem, de elfogadtam erre .. Nem értek semmit se!

-Marc nem akarja, hogy menj – szólalt meg végre apám mire oldalra billentettem a fejem.

-Mi? Miért? - Kérdeztem rá egyből idegesen.

-Szerinte csak veszélybe sodornád az életed és biztonságosban lenne neked itthon és igaza is van – csitított el apu mire bólintottam hisz ebbe még én is egyetértek. -De szerintem jót fog tenni neked ez a hétvége és azt csinálod amiben jó vagy. Meg, ha valami van akkor ott vannak a társaid azért mentek négyen, hogy vigyázzatok egymásra – folytatta mire ismét bólintottam ebben viszont apunak van igaza. -Viszont Marc visszamondta nem akar menni – sóhajtott mire az állam leesett. Visszamondott egy küldetést … miattam? Hűha.

-És kijön helyette? - Kérdeztem rá oldalra billentett fejjel mivel hárman nem lehetünk, mert így egyikünknek nincs párja. Négy, vagy több ember lehet csapatban a három már kevés ezt az egyet nagyon megjegyeztem.

-Én – szólalt fel mögöttem hirtelen egy ismerős hang mire ledöbbent arccal fordultam hátra és a szemei csak villámokat szórtak felém. Még érdekesebb hétvégém lesz azt hiszem.