4.fejezet - Éjszakai élet

Édeskék!

Lehet késtem egy kicsit, de valójában nem tudom mivel a napjaim sűrűk így a hétköznapom annyiból áll, hogy este beesek az ágyban. Hétvégén mikor géphez kerülhetnék mindig közbe szól valami szóval azok is kuszák. De szerintem ezt mindenki átérzi!

Lehetnek a részben néhol hibák, vagy valami, de igyekeztem kerülni a hibákat szóval elnézést, ha találtok. Következő részt dátumát majd oldalt kiírom egy kis részlettel. 

Jó olvasást babák!:)xx

Véleményt ám. 

Az éjszaka semmit se aludtam, mert mikor elaludtam megint visszatértek az álmaim pedig azt hittem már vége az álmoknak, de az este ismét visszatértek. Nagyon rossz előérzetem van ezzel az úttal kapcsolatban, de nem futamodhatok meg ez csak egy rohadt szar álom semmi több hamarosan újra eltűnik és visszatérhet minden a rendes kerékvágásban. Már, ha visszatérhet.

Az utazótáskámban bepakoltam mindent amire szükségem lesz a hétvégén és miután mindent átnéztem magam után húzva a táskát sétáltam ki a szobámból a nappaliban ahol apu köszöntött egy mosollyal míg az ajtóban Diego várakozott ugyanabba a bőrdzsekiében ami akkor volt rajta mikor először találkoztunk. A táskámat a lába elé tettem míg ő érdeklődve nézett hol a táskámra aztán felhúzott szemöldökkel engem mért végig.

-Nekem bejön ez a szerelésed cica, de azért vegyél fel valamit – szólalt meg a szokásos pimasz hangján miközben az arcán megjelent jól ismert mosollyal.

Gyorsan lenéztem és akkor döbbentem rá, hogy bepakoltam, de fel nem öltöztem. Marha.

Hátat fordítva neki futottam vissza a szobám felé és amint beértem a szekrényből elővettem egy piros felsőt amihez a sötétebb színű csőnadrágot választottam. A fiókomból előkotortam egy fehérneműt aztán a fürdőszobába zárkóztam. Gyorsan lekapkodtam magamról a pizsamám aztán felvettem mindent amit a fürdőbe hoztam. Megfésültem a szénakazalhoz hasonlító sötétbarna hajamat aztán megmostam az arcom jó hideg vízzel és kiléptem a fürdőből, most a sminkkel nincs kedvem bajlódni amúgy is a neszesszeres táskámba van minden,ami a táska alján van.

Mielőtt kiszaladtam volna a szobámból az ágyról elvettem a fekete kabátom amit fel is aggattam magamra míg kiértem a nappalihoz ahol már bátyám és legjobb barátnőm is várakozott. Felhúztam a cipőmet aztán a hajamat a fülemhez tűrtem és apám felé fordultam aki épp akkor ért elénk.

-Vigyázzatok egymásra – szólalt meg mire összenéztünk aztán vissza rá és csak bólintottunk. -Ha megérkeztek a motelbe hívjatok majd én is hívlak titeket szóval legyetek mindig elérhetőek – kötötte ki az utasítást mire csak megforgattam a szemem, de azért bólintottam.

-Minden a legnagyobb rendben lesz. Ne aggódj – biztattam egy mosollyal mire bólintott és magához ölelte lehet, hogy haragudnom kéne rá, hogy hazarángatott és belerángatott ebben a mindenben, de hiányzott az ölelése. Nem lehetek örökké dühös a családomra még akkor is, ha elveszik a szabadságom.

Miután apu elengedett még Dex vállát is megveregetve és aztán Diego-hoz szólt még, de csak szavakat ismételgetett, ami az „óvatosan”, „vigyázz rá” és a kedvencem „ha egy haja szála is meggörbül elintézem a temetésed”, kezdek egyre jobban az apámra ütni, vagy lehet az apám hasonlít rám. Érdekes dolgok, nagyon érdekesek.

