3.fejezet - Elhibázott lépések

Drágák!

Mint látjátok két nappal előbb érkezett a rész aminek több oka van, de az első leglényegesebb az a részek új megjelenése. Igaz még semmi se biztos, de sokan soknak tartották a két hetet így amint megkapom az órarendem átváltunk arra, hogy minden héten egy rész. (De ez oldalon úgyis kiírom szóval mindegy.)

Másik oka meg teljesen mindegy egyszerűen csak a hétvége most nekem nem alkalmas, de rész nélkül nem hagylak titeket. 

Szóval jó olvasást és emiatt a jó dolgok miatt egy-két komment, véleményt várok ám!:)

-Jó reggelt napsugaram – hunyorogva nyitottam ki a szemem a szobában a redő le volt húzva így sötétség borult a szobára  és valami keményen feküdtem. Mikor felnéztem a hang irányába a szobát betöltötte kéken villogó két szempár így gyorsan felugrottam és jobban körülnéztem a sötét szobában ami minden bizonnyal a bátyám szobája  szóval elaludtam és Diego magához tért makk egészségesen. Ezt is Olivia-nak köszönheti, ha ő nincs akkor már nem mosolyogna ilyen vidáman.

-Bocsánat – szabadkoztam és egyből felkeltem míg ő mosolyogva megvonta a vállát. Jókedve van, idegesítően jókedve. -Nem zavar, hogy a bátyám ágyában heverészel? - Tettem csípőre a kezem elrejtve a mosolyom, de ez teljesen lehetetlen olyan nyugodtan heverészik a bátyám ágyában, mintha a sajátja lenne. 

-Inkább a te ágyadban heverészek cica? - Kérdezte mosolyogva mire csak nevetve megforgattam a szemem.

-Nem azt mondtam – szóltam rá mire csak mosolyogva megvonta a vállát így a takarót megrántottam, de nem esett le róla. -Jó mindegy – engedtem el a takarót és hátat fordítva neki indultam az ajtó felé, de mikor az ajtóhoz értem előttem állt vigyorogva. -Mi van? - Kérdeztem oldalra billentett fejjel mire mosolyogva a nyakamat simította végig, de ekkor hirtelen lefagyott a mosolya és ekkor kaptam észhez. Azt a felét simogatta ami ki van szívva! Gyorsan a nyakamhoz kaptam bár már késő hisz meglátta, de nem is értem miért titokzatoskodom hisz Diego csak a barátom, azt hiszem nem tartozok neki semmi magyarázattal.

-Azt hiszem nem férek el az ágyban – rázta meg a fejét rosszallóan.

-Nem is mondtam, hogy gyere – vágtam rá nevetve, de egyből lehervadt a mosoly mikor megláttam goromban és keserű tekintetét.

-El se férnék – megemelt és arrébb helyezett aztán a következő pillanatban kirontott a szobából annyira, hogy az ajtó csapódás mellé még szelet is hagyott maga után. Ebbe meg mi a fene ütött?

Sóhajtva kinyitottam az ajtót és ott egy aggódó tekintetű Dex állt mögötte meg Olivia próbált kikukkantani.

