1.fejezet - Minden a feje tetején

Drágák!

Tudom még nem vagyunk olyan sokan, mint mondjuk a Kis Dolgok blognál, de attól még boldog vagyok hisz látom ám mennyien olvastátok el az Előszót szóval köszönöm. Hihetetlenül jól esik, hogy ezt is olvassák páran. :)

Nem szeretnék semmit hozzáfűzni az első részhez azt még nem tudom, hogy jönnek a részek talán hetente egy alkalom lesz szerintem mivel előre meg van írva 10.fejezet és, ha az elfogy akkor leszünk bajban. Az még messze van, Évi!

Aki ismeri Rachel Vincent - Vérmacskák könyvét az rájön honnan jött a vérmacska faj. Kedvenc könyvem!

Nem is fecsegek többet amúgy se szeretitek szóval még annyi, hogy jó olvasást kívánok! :)

Aztán a végén egy kis véleményt elfogadok ám nem kell visszafogni magad.

Az egész út alatt borzalmas csend telepedett az autóban így csak ültem az anyósülésem és a tájat bambult amit nem igen láttam mivel Diego túl gyorsan ment, de a kezemet kitudtam nyújtani, hogy a kezem elvesszen a szél és az autó sebességében. Utoljára érezhetem magamat szabadnak így mindenki kicsi részletét kiélvezem. Hátul Olivia olvasgatott elmélyülten valamit gondolom inkább olvasgat, mert ha nem olvas akkor Diego-val veszekszik vagyis inkább szidja és aztán Diego is visszapofázik neki így inkább a kezében vett egy olvasmányt és azt olvassa míg Diego az útra figyel csendben. Nem gondoltam volna, hogy csendben is tud lenni szóval ez kellemes meglepetés.

A csönd már nagyon idegesített így a rádió felé nyúltam, de Diego csak morcosan a kezemre csapott.

-Most meg mi van? - szóltam fel mire csak morgolódik és ő maga kapcsolja a rádiót. -Nem nyúlhatok a kocsidhoz, vagy mi? Ne aggódj nem teszem tönkre.. még – mondtam a végét motyogva míg Diego csak morcosan megforgatta a szemét. Hú nagyon izgalmas egy vámpírral utazni akinek a szerelme a kocsija és egész út alatt csak pufog. Egy valóra vált álom.

Nem törődve Diego pufogásával folytattam amit elkezdtem és az ablakon kibámulva néztem a mellettünk elsuhanó tájat miközben a kezem még mindig szállt a levegőben. Az ismerős dallamot elkezdtem magamban dúdolgatni teljesen kizárva a gondolataimból mindenkit, próbáltam a felkészülni az érkezésemre. Vajon már várnak otthon? Minden bizonnyal. Vajon a bátyáim megállapodtak már, vagy csak engem akartak férjhez adni? Vajon a húgom sokat változott? Vajon a fiúk nem haragszanak rám azért amit a múltban tettem Marc-al vagyis a barátjukkal?

Na és persze Marc. Vajon tovább lépett? Vajon már más lány után legelteti a szemét? Nem tudom, de mikor arra gondolok, hogy Marc tovább lépett a gyomromban valamiféle irigységnek mondható érzelem áraszt el ami elér a szívemig. Nem értem ezt az érzést hisz én is tovább léptem Matthew segítségével.

Jesszusom Matthew.

Hogy feledkezhettem meg a pasimról? El se búcsúztam tőle valószínűleg most a kollégiumban keress, de nem fog megtalálni és csalódott lesz. Jézus mekkora egy picsa vagyok.

A farmerzsebemben kezdtem elkeresni a telefonomon, de nem volt ott és ekkor homlokon csaptam valószínűleg a táskámban van amit hátra dobtam a csomagtartóban.

-Diego – szóltam felé mire fél szemmel rám pillantott. -Nagyon szívesség lenne, ha elkérném a telefonod? - Rebegtettem meg a pilláimat egy mosollyal kerítve hátha beválik és kölcsön kapom.

-Bocsi lemerült – vágta rá egy gúnyos mosollyal mire csak ráfújtam akkor cseszd meg.

-Olivia – fordultam hátra mire felnézett. -Nálad van a telefonod? - Kérdeztem reménykedve mire a homlokát kezdte dörgölni ez már rég rosszat jelent.