Bepakoltunk az autóban ami Dex autója, de Diego rámorgott miszerint ő vezet így a bátyám és Olivia hátul foglaltak helyet míg én kénytelen vagyok előre ülni. Mire végre Diego is bepattant a kocsiban pár perc alatt be is indította a kocsit és ki is hajtott a ház előtti parkolóból.

Kezdődjön életem legrosszabb útja!

-Dex – szólt hátra Diego mire bátyám egy „mi van” kérdéssel tekintett rá. -Hol van az a Motel? - kérdezte Diego mire Dex lediktálta, hogy a fő út mellett egy kis elhagyatott házban szállunk meg ami egyáltalán nem feltűnő főleg az, hogy négy fiatal a városban kolbászol majd össze-vissza egy pszichopatát keresve. Micsoda egy élet!

Az idő alatt hol az utat néztem, hol Diego-ra sandítottam fél szemmel aki elmélyültem figyeli az utat és, mintha valamit magában motyogna. Furcsa. Hátrasandítottam, de a legjobb barátnőm épp olvasott egy Jane Austen regényt míg a lábai bátyám combján pihentek, de a bátyámat nem nagyon zavarta sőt, mintha örülne neki. Egyre furcsább.

Mikor visszafordultam előre épp Diego fél szemmel rám nézett, de mikor látta, hogy én is rátekintettem fejét rázva fordult vissza az út felé. Arccsontjai t végig futtattam tekintettemmel már amennyit láttam belőle, de a szemem sötét haján állapodott meg amit a szél kissé összekócolt. Fél oldalas arccal úgy ül mellettem, mintha egy festményre lenne festve olyan magabiztos a testtartása. Ujjai megfeszülnek a kormányon és mire észbe kaptam a kezemet a combjára tettem, nem tudom mi okból egyszerűen a testem irányítja magát a tudatom nélkül. Diego rám emelte a tekintetét aztán egyik kezét a kezemre helyezte amit megszorított és hiába akartam elhúzni, nem engedte. Mintha félne valamitől. Olyan furcsa feltételezés hisz a vámpíroknak nincs okuk félni, ők azok a természetfeletti lények akik tele vannak magabiztossággal és semmitől se rettennek meg. Talán Diego-ban maradt valami emberi, talán. 

Az út talán két órás lehetett, de mikor megpillantottam az a elhagyatott Motelt a macska bundám az egekben állt pedig nem is vagyok most átváltozva, mégis mikor jobban megpillantottam olyan érzés fogott el, mintha én már jártam volna itt egyszer.

Megráztam a fejem így miután Diego elengedte a kezem amit az út alatt végig szorongatott, kiszálltam az autóból és a táskámmal együtt indultam a Motel felé Olivia-val, de a fiúk előre törtek, mintha valami lovagok lennének akik megvédenek minket csak az a probléma se lovuk nincs, se páncéljuk. Ja és megvédeniük se kell minket.

Mikor beértünk a pultnál egy idős házaspár beszélgetett persze azonnal köszöntünk, de a fiúk gyorsan lerendezték, hogy két szoba kéne amit mosolyogva át is nyújtottak. A folyosó végén az utolsó két szoba a miénk, de mielőtt beléptünk volna hirtelen megtorpantam.

-Ki-kivel lesz egy szobában? - Fordultam feléjük mire Diego szemei felcsillantak ami hatására csak megvontam a vállam, már aludtam vele nem okozz nagy dolgot, ha még egy szobában is kell vele tartózkodnom lehet helyrehozom az érzelmeimet is.

-Szó sem lehet róla – szólt bele sipította hangon bátyám mire kérdően ráemeltem a tekintettem. -Én leszek a húgommal – vágta rá mire csak megforgattam a szemem, most bezzeg eljátsza a védelmező bátyó szerepet.

-Én nem leszek egy vérszívóval – tiltakozott Ol mire bólintottam hisz jogosan nem kedveli Diego-t.

-Én se egy varázslóval aki majdnem megölt – vágta rá Diego összefont karokkal.