-Te teljesen megőrültél drága húgocskám? - Tört rám fiatalabbik bátyám engem arrébb lökve és már csapta volna be az ajtót, de Olivia még gyorsan beslisszant. Az ágyához rontott míg én kérdő tekintettel fordultam felé. Álltam szúrós pillantását és vártam, vártam, hogy végre belekezdjen, hogy aztán én is beleszólhassak és elküldhessem oda ahova való. Hiába mond olyat ami igaz akkor se az én életemben üsse az orrát elég elcseszett a sajátja is szóval ott kapirgáljon. -Hogy lehetsz ekkor egy idióta liba? - von kérdőre mire csak megforgattam a szemem nem ezt akarta a végén mondani, de annyi tisztelet van benne, hogy az „r” betűs szót ne mondja ki különben is akkor ő jár rosszabbul. -Marc szeret téged! Oké megértem te továbbléptél, de nem állítottad le és még mindig bizakodik míg te Diego-val bújsz ágyban aki szintén minden nyomodat lesi. Te egy akkor egy.. - nem tudta befejezni a mondanivalóját mivel Olivia a szájára csapta a kezét. Jogosan oktat ki. Rohadtul jogos minden szava, de csak elaludtam Diego mellett, mert nem akartam, hogy meghaljon, de Diego nekem csak egy barát, mint a srácok míg Marc bonyolultabb helyzet. Ő vele egyszer jártam sőt ő többet akar, de még fiatal voltam és élni akartam az életem, de Marc nem jött velem így elhagytam szó nélkül szóval szerintem ezt megérdemeltem, hogy csak úgy megdugott és otthagyott azt hittem ez valami „kölcsön kenyér” játék, de úgy hiszem tévedtem.

-Tudok ám egy olyan varázsigét amivel a ti agyatokat is szétloccsantom? - sziszegte felénk Olivia, de én nem szóltam semmit. Elfordítottam a fejem és próbáltam összeszedni a kusza gondolataimat. Lekiabálnám a fejét, hogy ne üsse bele az orrát olyanban ami nem rátartozik, de semmi értelme nem lenne hisz már megtettem a múltban nem egyszer. Bevált? Rohadtul nem. Azért még megpróbálok értelmet verni a bátyám fejében? Naná, hogy.

-Ol vedd el a kezed a a szájáról – szóltam legjobb barátnőmre mire felhúzta a szemöldökeit gondolom furcsa neki milyen nyugodt vagyok tudná, hogy az izgalmas részek ezután jönnek. -Igazad van! Egy ribanc vagyok azért, mert törődök Diego épségével és Marc dologhoz meg semmiközöd, mert nem tudod a történetet sőt úgy igazából semmihez sincs közöd. Attól, mert a testvérem vagy nem szólhatsz bele az életemben, én se teszem. Sertepertélj a te tájadon és szakadj le rólam! - A végén már kiabáltam, de cseppet se rezzent meg végig állta a pillantásom sőt egyszer-egyszer bólintott és hümmögött is, mintha nagyon érdekelné mit is akarok mondani, de igazából csak azt várja, hogy ő is szóhoz jusson és megint a képemben vágjon valamit. Rettentően jól ismerem a bátyámat.

-Tudod mit neked van igazad – szólalt fel Dex mire oldalra billentettem a fejem, de nem csak engem lepett meg ez a kijelentése míg Olivia álla is leesett. -A te életed húgi és felnőtt vagy, már nem liheghetek a nyakadban csak tudod akikkel játszadozol nem kis emberek, hanem egy vérszomjas lények akik nem szimpla verekedéssel küzdenek meg szóval ezt tartsd észben mikor újra Diego-val bújsz ágyban amit Marc láthat – közelebb lépett felém és elővette az idióta vigyorát mire csak rámorogtam, de az utolsó szó után megdermedtem. Látta? Baszd meg!

-Látta? - Kérdeztem rá, de legjobb barátnőmre néztem aki csak szomorúan bólintott. Még utoljára bátyámra pillantottam aki gúnyosan rám mosolygott, de csak bokán rúgtam aztán kiszaladtam a szobából és egyből a hangos kiáltást kerestem, de minden csendes volt. Nagyon csendes. Olyan vihar előtti csend volt ami nagyon nem jó.

Hirtelen apám irodája nyílt ki ahonnan az említette lépett ki és amint meglátott mosolyogva lépkedett felém.

-Fernanda pont téged kerestelek – tette a kezét a vállamra mosolyogva mire gyanakodva, de bólintottam.

Apu beljebb invitált az irodában ahol egy lélek se tartózkodott míg ő helyet foglalt a helyén, én csendesen az asztal előtti székhez léptem és vele szemben leültem. Felkönyökölt az asztalra mosolyogva és engem kémlelt mintha akarna tőlem valamit, vagy tudna valamit.