-Mikor futottam órára kiesett a zsebemből és összetörtem – vallotta be mire felnevettem bénaságán aztán a kezemet a számra kaptam, de nem bírtam magamban tartani ő is mindig kinevet, ha béna vagyok ez amolyan „kölcsön kenyér visszajár” szabály. -Gondoltam, hogy kinevetsz – vágta rá szemét forgatva mire bólintottam és inkább visszafordította a pillantását a könyv felé míg én előre fordultam csalódottan.

Amint hazaérek fel kell hívnom el kell neki magyaráznom mi történt addig ki kell találnom egy jó okot miért kellett ilyen gyorsan hazajönnöm hisz ő nem tud arról, hogy más vagyok. Miért tudna? Hisz Ő csak egy ember. Egy ártatlan, védtelen ember. Bár nem lepődnék meg azon, hogy fel se veszi majd nekem a telefont, vagy meg se hallgat hisz megérdemelném, de Matthew nem ilyen Ő jó és megértő emiatt is néha idegesítő, de nagyon aranyos. Teljesen ellentéte Marc-nak. Igen a volt pasimhoz hasonlítom a mostani pasim.

Egyre szánalmasabb vagyok.

Diego hirtelen egy baromi nagyot fékezett így, ha most nem lenne a biztonsági öv akkor a hatalmas házra csapódtam volna fel ami nem igazán lett volna kellemes főleg, hogy ebben a házban cseperedtem fel így tudom mennyire kemény.

-Szerezz normális jogosítvány faszfej – ugrott ki az autóból Olivia és az ajtót csak becsapta, mint ahogy a vécé ajtót szokás. Meg se várta Diego-t akié az autó ő egyből kipakolta a csomagtartóból a cuccait míg a tulajdonos szem forgatva szállt ki az autóból.

Míg azok ketten hátul fújtattak egymásra én csak meredtem magam elé és ezeregy emlék sorakozott fel előttem amit ezeken a falakon belül megéltem, vagy éppen előtte hisz rengeteg időt töltöttem a testvéreimmel a szabadban. Az első átváltozásom ugrott be még csak 15 éves voltam és a fiúk már túl voltak ezen és jobban izgultak, mint én. Bár én cseppet se izgultam sőt még félni se féltem valamiért vágytam, hogy én is közéjük tartozzak amikor először bújtam macska bundában szabad voltam akkor ízleltem meg először a szabadság ízét és akkor kerültem először a pincében a saját kis ketrecünkben ami nem az én hibám, hanem a macska lét hibája hisz mindenki tudja mikor átváltozunk az érzelmeink, a vadász ösztönünk felerősödik és velem is ezt történt. Az érzelmeim felerősödésének köszönhetem a Marc-al való kapcsolatomnak persze azelőtt is volt köztünk valami szikra, de mikor macska lettem akkor láttam tisztán és én őt láttam fényesen ragyogni, mint a sarkcsillag az égen. Akkor vallottam be, hogy szeretem.

-Nem jössz? - nyúlt át felém Diego, hogy meglökje a vállam mire megtöröltem a kezemmel az arcom és bólintottam.

Teljesen elmerültem a gondolataimban újra és újra átéltem mindent ami azon a napon történt.

Kiszálltam a kocsiból és Diego egyből a kezemben nyomta a cuccomat morogva aztán elindult az ajtó felé ahol Olivia várakozott így a cuccaimat megfogva indultam feléjük. Amikor odaértem előre engedtek mire kérdően néztem rájuk, de csak megvontam a vállam és szabad kezemmel megmarkoltam a kilincset és egy lélegzet kifújással lenyomtam. Az ajtó kinyílt és mindenki mosolygós arccal fogadott míg az én arcomat a düh, a sikítás és egy kicsit az öröm volt megtalálható.

-Cami – futott felém a húgom és egyből átkarolta a nyakamat úgy kapaszkodott belém, mint az autókon megtalálható majomfigura bár lehet inkább tollakra rögzítik azt a valamit. -Hiányoztál – suttogta mire leraktam a cuccaimat és egy nagy sóhajjal én is megöleltem rég nem látott húgocskámat aki magasabb lett, aki majdnem hasonlít rám hisz én is valahogy így néztem ki ennyi idősen. Jesszusom, ha kicsit is olyan, mint én 15 évesen akkor erős pórázon kell fogni.

-Nekem is hiányoztál – mosolyogtam rá mikor végre elengedett. -Átestél már a nagy durranáson? - Kérdeztem mosolyogva mire elkezdett ugrálni, mint a kisgyerekek és egy hangos sikoly hagyta el a száját.