-Megmentettem a nyomorult életed szóval szerintem fogd be – vágta rá kikelve magából legjobb barátnőm.

-Jó – szólalt fel bátyám mielőtt Diego megszólalhatott volna na most az egyszer örülök, hogy kinyitotta a pofáját. -A lányoké az egyik szoba és mienké a másik ennyi – zárta le a témát és már ment volna az egyik szobába, de Diego a bátyám vállára tette a kezeit így maradásra bírta.

-Egy nem leszek veled egy szobában – emelte fel elsőnek az egyik ujját Diego. -Kettő a lányoknak védelem kell szerintem legyél a kis barátnőddel míg én vigyázok a „szent” kis húgocskádra. Ne aggódj egy ujjal nem nyúlok hozzá, ha nem kéri – folytatta a végén felém villantotta tökéletes fehér fogsorát mire csak nevetve megforgattam a szemem.

-Ha egy ujjal is hozzáérsz – emelte fel a kezét Dex mire egyből közéjük álltam.

-Minden rendben lesz, ha neki nem hiszel akkor higgy nekem – szemtől szemben mondtam hátra hatok rá valamit amivel megnyugszik, de csak rám fújt és bevágta az egyik szoba ajtaját minket faképnél hagyva.

-Utána megyek – szólalt meg Ol mire egy köszönet mosollyal rámosolyogtam és már el is tűnt. Így Diego-val nekünk maradt a 121-es szoba míg a bátyámék szobája a 120-as szoba.

Hirtelen újra eszembe jutott Diego monológja mikor a bátyámról és a legjobb barátnőmről egy párként beszélt. Felhúztam a szemöldököm és percekig néztem a szobájukat aztán megráztam a fejem és a mi szobánk felé fordultam, de Diego útban állt. Kinyitotta nekem az ajtót és előre is engedett, a szoba nem egy nagy dolog, két ágy és egy nagyon régi tévé, és egy kicsi szekrény is megtalálható a szobába. A szoba színe se a legbarátságosabb talán azon látszik a legjobban, hogy ennek a szobának már sok-sok lakója lehetett  hisz szerintem mindenki rányomta a kezét a falra ami amúgy fehér, de tele van kosszal. Ha anyám itt lenne szívinfarktus kapna.

-Ha szeretnéd összetolhatjuk az ágyakat – szólalt meg Diego mire felé fordultam és a mosolya feljebb csúszott így most először vettem észre, hogy gödröcskés mosolya van így ahelyett, hogy unottan megforgattam volna a szemem csak elmolyosodtam. Nagyon édes.

Jézusom! Dehogyis. Diego minden, de nem édes. Kezdek nagyon fáradt lenni, talán most jön ki rajtam az a pár óra illetve pár perc alvás. Igen minden bizonnyal azért vagyok ilyen, mert fáradt vagyok nagyon is fáradt vagyok, ha nem lennék fáradt nem gondolnám Diego gödröcskés mosolyát édesnek. Soha.

Megráztam a fejem és az ablak felőli ágyra lepakoltam aztán szemet se vetve Diego-ra indultam meg a fürdőszoba felé, de bár ne mentem volna. A fürdőszoba még rosszabb állapotban van annyi különbséggel, hogy viszonylag tisztább a csap, a zuhanyzó és a vécé, de amúgy minden más valami barna folttal gazdagodott. Nem akarom tudni mi az a barna folt!

-Okés én nem sokat fogok ott bent tölteni – léptem ki a fürdőből, de mikor Diego-ra néztem épp a pólóját cserélte át így most egy fél pucér Diego-val találtam szemben magam ami nem zavar hisz minden fiút láttam már így, de Diego más. Ő nem azért vetkőzik le, mert átakar változni. Az ő teste nem olyan kockás, mint Marc-é, de még így is eléggé jó nézni sőt, ha megtapinthatnám... Nem, nem Camille állj le!

Az alsó ajkamat beharapva ráztam meg a fejem. Kezdek tényleg nagyon nagyon fáradt lenni.