Ajajaj.

Nem készültem arra fel, hogy apámmal a szexuális életemről beszélgessek pedig tuti biztos tud Marc-al aló afféromról sőt biztosan tud arról is, hogy Diego-val aludtam. Valamiért egyikről se szeretnék beszélni pont az apámmal, de van egy olyan érzésem, hogy a végén erre fog kilyukadni.

-Mit akarsz apu? - Kérdeztem rá miközben elkezdtem ide-oda mozgolódni a székben hisz a pillantása szinte a lelkemig hatol.
-Mesélj nekem a barátodról – dőlt hátra a széken apa mosolyogva mire kérdően pillantottam rá. Milyen barát? Jaj. -Az egyetemi fiúdról szeretnék tudni egy-két dolgot – magyarázta el apám mire bólintottam bár még mindig nem értem miért akar erről tudni, de a végén megtudom.
-Mit akarsz róla tudni? - kérdeztem rá mire megvonta a vállát. -Ő egy srác apa ne aggódj nem tud rólunk és nem is sejti csak egy srác. Tudom, hogy most azért érdekel, mert papolni akarsz nekem, hogy mi nem randizunk emberekkel, de a fiúk is lógnak emberekkel sőt Dex mindegyiket meg is húzza – nyugodt maradtam pedig fiatalabbik bátyám nevénél felidegesítettem magam hisz nem rég estünk majdnem egymás torkának bár az a vita nyugisabb volt, mint a régebbik viták na akkor tényleg egymás torkának estünk. Mindig Leo idegesített és Dex volt az a bátyám akinek a vállán aludtam, akivel éjszakánként nassoltunk, de ezek az idők elmúltak úgy hiszem most ő az idegesítő testvér.

-Az más dolog drágám – szólított vissza a valóságban apu hangja mire csak megforgattam a szemem.

-Ugyanaz apu, tudok vigyázni és különben is csak egy kapcsolat nem azt jelenti, hogy a férjem is ő lesz – vágtam rá mire az apám a hatás kedvéért a kezét a mellkasához nyomtam és felsóhajt míg én csak megforgattam a szemem. De azért nem te döntőd el kihez megyek hozzá! Tettem hozzá magamban, de szerintem ezt ő maga is kitalálta hisz az elmúlt években nem egyszer vágtam a képében talán most már meg is tanulta a leckét, de ha nem akkor rájön, hogy nem tud irányítani még most se.

-Rendben, új téma – szólalt meg apám mire bólintottam. Oké, eddig minden jól ment, vagy tévedek? -Mi a helyzet Diego-val? Nem akarom, hogy egy vámpír ágyában köss ki – szerintem lottózni fogok tudtam, hogy előhozza Diego-t. Az apám senki ágyában se akar látni kivéve Marc ágyában, mert szerinte Marc mindent megadhat nekem és én ezt nem is tagadom, de nem akarom még ilyen fiatalon elkötelezni magam és ezt Marc nem értette meg sőt nem is jött utánam. De ezek már lejárt lemezek.

-Majdnem meghalt az én hibámból ennyivel  tartoztam neki, hogy mellette voltam – válaszoltam a kérdésére mire büszkén elmosolyodott. Hú ehhez még hozzá kell szoknom.

-Ezért büszke is vagyok rád kicsim, de Diego más szemmel nézd rád és tudom, hogy ezt te is látod – folytatta apa és az a büszke mosoly el is szivárgott helyette visszaállt a szája egyenes helyére mire én csak bólintottam. Most már sejtem sőt azt hiszem ma jöttem rá, hogy Diego mást akar tőlem, mint szimpla barátságot és nem azt mondom csúnya meg minden, de nem tudom, az érzelmeim össze-vissza cikáznak. Diego valami különlegeset, újat mutathatna nekem, de Marc … Marc már bonyolultabb eset hisz ő mindig mellettem volt, mindenben ő volt nekem az első és nehéz tőle megszabadulnom most, hogy újra egy házban élek vele és mindennap látom. Egyik részem szereti míg a másik elakarja engedni. Nem értem önmagamat. Egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok.