-Húgi nem a menstruációra érti – szólt bele Dex kuncogva és ekkor megpillantottam legfiatalabb bátyámat aki mindig közel állt a szívemhez talán azért, mert őt követtem mindig, mint egy pincsi kutya, de lehet azért, mert Őt vertem meg először. Még nem döntöttem ennek az okát.

-Tudom fafej – csitította el Nicolasa bátyánkat mire a szemeim kipattantak. Oké nagy pofáját tőlem örökölte.

-Nicolasa Norina Sanchez – szólalt meg anyám aki semmit se változott a két év alatt még mindig ugyanaz a nő aki felnevelt és aki korán férjhez adott volna csak azért, mert így illik.

-Bocsánat – hajtotta le a fejét Nicol. Okés ezt már belenevelték kár, hogy én belém nem tudtak semmit se verni, mert sose hallgattam senkire mentem az én fejem után akkor is, ha falba ütköztem.

Dex arrébb lökte húgunkat mire Ő csak ráfújt egyet, de nem igazán törődött vele ahelyett felkapott és megpörgetett a levegőben míg én ellöktem magamtól nevetve.

-Fogytál húgi – állapította meg a képzeletbeli szakállát simogatva ez a mozdulata hasonlít apánk mozdulatára mikor épp telefonál. -Azt hiszem kell neked egy kis De La Pizza kúra – vonogatta a szemöldökét vigyorogva mire csak megforgattam a szemem bár eléggé éhes vagyok.

-Hagyd már – lökte meg idősebbik bátyám Dex-t. -Szerintem nagyon csinoska kis húgunk van – ölelt át a vállamnál fogva Leo míg én belebújtam ölelésében persze előtt kinyújtottam a nyelvem Dex felé.

-Híznia kell – szólalt fel apa mire elhúzódtam Leo-tól és apám felé fordultam amennyire féltem elé állni annyira készen állok arra, hogy tárgyaljak vele erről az egész haza útról.

-Miért kellett ezt csinálnod, apu? - Fontam össze a karjaimat magam előtt.

-Camille – ugrott mellém Marc mire rámeredtem és ragyogó szemeiben tekintettem ezek a szemek egyszer sokat jelentettek nekem. Volt mikor csak ezekre a szemekre tudtam gondolni, volt mikor csak Ő rá volt szükségem, hogy a karjaiban aludhassak. De ezek az alkalmak elmúltak. Szakítottunk illetve én hagytam el. Mégis mikor újra megpillantom a szívem szinte kiakar törni a helyéből és a szemeimmel végig nézem mi is az ami megváltozott benne, de rá kell jönnöm ő semmit se változott. Én annál inkább többet változtam és ez a baj mikor ránézek a régi idők jutnak eszemben pedig már nem ott vagyunk. Más vagyok, felnőttem és ez így tökéletes nem lehetek ugyanaz a lány, mint aki voltam már nem.

Elfordítottam a tekintetem Marc felől és fejemet megrázva fordultam vissza apám felé aki mindig végig nézte ezt a kis semmit nem mondó jelenetet. Cikinek tarthatnám, de a családom végig nézte a fél magánéletemet szinte az elsősorban ültek mindig.

-Miért kellett haza rángatnod? Miért nem vagy képes megadni nekem a magánéletet? Felnőttem és megérthetnétek azt, hogy nem akarok férjhez menni nekem nagyobb álmaim vannak ennél – fakadt ki belőlem minden amit anno már egyszer elismételtem, de akkor se értette meg így maradt a szökés az ablakon át és a kocsi ellopása egy-két körre. Na jó több volt az egy-két körnél. Sokkal több.

-A lányom vagy Fernanda nem hagyom, hogy bajod essen – szólalt meg apám mire csak megforgattam a szemem ez csak egy kifogás amivel szépen hazarángatott.

-Tudok magamra vigyázni – szálltam vele vitában mire a képemben nevetett. Na ez sértés!

-Drágám, ha gyakoroltál volna hinnék neked, de nincs tapasztalatod és én ezt a tapasztalatot megadhatnám nekem – vágta rá mosolyogva míg én összefontam a szemöldököm és oldalra billentettem a fejem. Mire gondol?

-Ez meg mire értsem? - Kérdeztem rá mire apa egy mosolyra húzta a száját.