-Pedig gondoltam mielőtt a városba megyünk lezuhanyzunk – szólalt meg mire majdnem rosszul lettem az utolsó szó hallatán. Úgy érti én és ő? Egyszerre? Oh-oh.

-Mi ketten? - Szólaltam meg kétségbeesetten mire csak felnevetett.

-Külön természetesen – mosolygott rám mire a kezeimet a szívemre tettem és kifújtam a levegőt nem azért, mert nem zuhanyoznék vele, mert nagyon is zuhanyoznék vele, de .. Vagyis soha a büdös életben nem zuhanyoznék vele! Miket beszélek én? Teljesen meghülyültem.

Mire észhez tértem Diego már fel is vett egy tiszta felsőt ami kivételesen egy fehér póló volt. Úristen nem fekete van rajta ezt a napot is megéltem.

-Te így jössz? - Szólított ismét meg mire végig néztem magamon aztán újra felnéztem rá úgyhogy ismét ragyogó kék szemeiben ütköztem. Azok a szemek mindig olyanok, mint mikor a jéggé fagyott tóra a napfénye világít. Annyira ragyogóak.

-Igen – ráztam meg a fejem felkelve az ámulatból azt hiszem a városban egy kávézót kell keresnem.

Diego megvonta a vállát és ismét ütköztek a tekinteteink csak annyit vettem észre, hogy felém közelít míg az én lábaim a földbe gyökereztek. Szemeimmel telt ajkaira pillantottam aztán gyorsan vissza pillantottam szemeire és nyeltem egy nagyot. Amikor felém ért kezével a nyakamhoz nyúlt, beharaptam alsó ajkam mivel elkezdte a sebemet simogatni amikor hirtelen a keze az arcomra tévedt jobban mondva a számra. Nagy hüvelykujjával megsimította az ajkam mire a pilláim fel-le mozogtak és még mindig a szemeiben kutattam. Nem tudom milyen ez az érzés, de tetszik. Diego jelenléte olyan, mint a mágnes egyszer nagyon taszító, de annál inkább vonzz.

Az ajtó nyikorgásra Diego elhúzta a kezeit sőt hátrébb is ugrottam szinte egyszerre fordultunk az ajtó irányában ahol hála az égnek csak legjobb barátnőm állt.

-Dex üzenni, hogy induljunk – szólalt be legjobb barátnőm mire Diego morgolódva felkapta a kabátját és elsuhant legjobb barátnőm mellett, bólintottam és elindultam legjobb barátnőm felé. -Mi történt mielőtt beléptem? - Fordult felém Ol egy huncut mosollyal mire csak megráztam a fejem. Semmi mégis sok minden.

-Inkább mi van veled és a bátyámmal? Nagyon egymáshoz vagytok lapulva – húzogattam a szemeimet mosolyogva mire most ő rázta meg a fejét.

-Csak segít ennyi az egész ő jobban szereti az emberi, naiv lányokat – válaszolt Olivia a lábait nézve mire bólintottam. Ez sajnos rohadtul igaz. Bár csak Dex-t is fejben csapná valami és érdeklődne komolyan egy lány felé mondjuk Olivia-val eléggé kiegészítenék egymást. De jobb, ha nem játszok kerítőt, mert rosszul sül el és az a kis barátság is elpárolog. -Te és Diego? Nem bíznék a mocskos képében – a végén megrázta a fejét rosszallóan mire felnéztem aztán inkább egyenesen néztem.

-Nem bízok benne, de megakarom tudni mi történt vele mármint tudod az .. álom – böktem a lényegre mire bólintott.

-Visszatértek? - Kérdezte halkan mire bólintottam. -Minden rendben lesz, Cami – mondta mosolyogva legjobb barátnőm mire egy magabiztos mosollyal bólintottam. Kár, hogy semmi se lesz rendben.

Mire kiértünk a Motelből a fiúk egy másik járgány előtt álltak amit gondolom kölcsönöztek, és most fordult a kocka a lányok kerültek hátra és a fiúk ültek előre.