-Visszaakarok menni – vágtam rá túl gyorsan mielőtt még magamban átgondolhattam volna a dolgokat. -Visszaakarok menni az egyetemre és vissza is fogok menni – szólaltam fel ismét mire apa előrehajolt és hevesen rázni kezdet a fejét. -Apa felnőtt vagyok eltudom dönteni mit akarok és mi jó nekem, és ez nekem nem jó. Itt minden olyan kusza csak egy normális életre vágyok, normális emberek között akik nem két méteres szőrös macskák – folytattam igaz, hogy néha hiányoznak a szőrös macskáim, mert a barátaim, de itthon minden más. Alig vagyok még itthon, de az érzelmeim hullámoznak és olyan idegennek érzem magam itthon ez a ház már nem az enyém innen már egyszer kirepültem illetve elmenekültem, de az mindegy a lényeg, hogy nem bírok itthon lenni és nem csak Marc meg Diego miatt, hanem a felelősség miatt is. Komolyan én, mint alfa? Ez még viccnek is rossz!

-Kicsim nem engedhetlek vissza amíg nem biztonságos – szólalt meg apu mire megráztam a fejem.

-Nem apu te ezt nem érted, én nem engedélyt kértem, hanem bejelentettem, hogy visszamegyek megyek hisz felnőtt vagyok – vontam meg a végén a vállam bár tudom, hogy még ez se tarthat vissza és nem fog engedni, de meg kell próbálnom.

-A fiúk visszahoznak – vágta rá apám vállat vonva.

-Kiherélve térnek haza tudod, hogy erősebb vagyok náluk – válaszoltam nem törődve mire bólintott ezzel egyetértve azzal, hogy erősebb vagyok.

-És mi lesz azzal, hogy alfává válsz? - Kérdezett rá mire kifújtam az eddig bent tartott levegőm.

-Apa ne viccelj már, nem vagyok alfának való míg Marc tökéletes lenne erre a szerepre szóval ezt felejtsd el – vágtam rá egy kis mosolyt eresztve felé, de ő csak a fejét rázta.

-Félsz – döntötte oldalra a fejét mire én érdeklődve pislogtam rá. -Félsz a felelősségtől és össze van zavarodva a szíved így menekülni akarsz – folytatta mire az állam leesett hisz ezeket ki se mondtam mégis megállapította. Jesszusom. -Drágám a menekvés nem mindig a legjobb módszer sose hittem volna, hogy az én harcos kislányom a menekvést választja, mindig azt hittem, hogy te megküzdesz a problémákkal. Hol van az én harcos hercegnőm? Hol az én kislányom? - Apu előrehajolt és mindvégig az arcomat kémlelt míg, lehajtottam a fejem azt hittem vitatkozni fogunk ez miatt. Arra számítottam és nem erre az egészre. Ez az egész nagyon váratlanul ért úgy olvasott le mindent rólam az apám, mintha a homlokomra lenne írva és ez megrémiszt. Vajon régen is ennyire jól tudta mi bánt? Basszus akkor ezért öntöttem ki neki mindig a szívem akkor ezért vele beszélgettem mindig többet. Az apám egy kicseszett gondolatolvasó.

-Apu – szólaltam meg suttogva és felemeltem a fejem, de több szó nem jött ki a hangomon fogalmam sincs mit mondhatnék hisz mindent elmondott és nem tudom letagadni, mert igaz. Sarokban szorultam az igazságaival amiket most már nem tudok csak úgy átlépni itt a vég, itt az én végem.