-Hagyd, hogy tanítsalak, hogy olyan légy, mint a fiúk. Hagyd, hogy vezetőt faraghassak belőled, hogyha egyszer, ha én felmondom a kötelességeim te átvedd a vezetésem. Hagyd, hogy alfát faraghassak belőled – az állam a padlót súrolta és próbáltam felfogni a szavait amit kiejtett a száján, de egyszerűen nem vagyok rá képes. Mi ez a gyors változás? Eddig még a fátyolt akasztotta volna Ő is a fejem tetejére most meg teljesen mást mond. Vezetőt akar faragni belőlem azt akarja, hogy alfa legyek, de alfa csak egy kiképezett végrehajtó lehet vagyis Marc. Mindig azt hittem, hogy Ő lesz az apám után az alfa ezért akarta hozzá adni. De azt hiszem más tervei voltak az apámnak.

A szüleim  baromi okosak.

Anyám kiskoromban hiába erőltette a lányos dolgokat mindig is a fiúkat lestem edzés közben sőt néha be is álltam és ezek után anyám is feladta. Azért akartak Marc-hoz adni, hogy legyen valaki mellettem nem azért, hogy ő legyen az alfa.

Ez nekem így sok egyszerre most jöttem haza és az apám azonnal ezzel letámad pedig most kiabálnunk kéne és azzal fenyegetőznöm, hogy visszaszökök míg neki a pincével kéne fenyegetőznie. Mekkora egy váratlan fordulat történik most éppen.

A hirtelen jött fordulattól teljesen megnémultam aminek most lehet a fiúk örülne hisz eddig sose tudtak megnémítani na meg megsiratni, de az utóbbira várniuk kell még. Áttörtem a többieken és a cuccaimat magammal rántva futottam át a nappalin ott meg végig a hosszú folyóson míg be nem törtem az ajtót ami a szobámra nyílt. Mikor körülnéztem akkor jöttem rá, hogy itt se változott semmi maximum annyi, hogy anya mindig takarított így egyetlen egy por se volt a szobámban és minden rendezett illetve rendetlen volt ahogy én hagytam. A szobámban lévő összes kis sarok a régi életemet tükrözi például az ágy ahol Marc-al kettesben fetrengtünk délig míg az a átkozott madár éhessé nem tett minket, vagy például az ágyam előtt lévő íróasztalom ahol ezeregy kép sorakozott rólam, a srácokról, a családomról vagy éppen a középiskolai barátaimról akikkel már rég nem tartom a kapcsolatom. Minek? Az emberi barátaimmal különben se volt igaz a barátságom hisz mindig hazudnom kellett nekik a családomról hisz mikor megkérdezték miben halt meg a nagymamám nem mondhattam nekik azt, hogy egy másik macska neki támadt inkább maradtam a háborús mesénél amit mindenki elhitt hisz mindenkinek ott halnak meg a nagyszülei. 

Körbetekintettem a szobám és az ajtóra pillantottam emlékszem mikor Marc mindig az ajtófélfának támaszkodva állt. Állandóan ott leskelődött utánam kicsit idegesített is, de azért örültem mikor megláttam.

Szép emlékek, de ezek az emlékek már elmúltak.

Réges-rég.

Minden cuccomat bedobtam az ajtó melletti sarokban és az ágyamra vetettem magam. A fejem alá gyűrtem a párnám és hangosan beleordítottam aztán a hátamra fordultam és a fehér mennyezettet bámultam ahol idegesítő világító csillagok voltak felragasztva. Miért is voltam ezekért annyira megörülve régen? Csak idegesítenek minden este azzal, hogy ragyognak, mintha igaziak lennének pedig az igazi csillagok sokkal fényesebben és szebben ragyognak az égből míg ezek kamu hamisítványok ami egy fikarcnyit nem érnek csak azoknak akik emberek, akik nem futkározhatnak az éjszakában négy lábon és nem bámulhatják egy tó partjáról a ragyogó valódi csillagokat.

Erre van most szükségem.

Gyorsan felpattantam és minden ruhadarabomat ledobáltam magamról aztán négykézlábra ugrottam és elsőnek a lábaimat képzeltem el mancsoknak. Elképzeltem a bundám színét, a karmaimat és minden egyes kis tudnivalót amivel megkönnyítem a változást így a lábaimat kinyújtottam, hogy a változás megtörténjen persze a csontjaim deformitásán feljajgattam, de nem hagytam abban a folyamatot. A két hátsó lábam után feljebb mentem míg a végére teljesen át nem változtam.

Macskaként elsőnek megtisztálkodtam hisz a higiénia mindig nagyon fontos dolog főleg egy női vérmacskának. Mikor ezzel végeztem az ajtóra böktem aztán csak megráztam a fejem és az ablakom felé futottam ami szerencsére nyitva volt a szellőztetés miatt. Micsoda egy kedves anyukám van!