Az út csendesen telt egyedül az autó lökhárítóját lehetett hallani már a végén azt vártam mikor robban le ez a tragacs, de sajnos olyan szerencsém nem lett pedig már nagyon az utolsókat puffogta.

A városban érve Diego leparkolt olyan helyre ahol sok autó állt és ami fizetős is, de a fizetés dolgot elintézte és nem akarom tudni hogyan bár van egy tippem. Vagyis inkább Olivia súgta, hogy valami szuggerálással érte el, hogy ne kelljen fizetnünk. Ha rajtam használja egyszer azt a szuggerálás ízét esküszöm kiherélem.

A sétálást Diego vezette mivel ő ismeri a várost és tudja hol lapulnak a természetfeletti lények amire ráleltünk már be is sötétedett és csak egy rózsaszín tábla villogott a szememben.

-Ugye ez nem az amire gondolok? - torpantam meg oldalra billentett fejjel mire Diego csak megvonta a vállát.

-Az összes természetfeletti lény akik hímneműek itt lesznek köztük a legvadabbak is szóval nagy esély van rá, hogy a "barátunk" is itt lesz, vagy egy barátja – vágta rá gúnyos vigyorral Diego mire csak megforgattam a szemem.

-Jó akkor menjetek be mi addig Olivia-al körül szaglászunk a környéken – vontam meg a vállam mosolyogva mire a két fiú egyszer kiáltották a „nem” szót ami hatására csak feltettük a kezünket és a fiúk mögött beléptünk a helyiségben ami pont úgy nézett ki, mint ahogy a filmekben. Sok-sok asztal, egy bárpult ahol alul öltözött nők szolgálnak ki kiéhezett pasikat és persze a kifutó ahol a még alul öltözőbb nők táncoltak a férfiak kedvéért.

Diego rögtön mellettem termett és a kezeit a derekamra tette míg én érdeklődve néztem rá, de mikor bátyám is ugyanígy tett Olivia-al nagyjából megértettem.

-Bárki kérdezz titeket velünk vagytok – suttogta Diego mire bólintottam. -Most egy kicsit szerelmes párt játszunk nehogy kidobjanak titeket – bökött rám és a legjobb barátnőmre mire csak megforgattam a szemem.

-És, ha azt mondom nekik munka miatt jöttem? - kérdeztem halkan mire Dex-től egy szúrós pillantást kaptam így inkább elástam ezt a kérdésem és a fiúk kíséretével az ablak melletti bokszhoz ültünk.

Pár perc múlva egy fekete póthajú kurva lépett az asztalunkhoz és rögtön kinézte magának Diego-t.

-Mit hozhatok az uraknak? - kérdezte csábos mosollyal a kurva mire csak megforgattam a szemem.

-Szokásosat édes – vigyorgott rá Diego mire kérdően ránéztem, de csak megráztam a fejem. Elég sokat járhat ide, ha már van szokásos ital és csak úgy becézgeti a kurvákat. Hímringyó.

-És a barátod mit kér? - fordult a póthajú kurva a bátyám felé míg a bátyám arcára kiült a mosoly.

-Szerintem egy öltánc kéne neki – vágta rá nevetve Diego mire az asztal alatt bokán rúgtam. -Szívi magunkra hagynál? - fordult a fekete hajú ribanc felé mire Ő, mintha itt se lennénk megcsókolta és el riszálta a nagy seggét.

-Kérem azt az öltáncot tőle – vágta rá egyből Dex mire az asztal alatt most őt rúgtam bokán így felkiáltott. -Mi van? Ő neki miért lehet és nekem miért nem? Nem vagy az anyám – fonta össze a karjait, mintha újra 5 éves lenne. Nem vagyok az anyja, de ha az anyánk ezt megtudná ivartalanítaná az biztos.

-Halkabban haver meghallja – bökött Diego mosolyogva a pult felé.

-Ugyan már ő csak egy naiv ember – forgattam meg a szemem megrántva a vállaimat.