-Ne félj kiscicám, ha azt mondom én is féltem mikor alfa lettem elhiszed nekem? - Kérdezte meg apa mosolyogva mire megráztam a fejem hisz sose mutatta ki apu a félelem jeleit mindig is bátor volt, semmitől se rettent meg. Hősként néztem rá és mindig is olyan akartam lenni, mint ő, de ezt sose vallottam be és most se fogom. -Pedig féltem hisz mégis az én nyakamat fogja nyomni a felelősség, de az én apám azt mondta nekem, hogy ha megfutamodok akkor ők is megfognak futamodni így a bukás biztos meg lesz, de ha előre lépek még győzhetek is a csapatommal, mert akkor minden erőnket összerakjuk. Egy család leszünk – nem tudok sokat az apai nagyszüleimről, mert korán meghaltak, de azt tudom, hogy azért haltak meg, mert védelmet nyújtottak valakinek szóval hősként haltak meg.

-Okés apu értem, de mi van akkor, ha elvállalom, de nem vagyok jó benne? - Kérdeztem rá mire apám csak felnevetett. Oh.

-Kössünk egy alkut – szólalt meg mosolyogva mire a szemeim felcsillantak, szeretek alkukat kötni, mert abba baromi jó vagyok. -Két évig végrehajtóként dolgozol nekem, de ha nem tetszik szabad lehetsz, odamész ahova akarsz, ha viszont tetszik alfává válsz – terítette ki apu a lapjait mire elgondolkoztam aztán megráztam a fejem.

-Egy év – vágtam rá.

-Két év kell a betanításodra, vagy semmi – dőlt hátra a székben apu. -Különben is én már adtam neked két évet az egyetemen - szólt közben mosolyogva és ilyenkor apu arc kísértetéjesen hasonlít Dex mosolygós arcára. 
Megrázva a fejem csak ráfújtam és elkezdtem gondolkozni az ötleten aztán nagy nehezen, egy nagy levegőt véve bólintottam. 

-Két év, de nem akarok idétlen párt magam mellé – egyeztem bele mire bólintott és ismét felült.

-Rendben még a párodon gondolkozok – mosolygott rám. Jaj, nagyon rosszat sejtek. -Mindegy is holnap reggel elküldök egy csapatot kikérdezni egy-két anyátlan kóbort hát, ha tudnak valamit – a mosoly az arcáról eltűnt szóval ismét lecsapott az a szemét. -Szeretnél menni? - Kérdezett rá mire én csak nagyokat pislogtam. Szeretnék? Végül is addig kiszabadulhatok ebből az átkozott házból.

Bólintottam mire apám egy mosollyal jutalmazott.

-Marc, Dex és Olivia megy a varázslat szempontja miatt – szólalt meg mire hátratántorodtam ez a felállás nagyon nem tetszik nekem.

-Marc? - Kérdeztem rá mire bólintott.

-Ő kitudja rávenni a kóborokat a beszédre – válaszolt apu mire bólintottam. Hát persze Marc jelleme nagy segítség.

-És a bátyám? - kérdeztem ismét rá hisz bárkit elküldhetne mégis a saját fiát küldi.

-Ha Olivia-nak baja esik akkor csak a bátyád tud neki segíteni – mondta mire bólintottam bár ebben kételkedek, de nem tudok minden részletet így csak bólintottam. -Csak egy hétvége – nyugtatott meg, mintha a gondolataimban olvasna megint. -Talán addigra az érzelmeid is egyenesben jönnek – mosolygott rám apám mire csak megforgattam a szemem mivel azt szeretné, hogy Marc-al jöjjünk egyenesben. Talán ezért is ajánlotta fel az utazást sőt biztos vagyok benne hisz az utazás során esélyem lesz kettesben lenni Marc-al. 

A telefon csörgése szakította meg a beszélgetésünket mire apám csak sóhajtva a füléhez emelte a kütyüt. Nem hallgatóztam egyszerűen apám arcáról olvastam le mindent sőt mikor meghallottam káromkodni a szemöldököm a magasban szökött. Jesszusom egy alfa káromkodik? Ez újdonság. A végére rájöttem, hogy egy másik alfával beszél sőt mikor csak úgy lecsapta a telefont és a kezében temette az arcát akkor jöttem rá, hogy az a átkozott gyilkos volt a téma.