Felugrottam az ablakpárkányra és egy lendülettel leugrottam szerencsére igaz a mondás; a macskák mindig talpra esnek. A házunk hátsó részén kötöttem ki ahol a távolban egy erdő tekintette rám és teli izgalommal indultam neki a futásnak. Futottam az idővel, úsztam az árral és repültem a levegővel. A sebességem meghaladta a kétszáz kilométer órát ami hatására a bundám csak úgy lebegett és a szél csapdosta a szememben az arcomnál lévő bundám. Tudom, ha nem találnak a szobámban megijednek és egyből arra gondolnak, hogy megszöktem így mikor hazatérek az száz százalék, hogy az első éjszakám a ketrecben lesz, de nem érdekel. Szükségem van erre az egészre, hogy kitisztítsam a gondolataimat, hogy gondolkozzak az élet értelmén. Valójában most alkalmam lenne megszökni, de nem így. Nem léphetek meg bundában hisz, ha egy ember megpillant kinyiffantanak és leleplezném magunkat azt meg végképp nem szeretném tudom mit tesznek az árulókkal az apám alfa így nem egy esetről hallottam már fél füllel. Az árulóknak a karma veszik oda, vagy kitagadják illetve a rosszabb esetben megkínozzák aztán megölik. Ilyen kárhozatalra nem akarok jutni a karmaimat magamon akarom tudni és még élni szeretnék míg lehet.

A nagy futás közben elértem egy kis patakig amit még régen fedeztem fel ez a hely volt az én kis menedékem, de a fiúk már megtalálták szóval már nem titkos. Elsőként is a tiszta tóhoz sétáltam mivel a futástól kimelegedtem és szükségem van egy kis ivásra. Miután ittam pár percig lestem a halakat a vízben eléggé jól néznek ki.

Megrázva a fejemet vissza lépkedtem a pataktól és a fűre telepedtem. A nap megragyogta a víz tetejét míg körülöttem madarak csiripeltek bezzeg, ha tudnák, hogy egy éhes nagymacska van a közelükben nem csiripelnének ilyen vidáman.

Hirtelen a madarak elhallgattak és helyettük egy nagy morgást hallottam ami mi fajtánkra hasonlít, de az egyik fiúnak se ilyen a hangja az Ő hangjukat bárhonnan megismerném. Felugrottam és a nyakamat tekergetve kerestem az illetőt elég közelről kiáltott szóval valahol itt lapulhat, de azt nem tudom hol. Az orromat megcsapta az idegen jellegzetes szaga annyit tudok biztosra, hogy olyan, mint mi mégis más. Fogalmam sincs, hogy ez most mennyire értelmes, de igaz ugyanaz, de más.

A bokrok mozogni kezdtek mögöttem így gyorsan arra fordultam míg a patakból egy loccsanás hallatszott így ismét megfordultam, de csak a halak ugrálnak a vízben. Mire feleszméltem és fordultam volna vissza a bokor felé valami rám vetődött a gonosz halak elterelték a figyelmem tudtam, hogy megkellet volna ennem őket. Hiába ficánkoltam a fekete bundájú macska nem engedett és senkit nem tudtam felismerni a személyében ő nem közénk való.

Takarodj le rólam!

Morogtam rá míg Ő lehajolt hozzám és a fogait a nyakamban mélyesztette így belőlem egy hangos morgás hallatszott míg a levegőt megcsapta a vérem ami a nyakamból áramlott, de még nem engedte el. Mikor elugrott erősen fogta a nyakamat és vonszolni kezdett a bokrok felé míg én minden erőmmel azon voltam, hogy kirántsam a szájából a nyakam, de tudtam, hogy ha megteszem meg is halhatok így inkább hagytam neki egyedül abba bíztam valaki meghallotta a kiáltásom, de tudtam ez lehetetlen hisz elég messze vagyok így nincs más választásom vele kell menjek.

Ekkor a következő pillanatban elengedett így a földre estem. Nem bírtam mozdulni a vérző nyakam miatt elég sok vér áramlott ki a testemből hisz nem érzek mást csak az én vérem. Fél szemmel megpillantottam egy árnyékot aki a másik macskát kapta fel és a fának dobja míg valaki fölém hajolt és a bundámat nyaldosta. Marc.

Utolsó akit megpillantottam Ő volt mivel a következő pillanatban minden elsötétül semmit se érzékeltem a következményekből már vártam mikor jelenik meg a fehér alagút, hogy elinduljak a halálom felé, de helyette csak sötétséget érzékeltem. Vajon ez is halált jelenti?