-Nem kezdek ki emberekkel, cica – mosolygott rám mire felvontam a szemöldököm. -És jobban tennéd, ha most csendben maradnál komoly kárt tud tenni a mancsaidban – hajolt felém így a hangja cirógatta a bőröm, de ekkor újra elém került a kép amikor az a póthajú kurva megcsókolta így megráztam a fejem, hogy elhessegessem ezt a nem valós képet hisz sose szeretném azt látni. Féltékeny lennék? Ugyan hisz ő csak Diego tőle nem vártam többet.

-Bármi is az kitépem a gégéjét – vágtam rá magabiztosan mire ismét az asztalunknál termett. Gyorsan mozog.

-Valami problémád van? - kérdezte undorral a hangján.

-Igen – vágtam rá megvonva a vállam. -Nem szeretem, ha megcsókolják a tulajdonom – ugrottam fel, de Diego karja visszahúzott. Mielőtt felfoghattam volna mit mondok már kimondtam így gyorsan a számra csapta.

-A tulajdonod? Diego ő lett az új ágyasod? Azt hittem jobb vagy – nevetett fel a fekete póthajú gúnyosan míg én a kezeimmel játszadoztam összeszorított szemekkel.

-Mint mondtam szívi most nem érünk rá szóval visszamehetnél – szólalt fel mellettem Diego és fél szemmel rápillantottam. Amikor megláttam gúnyos mosolyát a pincér kurva meglökte nevetve a vállát és eltűnt a szemünk elől. -Akkor a terv a következő – fordult felénk mire megráztam a fejem azt hittem az előbbi dologról akar beszélni, de elkezdte egyeztetni azt amiért ide jöttünk. A dolgok nem voltak bonyolultak mivel Diego bemutatott mindenkinek akik tudhatnak valamit így nekünk Olivia-val annyi dolgunk volt, hogy leitassuk őket ami nehéz munka, mert természetfelettiek, de mivel bulizni jöttek sikerrel jártunk. Miután totál részegek Diego és Dex vette kezelésben akik felébresztették a mámorból őket és kiverték belőlük még a szart is. Persze erre alkalmas hely a tető volt ahol senki se láthatott, halhatott semmit se.

-Ki az a átkozott Jimmy? - fakadt ki a kocsiban Dex mivel csak ennyit tudtunk meg minden egyes vámpírtól persze volt olyan akik semmit se tudtak, de ők is halálba kívánták a pszichopata meg persze most már minket is. Ellenségeket könnyű szerezni.

-Régen sokszor összefutottam vele nem volt egy nagy cimborám, de jól lehetett vele vedelni – szólalt meg Diego az utat figyelve.

-És tudod hol lakik? Vagy például a teljes nevét? - kérdezte a bátyám mire Diego csak megforgatta a szemét.

-Régen történt ez örülök, hogy a nevére emlékszem és az emberre, egy lepukkant, csövinek néztem először mindig arról traktál, hogy ő egyszer elér valamit az életben és ő lesz az ász. Persze kinevetettem hisz totálisan be volt rúgva – válaszolt Diego a végét elnevette mire csak megforgattam a szemem.

-Szóval akkor tudjuk, hogy Jimmy és, hogy egy csöves, nagyravágyó természetfeletti – rajzoltam egy pipát a levegőben. -Ez sok kóborra igaz. Egyéb? - hajoltam előre Diego-ra pillantva, de csak megrázta a fejét. -Remek, remek – ültem vissza a helyemre tapsolva aztán csak megráztam a fejem. -Ugyan ott vagyunk ahonnan elindultunk – fonta össze a karomat a melleim alatt a hideg ablaknak döntve a fejem.

-Nem éppen – szólt bele Diego mire felemeltem a fejem és érdeklődve ránéztem. -Egyetlen egy kocsmában járt azt is tudom hova járt szóval holnap kikérdezzük a csapost – állította le a motort mire habozva, de bólintottam bár kétlem, hogy az a csapos tudna valamit Jimmy-ről.

-Nézzek valami varázslatot hátha segíthetek – szállt ki az autóból Ol mire bólintottam és én is kiszálltam aztán becsaptam a kocsiajtót.