-Minden rendben? - Szólaltam meg egy-két perc csend után mire felemelte a fejét.

-Semmi sincs rendben, kicsim – válaszolt a fejét rázva. -Eddig a mi ügyünk volt, de most már a többi alfa is beleakar szólni, mert betört a gyilkos egy másik alfa birtokára is így holnap miután elmentek tanácsgyűlés lesz – avatott be apa a dolgokban mire bólintottam ez elég nagy gáz mivel nem mindegyik alfa ért egyet apámmal így most szar helyzetben van.

-Nem lesz baj azzal, hogy elküldesz minket? - Dehogynem. Viszont ezt nem fogja bevallani, de ez a magán akció nagy bajba fogja sodorni apámat hisz a többi alfa nem fogja ezt jó szemmel nézni sőt, ha megtudják, hogy én is megyek … szegény apu.

-Megoldom, kiscicám – vágta rá mire csak megráztam a fejem.

-Apu szerintem itthon kéne maradnunk főleg nekem, ha a tanács többi tagja megtudja, hogy elküldesz nagyon nagy bajban kerülsz – szólaltam fel mire ő csak rám mosolygott. Hogy tud ilyen nyugodt lenni ilyenkor is? Egyik alfa se teszi a lányát végrehajtónak hisz veszélyes míg apám teljesen máshogy nevelt, mint ahogy a többi lányt nevelték ezért is vagyok én erősebb, mint más lányok, de ha a tanács tagjai megtudják, hogy apám elküldött egy küldetésre megtorolják és még kitudja mi lesz. Ezt nem hagyhatom.

-Kézben tartok mindent kicsim a tanács bekaphatja, ha nem fogadja el a döntésem miszerint az én kislányom alfa lesz – mosolygott rám mire csak rosszallóan megráztam a fejem. Ismét egy csúnya szót használt és akkor engem leszólt mikor én beszéltem így.  -És nem akarok erről beszélni! Behívnád a fiúkat velük is egyeztettek míg te pakolsz, mert mész még akkor is, ha én rugdoslak ki – parancsolta rám az alfán mire nagy nehezen, de bólintottam és felálltam a helyemről, hogy az ajtóhoz battyogjak.

Mikor kinyitottam az ajtót egy pillanatra visszanéztem és apám már tárcsázott is gondolom a bátyját hívja aki szintén alfa és támogatást kér tőle. Megráztam a fejem és kiléptem az irodából, és miután becsuktam magam az után az ajtót már indultam volna a fiúk keresésére, de húgom termet előttem aki a szobája felé rángatott ahova szinte csak belökött.

-Mi a franc? - fakadtam ki ráemelve a tekintettem míg ő csak az ágyára ugrott, de az arcán a vigyor szinte a szeméig ért.

-Boldog vagyok – visította és még mindig fel-le ugrált az ágyán míg én felhúzott szemöldökkel meredtem a dilis húgocskámra amikor hirtelen lepattant és szétterült az ágyán.

-Miért vagy boldog? - Fordultam felé és felhúztam a lábaimat az ágyára míg Nicolasa csak vigyorogva kémlelte a mennyezettet.

Kamaszok.

-Az élet szép. Miért ne legyek boldog? - Tárta szét a kezeit felém mosolyogva mire nevetve feltettem a kezeimet. Örülök, hogy legalább a húgom boldog. -Amúgy, ha tudni akarod – ült fel hirtelen míg én hátratántorodtam. -De ne mond el apáéknak – szólalt fel figyelmeztető hangon felemelve a kezeit mire a kezemet a szívemre tettem, ha nem okozz veszélyt a családra akkor nem kell anyáéknak semmit se tudnia arról miért is boldog a kicsi lányuk. -Van egy srác – kezdett bele mire bólintottam. Mindig van egy srác!

-Ember? - Kérdeztem rá gyorsan mire összeráncolta a homlokát, de hevesen megrázta a fejét. Okés akkor minden a legnagyobb rendben van.