A Motel üres volt mikor beléptünk így elindultunk a szobánk fel a két szova között elköszöntünk így egyedül maradtam a szobában Diego-val.

-Átöltözöm – léptem a táskám felé ahonnan elővarázsoltam a pizsamám és a fürdőszoba felé léptem és gyorsan átöltöztem mivel nem akarok sokáig ebben a helyiségben tengeni.

Mikor kiléptem a fürdőszobából Diego már hanyatt fekve az ágyán heverészett és a plafont bámulta, de mikor megpillantott rám nézett míg én megráztam a fejem és az ágyamhoz léptem. A táskát az ágy mellé tettem aztán felemeltem a takarót és befeküdtem a kissé kényelmetlen ágyban és elkezdtem én is a plafont bámulni.

-Nem vagyok a tulajdonod – szólalt meg pár perc csend után így a fejemet felé fordítottam, de ő még mindig a plafont néztem. Most képzelődök, vagy tényleg megszólalt? -Miért mondtad, hogy a tulajdonod vagyok? Miért zavart, hogy megcsókol más valaki? Mi ez az egész Cami? Marc-ot szereted szóval nem értem – fordította felém a fejét így beleütköztem a kéken csillogó szemeiben, de csak megráztam a fejem. Fogalmam sincs miért mondtam és nem zavart csak … egy idióta vagyok. Nem tudom mit érzek Marc iránt, de mikor ránézek az érzelmeim szikrázni kezdenek és a hasam egy teniszlabda alakját veszi fel míg Diego... Diego. Felbosszant és valami új dolog fénylik benne, és bennem is mikor a közelében vagyok, mintha ez nem lenne egy valóság. Olyan valóságtalannak találom magamat vele mégis vágyakozok rá. Ma szó szerint azt kiabálta a szívem, hogy megakarom csókolni szóval nem értem magamat. Nem tudom mi van velem, de ez az egész belülről fogyaszt el és a végére huss. Volt Camille, nincs Camille.

-Camille – szólított vissza a valóságban hangja mikor ismét rápillantottam kéken csillogó szemei a lelkemig hatoltak és még így vaksötétben is látom ajkait amik ajkaimra tapadnak.

Megráztam a fejem kitisztítva a gondolataimat ami nagyjából sikerült is. Jézusom mi folyik velem?

-Mesélj az álmaidról – szólaltam meg mire a rugók nyikorogni kezdtek mivel Diego felült.

Ne gyere ide, ne gyere ide, ne gyere ide! Ha idejön akkor teljesen megzavarodok jobb, ha van köztük egy kis távolság azt hiszem. Addig míg meg nem tudom mi is ez az egész ami körülvesz.

-Miért akarsz róla tudni? - kérdezte míg én is feljebb ültem és megvontam a vállam.

-Érdekel és tudni akarom mire számítsak – válaszoltam mire ő megrázta a fejét.

-Te ezt nem éled majd át – vágta rá.

-Honnan vagy te ebben olyan biztos? - kérdeztem rá oldalra billentett fejjel.

-Mert melletted ott áll a családod és a barátaid is ott vannak míg mögöttem senki sem volt aki segíthetek volna rajtam. Egyedül éltem állt az álmokat míg az valóssá nem vált akkor megküzdöttem a félelmemmel és vesztettem. Elvesztettem önmagam – úgy beszélt, mintha magában újra felidézni az emlékeket valószínűleg fel is idézi. -Szörnyű dolgokat tettem és erre akkor jöttem rá mikor visszatértem, mikor Iren a csaj aki megcsókolt visszahozott a valóságban – a végén elmosolyodott míg én a kezemben temetettem az arcom. Szóval az a csaj egy ismerőse sőt neki köszönheti, hogy megmenekült önmagától. Milyen idióta vagyok! Bár a csókot azért nem értem és mindig hányingerem van a látványtól. 

-Azután elmúltak az álmok? - kérdeztem ismét felnézve rá mire bólintott.