-Vagyis nem tudom – folytatta a körmeit birizgálva mire a szemöldökeim feljebb csúsztak. Nem tudja? Az, hogy lehet? Ajjaj. -A suliban tanít és nem olyan, mint a többi ember valaminél több náluk, de nem tudom – temette a kezében az arcát mire bólintottam.

Ácsi. Egy tanár? Jesszusom a húgom nálam is rosszabb.

-Tanít? Egy tanár? - Kérdeztem rá mire bólintott pedig azt hittem félre hallottam, de úgy tűnik akibe a húgom beleszeretett egy tanár. Jézusom.

-De fiatal és nagyon helyes – mosolyodott el szégyenlősen míg én visszatartva a nevetést bólintottam. Képzelem milyen órái lehetnek vele szerintem azon az órán figyel egyedül. Egy pedofil testnevelés tanár aki nagyon szexi. -Nem tudjuk hány éves, mert mindig kitér alóla, de olyan veled korabeli a kinézete. Bámulatos – szólalt fel hirtelen mire én megráztam a fejem kitisztítva a gondolataim. Bezzeg mikor én jártam középiskolában csak vén csontok tanítottak.

-Furcsa és nem érzed embernek? - Kérdeztem rá hümmögve mire megrázta a fejét. -Akkor közénk valónak érzed? - Tettem fel újra a kérdésem mire ismét a fejét rázta. -Akkor meg micsodának? - Tártam szét a karomat hisz, ha nem ember és nem vérmacska akkor... Nem, nem az kizárt! Nem lehet vámpír akkor apu kinyiffantja Nicolasa-t és a tanár vámpírt is.

-Diego-val beszélgettem és elmondta, hogy ő is 162 éves mégis kinéz annyinak, mint te szóval lehet – szólalt fel ismét Nicolasa mire a fejemet vadul rázni kezdtem.

-Az nem lehet apu azt mondta a vámpírok nagy városokban bóklásznak – vágtam rá egyből mikor hirtelen a villanykörte csipogott a fejem felett. Baszki, hogy erre nem gondoltam! -Lehet ő is benne van a gyilkolás dologban – csaptam a számra hirtelen hisz ezt nem a húgomnak kéne mondanom, hanem az apámnak így rögtön felálltam, de Nicolasa egyből visszahúzott.

-Megígérted nem szólsz apuéknak – rivallt rám mire a lábamat a padlóhoz vágtam. Bassza meg.

-De ezt tudniuk kéne – szóltam rá hisztérikusan mire a kezét a számra csapta.

-Majd, ha biztosan tudjuk elmondom nekik, de te megígérted és az ígéret – kezdte el egy fél mosollyal mire csak megforgattam a szemem.

-.Szép szó – fejeztem be durcásan mire egy hatalmas mosollyal magához ölelt így én is megöleltem az én kissé lökött húgom. -Ugye tudod, ha bármit megtudsz szólsz nekem – szóltam rá mikor elhúzódtunk mire Nicolasa tisztelgésben tette a kezeit. -Hétvégén nem leszek itthon, mert apu kiküld a csapattal, de utána ráállunk az ügyre és kiderítsük, hogy a szexi tanárod egy pszichopata gyilkos, vagy csak pedofil – vigyorogtam rá mire a vállamnál fogva nevetve meglökött.

Együtt léptünk ki a szobájából míg én gyorsan kiáltottam a bátyámnak és Olivia-nak akik a nappaliban filmeztek aztán Marc keresésére indultam, de épp akkor jött be a házban, de rám se nézett. Szóltam neki, hogy keresi az apám mire megvonta a vállát és csak elhaladt mellettem az iroda felé míg én a nappaliban mentem és leültem a modern kanapénkra ami már jó párszor ki lett cserélve.

A tévét kapcsolgatva unatkoztam mivel semmi értelmes adás nincs ebben az átkozott dobozban, de mikor hirtelen valaki rám vetette magát gyors cselekedetből lelöktem magamról.