-Igen, de mikor visszatértem a bűntudat árasztotta el a testem – válaszolt.

-Na jó ez nagyon zavaros. Elmúltak az álmaid aztán megvalósult az a átkozott álom és elvesztetted saját magad ami következtében rosszakat tettél és aztán visszatértél, mintha mi se történt volna és az álmaidnak végleg vége. Ez így nagyon zagyva – tettem a kezemet a homlokomhoz megrázva a fejem, hogy kissé elgondoljam, de fogalmam sincs, hogy alakult.

-Kissé bonyolult is, de így volt ahogy mondom akkor múltak el az álmok mikor megálmodtam az álombeli történetem végét és akkor hirtelen minden megvalósult. Persze nem azonnal hisz mikor elmúlt az álom egy hétig nyugodt voltam aztán beteg lettem pedig mi vámpírok nem vagyunk betegek és azután kezdődött el az álmom a valóságban és rá egy hónapra elvesztettem önmagamat, mintha kicseréltek volna – Diego hol felnézett rám, hol maga elé meredt és a csúnya padlót kémlelte már amennyit látott belőle. -Olyan voltam, mintha kikapcsoltam volna az érzelmeim és mindenkit meggyűlöltem sőt volt akiket meg is öltem – folytatta mire nagy erőt vettem magamon és felálltam, hogy mellé telepedjek az ágyra aztán a fejemet a vállára hajtottam. -Öltem már embert, de őket akiket megöltem kedveltem, a barátaim voltak. Jézus ez olyan nyálas – egyenesedett fel ezzel ellökött magától.

-Nem te voltál az – két kezem közé fogtam az arcát, hogy minden szavam a szemében mondhassak. -Nem voltál saját magad, nem tehettél róla – suttogtam végig a szemeiben nézve mire ő csak megrázta a fejét.

-Persze, hogy nem csak utálom kimutatni valakinek a gyengeségem ezért is volt kevés barátom és ezért nincs már egy se – vonta meg a vállát hanyagul.

-Pedig a barátok jók – tettem a kezem a vállára és rám nézett így egy mosolyt küldtem felé. -Én mondjuk a barátod vagyok – mosolyogtam rá mire leverte a kezemet a válláról. -Vagy nem? - vontam fel a szemöldököm hisz sose gondoltam volna, de Diego egész kedves és érzékeny is tud lenni.

-Nem, nekem nincsenek barátaim – feküdt vissza az ágyra háttal nekem morgolódva míg én pár percig néztem aztán megráztam a fejem és visszabújtam az én kis vackomban.

Pár percig néztem aztán a szemhéjaim elnehezedtek és áttértem az álmok világában. Rám fér már egy kis alvás és ahogy láttam a telefonom kijelzőjén már nincs sok időm aludni szóval minden kis másodpercet ki kell használom ezen a kényelmetlen ágyon.

 ***

Valaki a vállamnál fogva rángatott míg én ide-oda csapkodtam éppen az erdőben szaladtam míg valaki rám nem vetette magát és ekkor kipattantak a szemeim. Zihálva fogtam meg izzadságtól nedves homlokom míg másik kezemet a dobogó szívemre tettem.

-Jól vagy? - ült le mellém az ágyra Diego mire megráztam a fejem. -Mi történt? - kérdezte mire ismét megráztam a fejem és a következő lépésben kezeimet a dereka köré csavartam és szó szerint belebújtam az ölelésében. Nem akartam erről beszélni csak valaki közelében akartam maradni aki ezt már átélte és aki mellett biztonságban érzem magam azt hiszem ez a személy most Diego. Egyedül összesegíthet lenyugtatni míg mindig döbörgő szívemet, hogy ne törjön ki a helyéről, mint egy láva és csak most jöttem rá, hogy az ő karjaiban sikerül is megnyugodnom sőt biztonság érzetet nyúlt felém.

Mikor visszaakart helyezni a párnámra már nem voltam magamnál annyira megnyugodtam a karjaiban, hogy még el is aludtam.