-Áú – kiáltott fel Mateo szenvedő hangon mire csak mosolyogva megvontam a vállam.

-A reflexeim nagyon jók – villantottam rá fehér fogsorom mire morgolódva felült mellém a kanapéra.

-Mit unatkozol itt kicsi lányka? - Döntötte a fejét az ölemben és lentről mosolygott rám míg én elkezdtem a haját babrálni amit ki nem állhat.

-Holnap indulunk kutatni így gondoltam rám fér egy semmit tevés, ha már az erdőben nem mehetek ki vagyis azt nem mondta az apám – a végén oldalra billentettem a fejem és lelöktem magamról Mateo fejét, hogy felpattanhassak. Lekaptam magamról a felsőm és már indultam volna ki mikor hirtelen valaki elkapott. -Baszd meg, Vic – szidtam le a támadom míg ő csak a kanapéra dobott.

-Nem szeretnénk, ha újra megsérülnél – ült le a fotelben közönyös hang nemmel na igen biztos Vic is hallott Marc-ról és Diego-ról. Remek.

-De unatkozom – nyavalyogtam míg Vic csak megvonta a vállát. -Mateo kérlek – húztam el az „é” betűt és a fejemet a vállához hajtottam hátha megszánja a szenvedésem és elkezd vitatkozni az egyik barátjával.

-Sajnállak – vigyorgott rám Mat mire csak ráfújtam és visszaültem előző helyemben karba tett kézzel. -Duzzogj csak az se hatásos – vágta rá nevetve mire egy párnát a képében nyomtam és hiába hajolt el még így is-úgyis sikerült teliben a fejében nyomnom. A marha.

Hirtelen az iroda ajtó csapódott ki amin Marc száguldozott ki sebesen még a házból is kifutott egyedül az ajtócsapódást hagyta maga után. Vic és Mateo összenéztek aztán egyből utána eredtek míg az irodából Dex és Olivia nézett utána meg persze az apám.

-Mi történt? - Fordultam feléjük kérdő tekintettel.

-Te történtél – vágta rá a bátyám durván és el is tűnt a folyosón míg Olivia bocsánatkérőn és nyugodtan rám mosolygott aztán utána eredt.

-Apu ezt nem értem – húztam fel a szemöldököm mire apám kijjebb jött és a kanapé mögé állt. -Már megint miért dühös Marc? - Néztem fel rá mire Ő csak felsóhajtott. Marc sok okból lehet dühös miattam szóval ennek is biztos hozzám van köze, de nem értem, azt hittem örülni fog, hogy együtt leszünk hisz ezt akarta míg én nem, de elfogadtam erre .. Nem értek semmit se!

-Marc nem akarja, hogy menj – szólalt meg végre apám mire oldalra billentettem a fejem.

-Mi? Miért? - Kérdeztem rá egyből idegesen.

-Szerinte csak veszélybe sodornád az életed és biztonságosban lenne neked itthon és igaza is van – csitított el apu mire bólintottam hisz ebbe még én is egyetértek. -De szerintem jót fog tenni neked ez a hétvége és azt csinálod amiben jó vagy. Meg, ha valami van akkor ott vannak a társaid azért mentek négyen, hogy vigyázzatok egymásra – folytatta mire ismét bólintottam ebben viszont apunak van igaza. -Viszont Marc visszamondta nem akar menni – sóhajtott mire az állam leesett. Visszamondott egy küldetést … miattam? Hűha.

-És kijön helyette? - Kérdeztem rá oldalra billentett fejjel mivel hárman nem lehetünk, mert így egyikünknek nincs párja. Négy, vagy több ember lehet csapatban a három már kevés ezt az egyet nagyon megjegyeztem.

-Én – szólalt fel mögöttem hirtelen egy ismerős hang mire ledöbbent arccal fordultam hátra és a szemei csak villámokat szórtak felém. Még érdekesebb hétvégém lesz azt hiszem.